Az erő visszatér (✔)

6. Időugrás

Az ajándékozás nagyon jól sikerült, de a nap lezárása szerintem Sasa-nak és Lokinak volt a legjobb.

A filmezés után, ugyan úgy Pí ölében ébredtem, a fura viszont az volt, hogy az egyik keze a hátamon, a másik keze pedig a fejemen volt. Ahogy körülnéztem láttam, hogy csak mi ketten vagyunk a nappaliban. Később kikérdeztem a lányokat, hogy mi volt miután bealudtam. Mondták, hogy semmi különös, de az arcukon láttam, hogy titkolnak valamit.

Később ki is derült, hogy csináltak egy képet rólunk, ahogy a fejem Szélsrác ölébe hajtom, a lábaimat felhúzom, a kezeimet pedig a mellkasomhoz szorítom miközben Pí feje előrebicsaklik, az egyik kezével az ujjai közé csavarta egy hajtincsem, a másik keze pedig a kezeimen volt. Persze átküldték. Először úgy voltam vele, hogy kitörlöm, de végül nem tettem , nem tudom miért.

Szokásos napnak indult ez a nap is úgy mint a többi. A toronyban nagy volt a nyüzsgés. Szokás szerint veszekedtem Pietroval csak úgy a semmiségeken, a többiek beszélgettek, Clint és Steve edzettek, Lexxie és Sarah nem voltak itt, Loki pedig szokás szerint olvasott. Ekkor Péntek szólalt meg:

-Mr. Stark és Ms. Stark a lányaik autóbalesetet szenvedtek a harmadik utcánál-mondta gépies hangon.
-MIVAN?-ordítottam Tony-val és Tammy-val egyszerre.
-Péntek mi történt?-kérdeztem aggódva.

Elmondta, hogy orvosnál voltak, mert Sarah terhes és éppen visszafele tartottak, mikor egy rosszul kanyarodó kocsi beléjük hajtott. Rögtön elindultunk a korházba miután feleszméltünk, de előtte Meghallottam, hogy Loki motyog valamit Xixi-ről, de azt nem hallottam mit.

Szerencsére mind a ketten túlélték, de sajnos Sasa elvesztette a babáját, de talán jobb is így. Persze szomorú vagyok, hogy nem élte túl, de Rara még túl fiatal ahhoz, hogy gyereke legyen.

Miután elhagytuk a kórházat és teljesen jól lettek az unokatesóim folytattuk tovább a rendes hétköznapokat. Loki és Sarah között szorosabb lett a kapcsolat mint eddig bármikor.

Sajnos ez a helyzet sem tartott sokáig, mert mint minden jónak ennek is vége kellett, hogy szakadjon. Loki két év után lelépett egy darab üzenet nélkül. Emiatt Sarah fél évig úgy viselkedett mint egy zombi. A lányokkal próbáltuk elterelni a figyelmét és néha még Pietro is besegített. Szerencsére túl tette magát a fájdalmán és visszarázódott a hétköznapokba.

Szélsráccal valahogy jobban kijöttem és már nem veszekedtünk annyit. Szerintem Sarah összezuhanása kellett ahhoz, hogy meglássuk a másikban azt, hogy eléggé hasonlítunk. Persze csak ízlés szempontjából(kivéve néhány dolgot). Szinte már a legjobb barátom lett. Továbbra is ugrattuk egymást és csipkelődtünk a másikkal, de mindig nevetés lett a vége.

Sarah felépülése után két hónappal kezdtem felfedezni magamon furcsa dolgokat ha Pí közelében vagyok, pl.: néha remeg a kezem, mikor a bambulásomból magamhoz térek valahogy mindig őt látom, ha tesz egy megjegyzést az öltözékemre akkor egy kicsit zavarba jövök....stb. Ha nincs a közelemben akkor a társaságára vágyok. Még egy pólót is lenyúltam tőle.

*Visszaemlékezés*
Éppen elkészültem a vacsorával és a terítéssel mikor Szélsrác futott be. Nagy meglepetésemre segített elpakolni.

-Mi van veled? Lázas vagy?-tettem a homlokára a kezem.

-Nem miért?-kérdezte kuncogva.

-Bejössz a konyhába és elkezdesz segíteni nekem elpakolni. Te ezt nem találod furcsának?-húztam fel a szemöldököm.

-Nézd meg! Egyszer segíteni akar az ember és ezt se becsülik meg-tette a szívére a kezét eljátszva a hattyúk halálát.

-Jó oké, nem kell túldramatizálni-nevettem fel.

Pí-ből is kitört a nevetés. Ezután elment szólni a többieknek, hogy kész a vacsi. Én addig elpakoltam, letöröltem a pultot és a desszertet beraktam a hűtőbe. Mire végeztem mindenki leért. Vacsora után leszedtem az asztalt, bepakoltam a mosogatógépbe, majd indultam fel a szobámba. Mielőtt bementem volna a szobámba Pietro megszólalt.

-Nincs kedved filmezni?-kérdezte kedvesen.

-Fáradt vagyok, de még egy normális pizsim sincs, amit fölvehetnék-panaszkodtam az ajtómnak támaszkodva.

-Oda adom neked az egyik pólóm pizsamaként, gyorsan lefürdesz és jöhet a filmezés. Mit szólsz?-csillantak fel a szemei.

-Nem is tudo-nem hagyta, hogy befejezzem.

-Légyszi Fénycsaj, csak egy film-nézett rám könyörgően.

-Aj legyen-adtam be a derekam.

Gyorsan odaadta a pólóját. Lefürödtem felvettem a pólót és alá egy kényelmes rövidnadrágot, majd átmentem Szélsrác szobájába. Szokásomhoz híven nem kopogtam, de mikor benyitottam csak egy törölköző volt a derekára csavarva. Villámgyorsan becsaptam magam mögött az ajtót és rendeztem a légzésem. Jobban megfigyelhetted volna a mellkasát és a hasizmait-szólt egy kis hang a fejemben, pontosabban a gondolataim között. Tudtam, hogy ezt én gondolom és ennek a gondolatára elpirultam. Hogy gondolhatsz ilyet? Verd ki a fejedből de azonnal!-parancsoltam magamra. Nagy levegőt vettem, majd kopogtam.

-Szabad-jött a hang a túloldalról.

Lassan benyitottam és örömmel nyugtáztam, hogy már felvett egy melegítőnadrágot.

-Szia-köszönt.

-Szia. Mit nézünk?-kérdeztem kíváncsian.

-Star Wars 6, úgy is az jön a maratonban-monda.

Ha esetleg nem értenétek: Pí és én minden kedden és szombaton vagy nálam vagy nála filmezünk és a Star Wars kezdtük el nézni, mert úgy gondoltuk, hogy a kilences előtt tartunk egy maratont a külön filmekkel együtt.

Bólintottam, majd befészkeltem magam az ágyba. Miután elindította a filmet ő is befeküdt mellém és így néztük a filmet. Időközben hozzábújtam, ő pedig átkarolt. Egy idő után már nem bírtam nyitva tartani a szemem és elaludtam.

*visszaemlékezés vége*

Azóta is abban a pólóban alszom és ahogy észrevettem ez őt egy cseppet sem zavarja.

Na itt is van az új rész Endgamegirl remélem tetszett és megérte rá várni. Remélem nektek is tetszett, ez most egy ilyen időugrálós rész lett megspékelve egy kis Kaetro-val. Puszi mindenkinek😘.