A rosszfiú szerelme |✔| |JAVÍTÁS ALATT|

56.rész

-Bébi? Mi történt? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott.-teszi a vállamra a kezét Chris.

-Anya szülni fog.... Chris! Menjünk!-kapok hirtelen észhez, és felpattanok az ágyról. Miután apa közölte, hogy úton vannak a kórházba gyorsan le is rakta a telefont. Így is gyorsan hajt, nehogy baj legyen a telefon miatt is. Azóta ültem egy helyben, a kezemben lévő telefont szuggerálva.

-Baszki, akkor siessünk.-áll fel ő is az ágyról, és gyorsan elkezdünk felöltözni.

-Úgy izgulok....-motyogok a kocsiban ülve, már úton a kórház fele.

-Minden rendben lesz, ne aggódj.-pillant rám Chris, majd egyik kezével megfogja az ölemben pihenő kezemet, és megszorítja bíztatásként.

A kórház parkolójában végig futottunk. Ahhoz képest, hogy kb fél 11 lehet elég sokan vannak.

Miután a recepción megtudtuk, hogy hol vannak anyáék, már siettünk is a második emeletre. A folyosón várt minket apa, aki amint meglátott elénk sietett.

-Apa! Siettünk, ahogy tudtunk! Hogy van anya?-kapok a válla után, hogy megtámaszkodjak benne.

-Minden rendben van, még bemehettek hozzá megnézni. Épp az orvost várom.-mutatott a maga mögötti ajtóra.

Chris-sel a nyomomban bementem az ajtón. Anya az ágyon feküdt, arcán látszik a fájdalom. A szülés nem gyerekjáték. Mikor meglátott minket, elmosolyodott.

-Anya!-szaladtam oda hozzá.

-Sziasztok.-mosolygott fáradtan.

-Hogy vagy? Mi történik most?-hadartam. Fogalmam sincs, hogyan zajlik le egy szülés.

-Megvagyok. A fájások erősek, hamarosan kezdek szülni. Zoe, örülök,  hogy itt vagytok.-mosolygott, de arca grimaszba torzult az újabb fájás miatt.

-Mi most kimegyünk, a váróban leszünk. Sok sikert anya...-puszilom meg a homlokát, és elindulok az ajtó felé.

-Sok sikert.-mosolyog Chris is, aztán követ engem.

Kint apa épp egy orvossal beszélgetett, amikor megpillantott minket.

-Drágám. Maradjatok itt Chris-sel. Én bemegyek hozzá, kezdődik a szülés.-mondta izgatottan.

Ezzel a lendülettel be is mentek, majd kb 2 perc múlva bement még pár nővér is teljes "harci díszben".

Chris-sel ketten csendben ültünk a folyosón, egymás kezét fogva. Szorítottam a kezét, és lehajtott fejjel ültem. Közben Chris szólt a szüleinek, hogy eljöttünk otthonról mert helyzet van, és meg a többieknek szóltam, hogy születik a kistesóm.

-Jó kis szülinapi ajándék.-nevetek fel halkan.

-Az biztos. Ünnepelhetitek a szülinapotokat egyszerre.-nevet halkan Chris is.

-Ahj, már úgy várom...-mosolyogtam.

Már nagyon késő van...vagy inkább túl korán, a fejem Chris vállán pihentetem. A szemem majd leragad, de nem akarok elaludni. Már egy ideje senki sem jár a folyosón, és anya sikolyai is elhalkultak. Chris-sel már egy ideje nem beszélgetünk, mind a ketten fáradtak vagyunk. Ő csendben telefonozik, de látom, hogy ő is álmos.

Pont a telefonomon néztem meg az időt, amikor kinyílt az ajtó, és apa fogkrémreklámba illő vigyorral az arcán kijött, kezében egy kék takaróba bubogyált, apró sapkát viselő babával. A kisöcsémmel, Kory-val. Abban a pillanatban minden álmosság kiment a szememből, és felpattantam a kényelmetlen székről. Oda szaladtam apához, és óvatosan megnéztem a kisbaba arcát. Szemei csukva voltak, és békésen aludt.