Amikor felébredtem egy fehér szobában feküdtem infúzióval a kezemben. Körül akartam volna nézni, de amint elfordítottam a fejem a vállamba erős fájdalom nyilalt. Odakaptam és akkor vettem észre, hogy be van kötve. Az épp kezemmel megnyomtam a nőrév hívó gombot. Pár perc múlva meg is jelent és amikor meglátta, hogy ébren vagyok kirohant a szobából, gondolom az orvoshoz. Egy kis idő az orvos is megérkezett az előző és egy új nővérrel. Amint meglátott kitágultak a szemei és odarohant az ágyam végéhez, felemelt egy táblát majd olvasgatni kezdte azt.
-Ezt nem értem, még csak pár órája van bent, de már felébredt. Hogy lehetséges?- nézett hitetlenkedve rám.
- Párszor már meglőttek, így gyorsabban bírok felépülni, mivel a testem hozzászokott ehhez.- magyaráztam.
-Párszor? PÁRSZOR?! ÖNT 84-SZER LŐTTÉK MEG, AMIRŐL TUDUNK?! ERRŐL HOGY TUD ILYEN KÖNNYEN BESZÉLNI?-kezdtett kiabálni. Na ha már nem fájt eléggé a fejem, akkor mostmár biztos,hogy igen.
-1. Ne üvöltözzön kérem, mert fáj a fejem, 2. Nem vagyok öreg szóval ne magázzon, 3. Rosszabb dolgokon is átmentem már így nem tud izgatni, 4. Nincsenek érzéseim, ha nem tűnt volna fel és végül kérhetnék egy parókát, mielőtt valaki meglátogatna? Még a rendőrök előtt.-foglaltam össze.
-Minek önnek paróka?- kérdezte az egyik nővér.
-Mert kell, vagy hívjak inkább egy rendőrt? Mivel így hátráltathatják a nyomozásukat.- hát igen, nagyon szeretem a politikát és jó is megy a használata.
-Nem kell, azonnal hozunk, milyet kér?- kérdezte az orvos. Ennyitől már sikerült is? Gyávák...
-Többszínűt, hogy hiteles legyen.
-Rendben, amíg nem hozzuk senkit se engedünk be és 2 nővér fog az ajtaja előtt állni. Így megfelel?- bólintottam.
Az orvos kiment és a két nővér már az ajtó előtt álltak. Muszáj az a paróka, nem akarom, hogy tudják ki vagyok. Lehet, hogy a rendőrök nem látták még az arcom, meg úgy semmimet, de ki tudja hány szemtanú vagy gonosztevő árulna be. Szóval, amíg a doki elment beszerezni, addig én elaludtam.
~Time skip~
Egy hangos kiabálásra keltem fel. A fény nagyon bántotta a szemem, de pár pislogás után megszokta. Mikor már tudatban is ott voltam, akkor jöttem rá ki, vagyis kik állnak az ajtó előtt.
-Engedjenek be, látnom kell Ayamet! Mit nem értenek ezen?- Papa elég hangos.
-Sajnálom, de amíg az orvos vissza nem jön beszélni a beteggel, addig senkit se engedhetünk be.
-Nem érdekel, ő hozzánk tartozik! Látni akarom Haspókot!- Hogy érti Mama, hogy hozzájuk tartozom?
-Elhiszem, de kérem nyugodjanak meg. Felverik az egész kórházat.- halkította le őket.-Az orvos bármelyik percben itt lehet, addig kérem menjenek el a lány dolgaiért és amint visszaértek beszélhetnek vele.- wow, tapasztalt, bár egy ringyó. Ha jól látom két éve sincs hátra. Ja igen, az egyik képességem része, hogy látom ki mikor hal meg. A többi titok.
Hallottam ahogy elmennek. Mintha egy időzítő lenne, úgy lépett be az orvos. Átadta a parókát, amit fel is vettem rögtön.
-Mostmár be jöhetnek?- kérdezte.
-Nem látszik ki a hajam sehol?
-Nem látszik, nyugodj meg.
-Rendben, köszönöm. Akkor bejöhetnek.- bólintott, majd kiment.
Tetszik, nem is olyan rossz. Egy perc se telt el, de már a hőseim be is viharoztak a szobába. Amint megláttak konkrétan ráugrottak és szorosan öleltek meg. Hát ez nem volt valami kényelmes a vállamnak, amit szóvá is tettem.
-Áuu, a vállam.-azonnal elengedtek és bűnbánóan rám néztek.
-Ne haragudj, de nagyon aggódtunk érted és nagyon hiányoztál nekünk!- fakadt sírva a szőke.
-Igaza van. És nagyon feldühödtünk mikor nem akartak beengedni hozzád.- mondta a fekete hajú.
-Tudom, hallottam. De lenne egy kérdésem.
-Nekünk is...-mondta Papa.
-Akkor kezdjétek.
-Mi lett a hajaddal?-kérdezték egyszerre.
-Az csak paróka volt, hogy ne ismerjenek fel.-adtam a választ- Most én jövök. Hogy értettétek, hogy hozzátok tartozok?
-Ohh, hát amikor még kicsi voltál akkor vita volt az elhelyezésedről és mivel nem akartuk, hogy gyermekotthonba kerülj, ezért felajánlottuk, hogy örökbe fogadunk, mire ők rögtön megcsinálták a papírokat. Röviden mi vagyunk a gyámjaid.-hát nem kicsit lepődtem meg. Egyszer már voltam bent, de csak 4 hónapig, aztán az őseim megtaláltak és kivittek onnan.
-Értem, a doki nem mondta mikor mehetek ki?
-De, még most csinálnak egy vizsgálatot és ha minden jó, akkor mehetünk haza.
-Rendben. Akkor szólni kéne az orvos- az ajtó nyitódása szakított félbe. Az doki jött be egy nővérrel.
-Elnézést a zavarásért, de el kell végeznünk a vizsgálatokat.- legjobbkor. Papáék bólintottak és egy-egy puszi mellett kimentek. Az orvos neki is látott és tíz perc alatt végeztünk is.
Amint kiment a rendőrök is bejöttek. Köztünk volt az élő hazugság vizsgáló és a beépített emberem. Csak le ne merjen buktatni. A gép már rögtön kérdezgetett és meg részleteket mondtam el és mivel érzelmem sincs, felgyorsult szívdobogás nélkül is sikerült beetettnem vele. Három érzést sikerült visszahoznom: utálat, harag és védőösztön. Nem a legjobbak, de ha kell akkor jól jönnek. Mint például, mikor a Kezesbarom és a Féreg akar valamit megcsináltatni. Főleg úgy, hogy a pénzt úgy kérik, hogy csak nekik legyen, de ebbe én beleszólok és emelem azzal, hogy csak a felbérelésükért fizettek nem a munkámért. Sokat adnak egy emberért én meg begyűjtöm az árat. És mivel nem kell költenem így mondhatom magam gazdagnak. No ego~~.
-Rendben, megjöttek az eredmények. Úgy tűnik ma hazamehetsz, de a vállad miatt még vissza kell jönnöd havonta. Szólok a szüleinek.- mondta, majd indult volna ki, de megállítottam.
-Elnézést, de ők nem a szüleim, csak a gyámjaim. Nekem nincs szügségem szülőkre.-jelentettem ki. Nem kicsit lepődött meg. Egy bólintás mellett távozott.
Felvettem a behozott ruhám és gyorsan átöltöztem.
Hát nem ehhez szoktam. Mindig feketét hordok, max egy két sötétebb színt. Mindegy jó lesz.
Épp végeztem, mikor Mamáék jöttek be. Egy táska volt náluk gondolom a ruháim. Majd plüssömre rákérdezek. Intettek, hogy kövessem őket és egy szürke Merci C220-ba szálltak be. Én egy kis hezitálás után beültem hátra, Papa meg elindította a kocsit. 20 perc múlva megálltunk egy szép ház előtt. Letisztult, japán stílusú barna kertesház volt. Mielőtt bementünk volna az ajtón Mama megszorította a kezem és a szemembe nézett.
-Valamit nem mondtunk el. Lesz egy bátyád.- mondta.
-Rendben, nekem tökéletes.
-És macskáink is vannak.-szólt Papa.
-Nem baj, szeretem a nagymacskákat szóval a kicsikkel sincs gondom.
-Akkor menjünk.- mondta Mama és már nyitotta is az ajtót. Amint beléptünk egy lila hajú fiú fogadott.
-Szia, én Hitoshi Shinso vagyok, az új bátyád.-nyújtott kezet.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Egy Démoni Szerelem [Bakugou X OC]
FanficEgy lány, akinek se neve, se családja. Születése óta fogságban él, majd 2 hős megmenti, de újra elviszik csak éppen egy másik kontinensre. Pár év múlva újra megmenti egy pizza rendelésnél ugyanaz a 2 hős, akik örökbe fogadják. Az élete teljesen fel...