Egy Démoni Szerelem [Bakugou X OC]

5. Új munkatárs

-Szia, én Ayame vagyok.- ráztam vele kezet. Kicsit furcsán nézett rám, amire rá is kérdeztem.- Valami baj van?

-Nem, csak mondtam valami rosszat? Olyan semleges a tekinteted.

-Csak nincsenek érzelmeim, ezért nézek így.- feleltem.

-Huh-sóhajtott.-Akkor megnyugodtam. Nem akartam rossz benyomást kelteni benned az első találkozásnál.

-Amíg nem ütsz meg, kiabálsz velem vagy nem sértegetsz, addig jó vagy. Ha meg igen, akkor ne lepődj meg, ha pánik rohamot kapok.-mondtam nemes egyszerűséggel.

-Mi? Miért tennénk ilyet?- nem így értettem.

-Nem arra céloztam, hogy ti csinálnátok.(hehe😏) Úgy értem, amíg ezeket nem teszed meg, addig nem utállak.- magyaráztam.- Félre érthető voltam?- néztem a gyámjaimra.

-Nem, csak Shinso gondolta túl.- mondta Papa.

-Értem.- fordultam a "bátyám" felé.-Nyugodtan hívj Aya-nak.

-Te meg ha szeretnéd, hívhatsz Onii-channak.

-Rendben, Onii-chan. Mama, merre találom a mosdót?-néztem az említettre.

-Ohh, hátsó folyosón balra a 2. ajtó.(Tankcsapda😂)- mutatott annak az irányába.

-Köszönöm, ha megbocsájtotok...-és már mentem is el.

Amint megtaláltam bementem és elkezdtem letekerni a csuklómról a fáslit. Mikor teljesen leszedtem megnéztem a vágásokat, amik szerencsére nem fertőzöttek el. Már egy éve vagdosom magam. Mivel a szüleim sokat bántottak, mint testileg, mint lelkileg, ezt az utat találtam a legjobbnak. Minden egyes verésnél vágtam egyet a kezembe. Ha sértegettek, akkor mindig lementem a házunk mögé és addig ütöttem a falat, amíg véres nem lett az. Sose okoltam a szüleimet emiatt hisz tudtam, hogy erről csak is én tehetek.

Mivel ma van a szülinapom, ezért ma éjfélig kimegyek futni. Sosem ünnepeltem meg, mert utálom. Hisz, ha választhattam volna, akkor inkább meg se születtem volna. Meg azért, mert ilyenkor bántottak a legtöbbet, mondván csak egy baleset vagyok.

Miután letudtam a visszaemlékezést, keresni kezdtem az elsősegélyt és kivéve belőle a Betadint, fertőtleníteni kezdtem a sebeket. Befejezve rátekertem egy új fáslit és mentem is ki. Amikor ki értem az a kép fogadott, hogy Shinso és Mama a kanapén ülve játszanak a macskákkal, miközben Papa a főzöcskél. Nagyon aranyos látvány.

-Haspók, nem vagy éhes? Összedobunk neked valamit gyorsan.- talán el kéne mondanom nekik.

-Nem vagyok éhes. Igazából alig bírok enni, szóval megvagyok, köszönöm.- mondtam.

-Hogy-hogy? -kérdezte Onii-chan.

-Sokáig éheztettek és ott se kaptam valami sok ételt.

-Értem, akkor ezen javítunk. Apa kajáját lehetetlen nem megenni.-dicsérte apját.

-Majd meglátjuk, de Papa.-szóltam neki.

-Hmm? Mondjad.

-Segíthetek neked?-kérdeztem. Imádok sütni-főzni és tudok is.

-Ha nem olyan vagy, mint Yama, akkor igen. Nem szeretném, ha mégegyszer felgyulladna a konyha egy pirítós miatt.- nézett szúros szemekkel a szőkére.

-Héé, az csak véletlen volt.

-Hogy lehet egy pirítóssal felgyújtani egy konyhát?- kérdeztem kuncogva. Mindenki megdöbbenve nézett rám, még én is.-Nahát, ilyet is rég csináltam.-mondtam még mindig megdöbbenve.