A rosszfiú szerelme |✔| |JAVÍTÁS ALATT|

3.rész

-Zoe, az a srác ott, a suli legmenőbb sráca és rosszfiúja egy azon személyben. Christian Dice.-hallottam Kate hangját, de nem tudtam rá figyelni. Christian Dice...tetszik a neve. Illik hozzá. Wow, sosem gondoltam volna, hogy egyszer megfog egy ilyen srácban valami. Én mindig ellene voltam az ilyesfajta villogásnak és bandázásnak. Erre tessék. Most először látom ezt a fiút, és már le sem tudom venni róla a szemem.

-Zoe! Figyelsz te rám?-rángatott Kate, de én még mindig Christiant nézem. A gang-jével szép lassan haladt a folyosón a szekrények fele. Össze-össze nevetett a srácokkal, bele-beletúrt a hajába, rákacsintott egy-egy lányra. Olyan laza, félő, hogy szétesik.

-Elvesztettük őt,-hallottam nevetni Samet, de még mindig az egyre csak közeledő fiút és bandáját figyeltem-beleesett Dice bűvkörébe.-nevetett egyre jobban Sam.

-Az biztos.-értett egyet vele Kate. Christian egyre közelebb ért hozzánk, majd lazán megállt és rám nézett. Engem kirázott a hideg, úgy éreztem ideje pislognom párat, lassan kiszáradt a szemem, de egyszerűen féltem megtenni, hiszen mi lesz ha kinyitom a szemem és kiderül, hogy csak álmodtam ezt a fiút? A srác körül lévők lassan kezdik megtalálni szemükkel, hogy mit figyel gyönyörű szemével ez a görög isten...azaz Chris Dice. Az emberek szeme rám siklott, és elkezdett cikázni köztem és a fiú között.

-Kezdődik a műsor.-suttogta izgatottan Kate Samnek, aki csak vigyorogva bólogatott.-Észrevette Zoet.

Én még mindig szemeztem a szépfiúval, aki már sokadjára mért végig mélykék szemeivel. Lassan a haverjai is megtaláltak, majd miután végigmértek elmosolyodva bólogattak egymásnak. Fogalmam sincs mi történik éppen. Chris lassan elvigyorodott, és egy szintén fekete hajú fiúnak motyogott valamit, aki csak lassan bólintott.

Az izgalmat szinte tapintani lehetett a levegőben, mindenki kíváncsi vajon mi fog történni. Én is kíváncsi vagyok erre. A fiú lassan újra elindult felém, nekem a szívem majd kiugrott a helyéről. A haverjai követték őt. Chris ideért mellém, és megszólalt.

-Arrébb mennél Vöröske?- villantott egy csábos mosolyt.- A szekrényem előtt állsz.-pillantott a mögöttem lévő szekrényre. Azt a paraszt mindenit. Nyeltem egyet, és kihúztam magam.

-Nem vagyok Vöröske.-magam is meglepődtem azon, hogy milyen halk a hangom. Dice felhúzta a szemöldökét, és ismét megszólalt.

-Nekem pedig vörösnek tűnsz, Vöröske.-a "közönségünk" felnevetett. Ennél jobban nem égethetem le magam, nem? Dehogynem.

-De nem ez a nevem.-próbáltam magabiztosnak tűnni, bár a hangom még mindig nem találom. Mellettem Sam és Kate alig bírták visszatartani a nevetést. Köszi a segítséget, tényleg.

-Akkor mi a neved Vöröske?-nézett rám kíváncsian, bár látom a szemén, hogy mosolyog.

-Zoella..-suttogtam elhalt hangon.

-Akkor kedves Zoella, lennél szíves arrébb tenni a csinos kis popsidat, hogy hozzáférjek a szekrényemhez?- mindenki felnevetett, én meg elpirultam, majd szó nélkül elindultam a termünk fele. Hallottam, ahogy mögöttem még mindig nevettek az emberek nekem meg bekönnyesedett a szemem. Vettem a bátorságot és hátrafordultam. Chris éppen lepacsizott a másik fekete hajúval, aztán észrevette, hogy hátrafordultam. Kacsintott egyet, és végre odasétált a szekrényéhez ami előtt álltam. Közben láttam, hogy Sam és Kate utánam jött.

-Rosszabbra számítottam.-nevetett Sam.

-Én is, amikor Norma jött..-nem tudta Kate befejezni, mert elnevette magát.-akkor durvább volt szegénnyel.

Majd meglátták, hogy lecsordult egy könnycsepp az arcomon. Hát igen, érzékeny lélek vagyok.

-Jajj te lány, gyere ide.-ölelt át Kate. Jól esett, hogy nem nevetett ki mikor látta, hogy sírok.

-Naa nem kell sírni.-csatlakozott Sam is az ölelésbe.

Megszólalt a becsengő, úgyhogy szétváltunk, letöröltem a könnycseppet, és Samtől elválva Katetel bementünk a termünkbe. Gyorsan leültünk a helyünkre és beszélgettünk amíg be nem jött a tanár.

A mai nap már nem történt semmi érdemleges, Katetel megbeszéltük, hogy egy darabig megyünk együtt, hiszen egyfelé lakunk, és út közben mesél egy kicsit Diceról.

Leértünk az aulába, és láttuk, hogy Chrisék ott csoportosultak és beszélgettek. Pont az ajtónál álltak, muszáj lesz elmennünk mellettük.

Odaértünk hozzájuk és megálltunk. Én szigorúan a földet néztem, bár szívesen belenéztem volna abba az igéző szempárba, de a mai után nem mertem. Kate viszont határozottan a szemébe nézett.

-Dice, legyél kedves és vonszold magad arrébb a gang-eddel együtt. Útban vagy.-szólalt meg barátnőm.

-Long, fogd vissza magad.-mondta lazán Chris. Én még mindig nem mertem felnézni.

-Te meg szálljál le az egódról, és térj vissza a Földre és legyél kedvesebb.-woow, nem gondoltam volna Kateről, hogy ilyen bátor. Vagy ne magamból induljak ki? Upsz.

-Vöröske, pirulsz még?-kérdezte pimaszul tőlem, figyelmen kívül hagyva barátnőm kérését. Lassan felemeltem a fejem, majd ránéztem, mire elmosolyodott.

-Nem.-mondtam halkan, mégis határozottan.

-Dice, engedjetek minket ki.-próbálkozott tovább Kate.

-Ha Vöröske kér meg rá minket.-nézett rám kékjeivel. A többi srác csak vigyorgott rajtunk. Vagy rajtam? Kérdéses, hogy melyik a jobb.

-Van neki neve is.-védett meg Kate, de Christ nem érdekelte, továbbra is engem szuggerált szemeivel. Vettem egy mély levegőt, majd a szemébe néztem. Egy pillanatra el is vesztem bennük, végül megszólaltam.

-Kérlek Chris..engedjetek ki az ajtón.-belenézett a szemembe, kezével felemelte egy hajtincsemet és megcsavarta azt, aztán elengedte. A szívem közben őrületes tempót ütött.

Chris szó nélkül kinyitotta az ajtót, és megvárta míg kimegyünk. Hátrafordultam, és elsuttogtam egy 'köszönömöt' és elsétáltunk Katetel a sulitól.

-Ez meg mi volt?-kérdezte egy idő után a lány.-Mármint...wow.

-Fogalmam sincs.-suttogtam. Tényleg nem tudtam, hogy ezt mire véljem. Az agyamban a gondolatok csak úgy cikáztak összevissza.

-Dice kedves volt veled. Mármint, egy újjal sem csinálta még ezt.

-Mesélsz nekem róla? Te kicsit jobban ismered.

-Hát. Chris nehéz eset. Ő 17 éves, gondolom észrevetted, hogy minden lány bele van zúgva, mint vak ló a szakadékba, de Chris sosem a suliból választ magának barátnőt. Már ha volt egyáltalán neki. Őt mindenki az egyéjszakás kalandjairól ismeri. Sosem voltam vele jóban, de vannak "forrásaim",-itt mutatott idézőjelet az ujjaival.-akiktől tudom, hogy nagyon jó az ágyban. Mint mondtam, a suliból még senkivel sem járt, de annál több kalandja volt. Amúgy nagyon helyes srác, ezt te is láthattad rajta. 11.-es, de mégis ő a legmenőbb, a baráti körébe nagyon nehéz beférkőzni. Igazából az osztálytársaival és egy-két kívül állóval van jóban, a többiek csak próbálnak beférkőzni közéjük, ezért mindig a közelében vannak. Nagyjából ennyit kell róla tudni.-mire befejezte mondandóját, addigra hazaértünk.

-Az igen. Mondjuk valami hasonlót gondoltam róla.-kuncogtam el magam.

-Egyébként...annyira nézted őt. Tetszik neked ugye?-nézett rám mosolyogva. Öhm..most mit mondjak? Mondjam el neki, hogy konkrétan első látásra belezúgtam a paliba, vagy inkább ne? Vajon bízhatok benne ennyire az első nap után?

-Hát...

Sziasztok! Itt a harmadik rész. Huhh elkapott az ihlet, ez a rész már kicsit izgibb volt, és egyre jobban az lesz. Remélem tetszik nektek!

Puszi :*

XxWykcsuhhxX

Javítva: 2021.04.06.