Mr.Bastard || ★JJK★

one | 하나

Türelmetlenül vártam a frissítő italt. A reggeli kocsik és buzgó város hangjára ébredtem, így muszáj voltam az energiát adó italhoz folyamodni. Nem vagyok egy nagy kávés, de most igen is szükségem volt arra. Nélküle biztos meghalnék már az első nap Szöulban. Már igazán hozzá voltam szokva a nyugodt reggeleimhez. A hajnali madarak csicsergése, a nyugodt és gyönyörű napfelkelték. Mit ne mondjak, hiányozni fog Phjongcshang ! Nehéz lesz hozzá szokni a nagyvárosi élethez. De muszáj vagyok itt maradni. Egy jól fizető állást kell találnom!

Egy nagy sóhaj hagyta el a szám amint leforrt a forró ital. Megfogtam a bögrém és leültem a kis étkező asztalhoz az ablak mellett. Hiába volt kis albérletem, a nagy ablakok kinagyították a teret. Az egész lakás három szobás volt. Egy hálószoba, egy konyha és egy fürdő. nem volt annyi pénzünk, hogy akárhova költözhessek. Apáéknak volt egy kis pénze eltéve amivel itt élhetek egy kicsit még nem találok munkát. Aztán az lesz gáz ha nem vesznek fel sehova!

Belekortyoltam a pohárba miközben az utakat lestem. A forgalmas főút tele volt kocsikkal és még a járdákon is alig lehetett közlekedni. Voltam olyan szerencsés, hogy kifogtam az egyik legforgalmasabb kerületét Szöulnak! Remélem érződött a szarkazmus. Mármint nem az van, hogy antiszociális vagyok vagy utálom az embereket, egyszerűen nem vagyok hozzászokva az ilyen élethez. Phjongcshang egy 50 000 lakossággal rendelkezik, ami nekem tökéletesen elég volt. Nem kell nekem 1 000 0000 ember. Nem igaz, hogy nem volt elég Busan vagy valami kisebb város!

Realizálódott bennem, hogy már a semmit iszom, ezért felálltam és gyorsan elmosogattam a bögrét. Nagyot sóhajtottam, majd telefonom elővéve munkahely után keresgéltem.

Már órák óta a telefonomat lesem, hogy valami normális munkát találjak, de semmi. Nem igaz, hogy nincs munkaerő hiány!

Kiakadásom közepette igen is megéheztem. Sóhajtva leraktam a készüléket az asztalra és felálltam, hogy keressek valamit. Kinyitottam az apró hűtőszekrényt ami az albérlettel együtt volt, hogy keressek valami ehetőt. Pechemre semmi sem volt itthon. Mármint hoztam magammal kaját, de mindent megettem út közbe. Két óra volt az út és éhes voltam. Mit ne mondjak, imádom a hasam!

Felvettem a táskám és megindultam kifelé. Bekulcsoltam az ajtóm és pár emeletet sétálva ki is értem Szöul utcáira. A hirtelen szemembe sütő nap miatt muszáj voltam eltakarni a szememet,de hamar megszokta a fényt. Rá kerestem még otthon, hogy merre találok valami boltot ahonnan tudok majd vásárolni. Kiderült, hogy nem is olyan messze van egy sarki mindenes bolt. Lefordultam jobbra és a bolt irányába haladtam. Kb. olyan 3 perc oda az út sétával, így hamar oda értem. Bementem az elektromos ajtón és elvettem egy kosarat. Sétálgattam a sorok között, hogy megtaláljam a nekem való nasit. Meg is találtam az egyik kedvenc chipsem mikor egy magas férfi nekiment a kezemnek. Engem is magával húzott egy csöppet. Már majdnem felhúztam magam, de úgy döntöttem higgadt maradok mivel nem akarok jelenetet rendezni egy kisboltban. A férfi sötét szemeivel szúrósan pillantott rám. Én egy kicsit zavarba jöttem az intenz nézése miatt ezért gyorsan meghajoltam.

-Iszonyúan sajnálom uram! Nem láttam magát.-hajoltam meg még egyszer. Nem válaszolt csak morcosan megfordult és elviharzott. Mekkora egy bunkó!

Gyorsan kifizettem a csemegéket amiket választottam és vissza sétáltam lakásomba. Lepakoltam a konyha asztalra, felkaptam a telefonom és az ágyamba borultam. Már ennyi is kifárasztott. Ne kérdezzétek, hogy hogy leszek képes dolgozni.

Újra neki láttam böngészni melók után. Találtam párat amik arra voltak jók, ha nem találok egy normálisat akkor maradok a sima állásoknál. Viszont valamin megakadt a szemem. Egy iszonyú magas fizetéssel rendelkező melót találtam. Egy híres cégnél titkárnőt keresnek. Sürgős a meló így nagyobb esélyem van arra, hogy felvegyenek. Rá koppintottam, hogy ezért utána olvassak a dolognak. Elvileg van egy nagyon gazdag és híres cég és annak a szintén gazdag és híres főnökének kéne a titkárnője lennem. Biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz, de nincs más választásom. Ez az egyetlen esélyem arra, hogy sok pénzt keressek. Ha elbukom nekem annyi. Az egész családomnak annyi.

Felhívtam a számot a leírásból majd egy férfi hang szólalt meg.

-Jó napot Jeon Vállalat, miben segíthetek?-aranyosan szólalt meg a férfi akárhogy is volt iszonyú mély és dögös hangja.-Jó napot itt Jung Y/n beszél. A titkárnői munka miatt érdeklődöm.-szerényen de próbáltam határozottan megszólalni.-Ó igen! Végre egy jelentkező!-hangsúlyán lehetett hallani, hogy mosolyog.-Végre? Már vártam ez elutasítást mivel annyi a jelentkező, hogy már több embert nem engednek állás interjúra.-húztam föl egyik szemöldököm értetlenkedve.-Maga az első kedves!-nevetett egy aprót mondata végén.-Holnap ha ráér már jöhet is. Megfogja találni az ügynökséget ne aggódjon.-válaszolt édesen.-Reggel 10:30-ra várjuk itt. Viszlát!-mondta majd letette. Az még is, hogy lehet, hogy nem csaptak le erre a munkára? Nagyon nem értettem, hogy ki ne akarna egy rohadt jól fizető állást. Ráadásul egy titkárnői munkáról van szó. Ki ne akarna egy ilyen könnyű melóban dolgozni? Vagy talán ilyen nehéz lenne...?

Boldog voltam, de még semmi nem volt biztos. Lehet nem én kapom az állást. Mindegy is! Legalább normálisan nézzek ki a meghallgatáson!

Oda szaladtam a kis szekrényemhez és valami formálisabb ruha után kutattam. Több ruhadarab is a földön hevert mikor megláttam egy inget ami a bézs és a krém színek keverékéből állt. Egy fekete lógós nadrágot választottam hozzá. Szépen kiteríttettem, hogy ne gyűrődjenek meg a textil darabok és elszaladtam keresni egy lábbelit. Az egyik kedvenc fekete magassarkúmon akadt meg a szemem. Nem rajongok a magassarkú cipőkért, de azért nem árt ha van. Ki tudja milyen eseményekhez kell felvenni egy ilyen lábbelit.

Vigyorogva sóhajtottam egyet és elszaladtam a fürdőszobába. Megmostam a hajam alaposan és megborotválkoztam. Eléggé izzadós egy típus vagyok, amit sikerült az apámtól örökölnöm, így ha nem borotválkozok akkor csak büdösebb leszek és még jobban fogok izzadni.

Átvettem a pizsamám eltettem magamat holnapra. Az ébresztőmet beállítottam reggel kilencre, így biztos, hogy nem fogok elkésni. Az elég ciki lenne ha elkésnék az állás interjúmról. Legalább is én nem szoktam elaludni. Ha megszólal az ébresztőm akkor csak szimplán sóhajtok párat és kikelek az ágyból. Nem aggódok emiatt. letettem a telefonom az éjjeliszekrényemre. Lekapcsoltam a kislámpám és fejem párnámra hajtottam.

A nap erős fénye ismét felébresztett. Eléggé ideges voltam, hogy sikerült hamarabb felkelnem mint, hogy az ébresztőm megszólalt volna. Odanyúltam a telefonomért, hogy megnézzem mennyi az idő. Nem akart bekapcsolni a készülék. Hosszan megnyomtam a telóm, hogy bekapcsoljam, de nem akart. A telefonom jelezte, hogy lemerült az aksi. Gyorsan kiszaladtam a konyhába -mivel ott van egy óra-, hogy megnézzem mennyi is az idő.

10:10. Basszus...