Az erő visszatér (✔)

14. Ébredés

Nem láttam semmit.

Legalább is addig, amíg hírtelen világosság lett. Kellett párat pislognom míg kitisztult a kép, de továbbra is homályosan láttam. Egy homályos alak lépett be a szobába.

-Ryni?-a hang irányába fordítottam a fejem, de nem tudtam rendesen kivenni, hogy ki is az, aki hozzám szólt-Hát felébredtél-vált síróssá a hangja.

-Tony?-kérdeztem rá.

-Én vagyok az-simított végig az arcomon, majd megölelt.

Esetlenül visszaöleltem.

-Mi történt?-kérdeztem, miközben a fejét tapogattam.

-Csak annyit tudunk, hogy annál a Black fiúnál voltál Carol temetése előtt és után is. Sajnos a temetést követő reggelen elájultál és majdnem meghaltál. A mágus segítségével érted mentünk és két hetet voltál eszméletlen, míg most fel nem keltél-mondta el a történteket, közben megsimította az arcom.

Könnyes szemmel hallgattam majd magamhoz szorítottam. Gyengéden visszaölelt, majd homlokon puszilt.

-Padrino kérlek vizsgáld meg a szemem, mert egyenlőre még minden homályos és attól félek, hogy tovább romlott a szemem-kértem meg a keresztapám és egyben nagybátyám.

-Persze kis Hullócsillagom-nyomott puszit a fejemre.

Megvártam míg Tony megcsinálja a vizsgálatot-más választásom nem igen volt-közben pedig azon gondolkoztam, hogyha romlott a szemem, akkor mostmár állandóan hordanom kell majd a szemüvegem.

-Meg van az eredmény-szólt Tony-Tényleg romlott a szemed, nem is keveset, így muszály hordanod a szemüveged. Persze a lencsét ki kell majd benne cserélni...

-köszönöm-fordítottam a fejem a hang irányába-A lencse cserét megoldom, csak annyit kérek, hogy a teteje a lencséknek legyen mágneses, a régi lencsét majd odaadom és az alapján kéne majd az új-nyújtottam a kezem, hogy fogja meg.

-Rendben-fogta meg a kezem.

-Ne aggódj, mostmár itt vagyok, visszatértem és nem is megyek sehová-szorítottam meg a kezét nyugtatólag.

-Most örülök, hogy nem látsz, mert így nem látod a könnyes szemem-nevetett fel, majd adott egy csókot a homlokomra-Beküldöm a lányokat. Nagyon aggódtak érted, persze mindannyian aggódtunk, de Sarah-t és Lexxie-t viselte meg látszólag a legjobban. Na mostmár tényleg szólok neki, hogy ne várjanak tovább.

Hallottam a távolodó lépteket, majd az ajtócsukódást. Úgy egy öt perccel később pedig megint ajtóhangot.

-Ryniiiiiii-hallottam a kiáltást majd azt éreztem, hogy két oldalról összenyomnak egy-egy öleléssel.

-Lányok-öleltem vissza őket könnyes szemmel.

-Már azt hittem, hogy téged...hogy téged is...-hallottam meg Sarah sírós hangját.

-Erre ne is gondolj. Itt vagyok és itt is maradok-fordultam felé és-elég ügyetlenül-megsimítottam az arcát.

-Itt van a szemüveged, Apu leküldte-adta a kezembe Lexxie.

-Köszönöm-fordultam most felé.

Megfogtam a szemüveget és kitapogattam az alját. Megfogtam két oldalt az egyik lencsét majd lefele húztam, ezt megcsináltam a másik lencsével is.

-Légyszives valamelykőtök lerakná ezt az asztalra-emeltem fel a lencséket.

-Persze-vette át Sarah.

-Köszönöm.

Még beszélgettünk a lányokkal. Tammy, Steve, Natasha, Wanda, Bruce, Clint, és még Vízió is bejött. Miután mindenki kiment elaludtam.

...

Később arra keltem, hogy valaki bejön, de nem nyitottam ki a szemem.

-Bár nem hallod, amit most mondok, de szeretném elmondani neked. Örülök, hogy magadhoz tértél. Nem tudom mi lett volna velem, ha nem éled túl-vált síróssá a suttogása-Tudom, hogy megbántottalak, összetörtem a szíved és megérdemeltem azt, hogy elhagytál. Sajnálom, hogy megcsókoltam Sarah-t, sajnálom, hogy nem mentem utánad, de legjobban azt sajnálom, hogy mindez akkor történt, amikor a legnagyobb szükséged volt rám-simított végig az arcomon-Lehet sose fogsz nekem megbocsátani, és nem a csók miatt, hanem azért, mert miattam kerültél ide. Majdnem meghaltál miattam-éreztem egy könnycseppjét az arcomon-Remélem majd egyszer megbocsátasz nekem, elnyerem megint a bizalmadat és méltó leszek a szeretetedre-hajolt le, majd gyengéd csókot lehelt a homlokomra, megsimította az arcom, majd kiment.

Könnyes szemmel aludtam el újra, Pietro-val és egy barna hajú-aminek egy tincse hidrogén szőke-kislánnyal álmodtam.