A rosszfiú szerelme |✔| |JAVÍTÁS ALATT|

40.rész

Arra keltem fel, hogy Chris tüsszent mellettem. Nehezen kinyitottam a szemem, és felé fordultam. Kómásan pillantott vissza rám.

-Szia.-orrhangja volt a bedugult orrától, és rekedt is volt a megfázástól, viszont mosolygott.

-Szia.-nyöszörögtem bágyadtan, alig kaptam levegőt az orromon keresztül.-Fáj a torkom.-suttogtam rekedt hangon.

-Nekem is. Meg mindenem.-nevetett halkan, de a nevetése köhögésbe fulladt.

A rövid kis eszmecserénket kopogás szakította félbe. Amennyire csak tudtam megerőltettem rekedt hangomat, és kiszóltam.
Az ajtón anya dugta be a fejét.

-Jó reggelt drágáim. Lassan indulnotok kéne Chris-ékhez. Linda már vár.-mosolygott anya, aztán meglátott minket.-Látom a tegnapi...sőt inkább a hajnali játéknak lett mellékhatása.-nevetett fel.-úgy néztek ki, mint két megfázott eszkimó. 30 fok van a szobában drágám, nincs meleged?-nézett rám anya. Álmosságtól könnyes szemekkel, kipirosodott orral és nyakig bebugyolálva a takaróval néztem vissza rá.

-Igazából kicsit fázok.-motyogom.-És meghalok annyira fáj a torkom.-nyöszörgök tovább.

-Hát drágám, aki hajnali 1-kor hóembert épít a szakadó hóesésben pizsiben, az reggel is legyen a talpán.-vigyorgott rám. Ezt megkaptam.-Chris? Te hogy viseled?-nézett a barátomra.

-Kiszakad a tüdőm, és nem kapok levegőt.-mosolygott Chris fáradtan.

-Gyertek le, csinálok mézes teát és előkészítem a lázmérőket.-mosolygott, és indult volna ki, de még gyorsan visszafordult.-Ó, egyébként szép lett a hóember.-kacsintott, aztán kiment és becsukta az ajtót maga után.

-Egyébként, én ettől függetlenül élveztem az estét.-motyogtam, majd kifújtam az orrom...3 darab zsepi kellett hozzá, na mindegy.

-Én is élveztem. Bár ha nem fájna minden szó kimondása után a torkom, jobban örülnék.-nevetett, de gyorsan abbahagyta. Biztos fájt.

Kis idő múlva összeszedtük és leszenvedtük magunkat a lépcsőn. Anya két bögre gőzölgő teával és egy-egy szem gyógyszerrel várt minket a konyhában.

-Mit kértek reggelire?

-Leginkább semmit. Nyelni is fáj.-mondtam halkan.

-Chris?-nézett rá anya.

-Én sem kérek semmit, köszönöm.-mosolygott a barátom.

-Tessék lázmérők, mérjetek lázat.-Adott a kezünkbe két lázmérőt.

Nekem 37,7 volt Chris-nek meg 37,5. Kis hőemelkedés. Vagy ez már láznak számít? Mindegy. Bevettük a lázcsillapítókat és elszürcsöltük a mézes-gyömbéres teáknat, ami szenvedés volt, a gyömbért utálom benne, keserű. Aztán anya adott nekünk neocitran-t is és utána már jobban éreztük magunkat. Tudtunk normálisan beszélni, ez már haladás.

-Lassan indulni kéne haza. Anyáék alig várnak téged.-mosolygott Chris. Az orra piros volt, a hangja kicsit rekedt, de határozottan jobban festett, mint reggel. Bár ő még betegségtől szenvedve is jól néz ki. Nsm hiszem, hogy ez ér, de ez van.

-Akkor menjünk.-mondtam mosolyogva. Még fájt a torkom, de sokkal jobb volt, mint reggel. Kitakaróztam a plédből és felálltam a kanapéról. Reggeli után, ami tea és gyógyszer volt, kicsit letelepedtünk a kanapéra, és megvártuk, hogy hasson a gyógyszer.

Felmentünk a szobámba, és felöltöztünk. Én átvettem a cicanacimat és az otthoni kapucnis pulcsimat, amit Chris-től csórtam, egy farmerra és egy púderrózsaszín kapucnis pulcsira. Chris is levette a macinaciját és felvett egy farmert, a pulcsit hagyta.