A rosszfiú szerelme |✔| |JAVÍTÁS ALATT|

42.rész

Nagy nehezen kinyitottam a szemeimet, és felpillantottam Chris-re. A szemei csukva voltak, arca kisimult és nyugodt volt. Fekete haja kócosan meredezett a feje tetején, és szája sarka mosolyra húzódott. Biztos valami szépet álmodott. Óvatosan elnyúltam az éjjeliszekrényig, hogy a telefonomon megnézzem mennyi az idő. Mivel még csak 8 óra volt visszatettem a telefont a polcra, és a fejemet visszatettem Chris meleg és csupasz mellkasára, hogy aludjunk még egy órát.

Mikor legközelebb felkeltem és felnéztem Chris gyönyörű kék szemei már nyitva voltak, és álmosan nézték a tv képernyőjét. Fel se tűnt, hogy halkan szól a tv. Mikor a fiú észrevette, hogy nézem rám emelte tekintetét, és elmosolyodott.

-Jó reggelt bébi.-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Jó reggelt Chris.-mosolyogtam rá.-Hány óra van?

-Fél 9 múlt.-nézte meg a telefonján az időt.

-Mit nézünk?-helyezkedtem úgy, hogy kicsavarodás nélkül lássam a tv-t.

-Nem tudom, valami vígjáték megy, de a felénél kapcsolódtam be, szóval fogalmam sincs miről szól.

Kicsit néztük a tv-t, aztán úgy döntöttünk ideje reggelizni, úgyhogy kikeltünk az ágyból. Amíg elmentem fogat mosni és felöltözni, addig Chris beágyazott.

Mikor már mind a ketten készen voltunk lesétáltunk a lépcsőn. Csak ketten voltunk, Chris szülei elmentek dolgozni. Délután itthon lesznek, amikor mi is jövünk a többiekkel. Találtunk egy üzenetet az asztalon, amit Linda írt, hogy van gofrimassza a hűtőben.

10 perc múlva már tele volt pakolva az asztal minden jósággal, és már nagyban reggeliztünk. Evés közben semmiségekről beszélgettünk, például miért pont kopasz cicát szerettem volna, vagy hogy fiú vagy lány kistesót szeretnék jobban.

-Nem is tudom, olyan különlegesnek tartom őket, hogy nincs szőrük. Emellett nagyon bújós cicák, és olyan szépek.-válaszolok a Cortezre vonatkozó kérdésre két falat gofri között.

-Mondjuk tényleg aranyosak.-helyeselt Chris is.-Na és fiú vagy lány tesót szeretnél jobban?

-Hát nem is tudom. Nem számít, a lényeg, hogy egészséges legyen.-mondtam mosolyogva. Tökre izgulok miatta, már alig várom, hogy itt legyen velünk.

Lassan dél van, a többiekkel megbeszéltük, hogy délben találkozunk a korcsolyapályán. Mivel innen nincs messze, húsz perc kocsival elég most indulnunk. Gyorsan átöltöztünk itthoni kényelmesből utcai kényelmesbe, és már mentünk is a kocsihoz.

-Tudsz korcsolyázni?-pillant felém Chris, majd tekintetét visszavezeti az útra. Egyik keze a combomon pihen, és apró köröket rajzol rá.

-Hát...nem igazán.-nevetem el magam.-Te?-nézek rá. Imádom, hogy olyan komoly arca van, mikor vezet.

-Viccelsz? Én vagyok a jégpálya ördöge. Nincs bírás velem.-vigyorodott el. Azt hittem viccel. Később kiderült, hogy nem.

-Ugyan már.-nevetek fel.

-Halálosan komolyan mondom. Majd meglátod.-összekulcsolta az ujjainkat, és adott egy puszit a kézfejemre.

Kis idő múlva már le is parkoltuk a kocsit, és vártuk a többieket. Be is gurult egy fekete kocsi, és még meg se állt, Kate már ki is pattant belőle, és rohant hozzánk.

-Zoe!!!-visított, és rám vetődött, amitől mind a ketten elestünk. Nevetve karoltam át én is.

-Kicsi a rakás!-kiáltott Norma, ás ő is ránk ugrott.