A rosszfiú szerelme |✔| |JAVÍTÁS ALATT|

25.rész

Reggel hamarabb felkeltem, mint Chris. A reggeli napfényben látszott, hogy a bal szeme kicsit fel is dagadt, és csúnyább lila, viszont a száján lévő seb kicsit javult. Gyengéden adtam egy puszit az állkapcsára, majd kibújtam az öleléséből. Aludt tovább aranyosan. Készítek reggelit neki is, és a többieknek is.

Leballagtam a lépcsőn, és elbotorkáltam a műanyag-pohártenger között a konyháig. Útközben még láttam, ahogy Justin és Kate egymáson fekve alszanak a kanapén.

A konyhába beérve irtó nagy kupi fogadott, szóval gyorsan raktam egy kis rendet, csak, hogy elférjünk. Reggeli után akarok összepakolni.

Csináltam pár darab palacsintát, tojást, baconnel, virsliket. Szóval minden jót, ki mit kér.

-Jó reggelt!-botorkált be álmosan Justin.-Van valami fejfájás-csillapító?-kérdezi nyöszörögve.

-Jó reggelt!-köszöntem.-Biztos, de nem tudom hol van, Chris még alszik.-mondtam elhúzva a számat.-Viszont megyek, felkeltem, mert kész a reggeli. Szólj Kate-nek is.-mondtam, mire bólintott egyet.

Elindultam vissza fel, Kate, még mindig alszik a kanapén. Halkan bekopogtam a vendégszobába, de Norma és Jeremy még aludt. Odalépkedtem hozzájuk, és halkan szólítgatni kezdtem őket.

-Srácok! Reggeli.-szólok nekik, mire egy nyöszörgést kaptam válaszul. Köszi.

-Még 5 perc anyuuu!-nyöszörög Jeremy, majd Norma vállába bújik. Aranyosak együtt.

-Jeremy...Norma..-nevetek fel-Keljetek fel.-nagy nehezen kinyitották a szemeiket, és felültek. Ezt sikernek könyveltem el, most jöhet a nehéz eset.

Beléptem Chris-hez. A takaró csak a derekáig ért, így kilátszott a felsőteste. Háton aludt, majdhogynem teljesen kiterülve. Odamentem hozzá, és a derekára ültem. Meg se moccant. Jó mélyen alszik. A tenyereim a mellkasára raktam, és közel hajoltam hozzá. Elkezdtem puszikat adni az arcára, cirógatni a mellkasát, és lágyan szólítgatni. Semmi. Jöhet a B terv. Elkezdtem a mellkasát puszilgatni. Meg se rezdült. Mi a rák.

-Chriiis.-súgom a fülébe. Semmi. Ráfeküdtem a mellkasára, és átöleltem. És nem hiszitek el mi történt. Átölelt. ÁTÖLELT. Fent van. Végig fent volt.

-Te fent vagy?!-kapom fel a fejem, mire elvigyorodott.

-Neeem.-rázza a fejét vigyorogva.

-Persze már!-csapok a mellkasára nevetve.

-Minden reggel kelthetnél így. Hozzá tudnék szokni.-vigyorog csábosan, majd felül, úgy, hogy még mindig a derekán ültem, majd ad egy csókot.

-Te..te...fuhh.-motyogom, mire elneveti magát.

-Szeretlek.-csókol meg, mire durcásan visszacsókolok.

-Szeretlek. Na gyere, te óriás gyerek, kész a reggeli.-szállok ki az öléből, de miközben kúszok négykézláb az ágy széléhez, rácsap a fenekemre.-HÉ!

-Megyek már Asszony!-vigyorog, és ő is kiszáll az ágyból. Rajta csak egy melegítőgatya van, rajtam meg egy pólója, ami leér szinte a térdemig.

Lefele menet még benéztem a vendégszobába, de már üres volt az ágy. Normáék már lent vannak.

A konyhába beérve már mindenki bárpultnál ült, de megvártak minket. A fejeken látszott, hogy senki sem a reggelek híve.

-Chirs, van fájdalomcsillapítód? Szétmegy a fejem.-kérdezi nyöszörögve Justin.

-Jah.-mondja, majd benyúl az egyik szekrénybe, majd a kis dobozt odahajítja az említett srácnak, aki ügyesen elkapta.