A rosszfiú szerelme |✔| |JAVÍTÁS ALATT|

39.rész

Kirohantam az ajtón az éjszakai hóesésbe. Széttártam a karom, behunytam a szemem, és az ég felé fordultam. Végre esik a hó karácsonykor. Nagyon régen volt ilyen utoljára, és őszintén reméltem, hogy most fog. És igen. Mosolyogva, behunyt szemmel élveztem, ahogy arcom meleg bőrén elolvadnak az apró hópelyhek.

Időközben kiért mellém Chris is. Ezt onnan tudom, hogy hátulról átkarolt, és magához ölelt.

-Bébi. Most komolyan kint állunk este 11-kor a szakadó hóesésben pizsamában?-kérdezi halkan, mégis kuncog közben.

-Jól érzékeled a szituációt, igen. Pontosan ez történik.-bólogattam, majd kinyitottam a szemem, és megfordultam az ölelésében.

-Ennyire szereted a havat?-kérdezi mosolyogva. A fekete göndör haja tele van fehér hópihékkel.

-Jobban, mint gondolnád. Mikor kicsi voltam, apával mindig kint játszottunk a hóesésben. Akkoriban még esett hó karácsonykor. Imádtam. Mindig hóembert építettünk, hóangyalkát csináltam, ő pedig mindig egy csomó képet készített  rólam. Mikor már bőrig áztunk, anya mindig beparancsolt minket a házba, és amíg átöltöztünk, forró csokit csinált nekünk, hogy felmelegítsen. Azonban idővel ez elmúlt. Ahogy egyre idősebb lettem minden apránként megváltozott. Apának egyre több dolga lett. Már nem esett hó karácsonykor. És anya se csinált több forró csokit. Néha azt kívánom, bárcsak ne lenne ennyi pénzünk. Apáéknak a hülye munkájuk miatt van ennyi pénze, és a munka miatt sose érnek rá. Egy csomószor éreztem egyedül magam. Persze ők csak jót akarnak. Megadni nekem mindent. De a pénz nem boldogít. Hiába kértem, hogy játszanak velem. Mindig csak a munka. Pedig ha kevesebb pénzünk lenne, ha kisebb házban élnénk, ha olcsóbb cuccaim lennének, akkor is boldog lennék. Sőt, igazából lehet, hogy boldogabb.-mondtam el a sztorit. Az elején még mosolyogva meséltem, a szép emlékre gondolva, de időközben már szomorúan mosolyogtam.- Most már beletörődtem, hogy mindig dolgoznak. Nekem már csak a hóesés iránti szeretet és a szép emlékek róla, maradtak meg. Ezért voltam, és vagyok most ennyire boldog, hogy havazik. Mert eszembe jutottak a régi, szép emlékek. Tudod, remélem, ha megszületik a kistesóm, vele is játszik majd apa a hóesésben, és neki is csinál anya forró csokit.-miután befejeztem a sztorit Chris szomorúan mosolygott rám.

-Ha ők nem is, majd te játszol vele a hóesésben, és csinálsz neki forró csokit.-adott egy puszit a homlokomra.-Nos? Akkor mivel kezdjük? Hóember, vagy hóangyalka?-kérdezi vigyorogva, mire elképedve meredtem rá.

-Tessék?-kérdezem csodálkozva.

-Én igazából most inkább hóembert építenék.-vágott gondolkodó fejet, és közben letérdelt a földre. A pizsinek használt macinaciban.

-Most komolyan?-kérdezem mosolyogva.

-Bébi, a hóember nem építi meg magát.-nézett rám, és egy kis hógolyót kezdett gurigatni a friss hóban. Lassan bokáig ért, és még mindig szakadt. Már jó pár órája eshetett. Nevetve letérdeltem mellé a hóba, és elkezdtünk hóembert építeni.

-Hozol ki répát?-kérdezi Chris, mikor az utolsó, fejnek szolgáló nagy hógolyót is a helyére tettük.

-Hozok, de mit teszünk a szája, szeme és a gombok helyére?-állok fel a hóból, és leporolom a gatyámat. Teljesen átázott. Egyébként a hó még mindig szakadt.

-Kavicsok?

-Akkor gyűjtögess kavicsot, én meg hozok répát.-csaptam össze a tenyerem, és elindultam a konyhába.

Kinyitottam a hűtőt, és egy görbe répát vettem ki belőle. Közben felpillantottam a faliórára, és meglepően tapasztaltam, hogy hajnali fél 1 van. És még csak álmos se vagyok.

A répával a kezemben sétáltam ki a ház elé az udvarra, ahol Chris már egy maroknyi kaviccsal rám várt.

-Illik a hajadhoz a répa színe Vöröske.-kacsintott rám.

-A répa utánoz engem Dice.-vigyorogtam rá.

Chris elnevette magát, és a répát kivéve a kezemből a hóemberünk fejébe szúrta.

-Ott is van. Micsoda orra van, figyeled.-méregette büszkén a művét.

Elkezdtük rápakolni a kavicsokat is, ami kicsit nehezebb volt, be kellett igazítani, nehogy kiessenek.  Végül a nyakára tekertünk egy régi sálat, amit már nem használtunk, és kihoztam egy lábast is kalapnak. Kéznek szúrtunk bele faágakat, és kész is volt.

Pár lépésre álltunk a hóembertől, Chris átkarolta a derekam, és meg a vállára hajtottam a fejem. Szakadt a hó, hideg volt, a nadrágunk már teljesen átázott, és kicsit fáztunk is, már 1 óra is elmúlt. Mi mégis boldogan állunk, és csodáljuk a művünket. Ez az első közös hóemberünk. Chris félretette a menőségét, és leállt hajnalban hóembert építeni a barátnőjével, hogy újra átélhesse a szép emlékeit.

Mosolyogva felnéztem rá, az utcai lámpa fényében gyönyörű kék szeme sötéten csillogott. Mosolyogva ő is rám pillantott.

-Köszönöm, hogy építettél velem egy hóembert.-adok egy puszit az arcára.

-Öröm volt veled hóembert építeni.-adott egy puszit az orromra.

-Szeretlek, ugye tudod?-nézek a szemébe.

-Én is szeretlek.-ölelt át szorosan.

Elengedett, és közel hajolt hozzám. Ajkainkat összeérintette, és lágyan, szerelemmel telve megcsókolt. Kint a szakadó hóesésben, a mínusz fokokban, átázott pizsiben egy utcai lámpa fényénél. Mégis, ez egy romantikus pillanat volt. Többet jelentett, mint hinné.

-Na? Csinálunk hóangyalkát is?-kérdezi vigyorogva, miután elváltunk egymástól.

-Ha már csináljuk, csináljuk jó.-húztam ördögi vigyorra a számat, és meglöktem Chris-t, aki elvesztve az egyensúlyát, elterült a hóban. 

Nevetve elkezdett egy angyalkát csinálni. Mosolyogva néztem, azért ilyet nem látni mindennap.

-Gyere bébi, az angyalka egyedül érzi magát.-szólt Chris még mindig a hóban fekve. Sapka híján a haja tiszta fehér volt a hótól.

-Megyek.-szóltam, majd elvetődtem mellette. Nevetve elkezdtem én is egy angyalt csinálni, aztán felültem.-Ez jó volt.-néztem rá mosolyogva. A fiú még mindig a hóban feküdt, és mosolyogva nézett engem.

-Gyönyörű vagy.-szólalt meg halkan. Elpirulva néztem le magamra. Kipirult arc, bolyhos fekete sapka, vörös, kócos, hótól nedves haj, Fekete téli kabát, szürke vizes macinaci, és fekete bokacsizma. Nem vagyok a topon, és még így is azt mondja gyönyörű vagyok. Mi ez, ha nem szerelem.

Óvatosan odakúsztam hozzá, vigyázva a hóangyalokra, és átöleltem. Már mindegy volt, úgyis tiszta víz volt mindenünk. Rajta feküdtem a csillapodni nem akaró hószakadásban, és életem egyik, ha nem a legszebb éjszakáját élem meg.

Egy 5 percet ha fekhettünk a hóban, amikor tüsszentettem egyet.

-Hapciii!-hapciztam egyet.

-Azt hiszem ideje bemenni bébi. Mind a ketten megfáztunk.-állt fel Chris, és leporolta magát. Felsegített engem is, és besétáltunk a házba.

Felmentünk a szobámba, és gyorsan átöltöztünk. Odakint teljesen átfáztam, és a meleg pulcsi ellenére is remegtem bent. Eddig fel se tűnt mennyire fáztam.

Chris-sel teljesen beöltöztünk, meleg pulcsi, zokni, és macinaci, bebújtunk az ágyba és dupla takaróval takaróztunk. Még így is fáztunk. Chris szorosan magához ölelt, én meg a mellkasába fúrva a fejem aludtam el. Csúnyán megfáztunk. Egyébként hajnali 3 óra volt, amikor befeküdtünk az ágyba. Jól eltelt az idő, annyi szent.

Ez volt életem egyik legszebb estéje.

Valaki számolja meg hányszor írta le azt a szót, hogy HÓ, vagy valamelyik szinonimáját, esetleg olyan szót, amiben benne volt, köszi. XD

Puszi:*

XxwykcsuhhxX