VÉLETLEN (I.N ff) Stray Kids fanfiction sorozat

9. rész

-Te voltál az! - ordított rá Jungminra, de úgy hogy megállt bennem az ütő.

-VAN FOGALMAD RÓLA, HOGY MIKEN MENT KERESZTÜL??? ÉS EL TUDOD KÉPZELNI MILYEN ÉRZÉS VOLT, MIKOR AZ EGYIK UTCÁN A FÉLIG HOLT BÁTYÁMRA TALÁLTAM RÁ??? EL TUDOD, TE ROHADÉK?! - fröcsögte hihetetlenül dühösen Jeongin.

Elképedve álltam, mivel álmomban sem gondoltam volna, hogy tud így is viselkedni. Már majdnem sikerült egy jó kis utcai jelenetet rendeznie, mikor hirtelen fülsértő dudaszó harsant fel mögöttem, mire hátra fordultam. A fekete kocsi egyik sötétített ablaka lehúzódott, így feltűnt egy maszkot viselő ember. Szigorúan intett valakinek a fejével, hogy üljön be a kocsiba, majd nagy meglepetésemre Jeongin mozdult meg mellettem. Miközben elindult az autó felé, Jungmin vigyorra húzta a száját, én pedig ijedten pillantottam Jeonginra, aztán a bizonyos sofőrre, aki kérdőn nézett I.Nre. Ők valamit némán megbeszéltek, aztán a maszkos intett nekem is, hogy szálljak be. Az elméletem hatására, miszerint inkább raboljanak el, mint egy Jungminnal való beszélgetés, tétován, de megindultam a jármű felé.

Mikor már hárman ültünk a kocsiban, a sofőr rátaposott a gázpedálra. Egyedül ültem hátul, és féltem megszólalni, így pár percig csend honolt az autóban.

-Köszönöm, Minho - szólalt meg halkan Jeongin, én pedig a név hallatán megvilágosodtam. I.N egyik csapattársa jött el értünk, hogy kimentsen a helyzetből, bár fogalmam sem volt, hogy honnan tudta a helyszínt, hogyan tudott időzíteni, meg ilyenek.

-Semmiség - fordult kicsit oldalra Minho, és eleresztett egy apró mosolyt, amit én is észrevettem, főleg mivel már nem volt rajta maszk. - És te ki vagy? - pillantott hátra rám.

-Stephanie... Vagyis Park Soo Yeon... De inkább Stephanie - beszéltem összevissza.

-Lee Minho, akár Lee Know, de nyugodtan szólíts Minhonak - válaszolt barátságosan.

-Oké. Akkor... Minho, hova megyünk?

-Megpróbállak bejuttatni a dormba. Nem hagyhatom, hogy a mi kis Jeonginunknak az első randija ilyen félrecsúszott legyen - mondta, mire zavaromban elpirultam.

Pár perc múlva a kocsi megállt egy épület mellett. Miután kiszálltunk, a kapuhoz sétáltunk, aztán Minho beütött egy kódot valami gépezetbe, amit nem nagyon láttam, mivel eltakarta. A bejárat kitárult, de mielőtt elindultam volna rám szólt, hogy várjak egy kicsit, majd bement. Nem telt bele két perc, ki is jött, majd intett, hogy menjek utána. Az udvaron egy mogorva őr méregetett ridegen a napszemüvegén át, ami normális esetben nagyon zavart volna, de abban a helyzetben kevésbé érdekelt.

A bejárati ajtó előtt Minho elővett egy kulcscsomót a zsebéből és az ajtóba helyezte, majd rövid hezitálás után el is fordította. Kattant a zár, a szívem a torkomban dobogott. Kezdtem felfogni mi vár rám.

Az épületbe belépve otthonos illat csapott meg. Levettem a cipőm és Jeonginék után indulva átléptem a nappali küszöbét, ahol rögtön rámszegeződött pár szempár.

Ez most kifejezetten rövid rész lett, de úgy gondolom, inkább hozok gyakrabban rövidebb részeket, mint nagyon ritkán hosszúakat. Szerintetek?

És ezen kívül, van egy dolog amiről mindenképp szeretnék ide írni.

Érdemes ránézni SimpleGirl44 oldalára, aki jó barátnőm, ezenkívül remek író❤️

~Yeeeeeeeeeey~