Mr.Bastard || ★JJK★

ten | 열

Jungkook szemszöge

"Joy, gyere az irodámba." mondtam a lánynak rá se pillantva mikor elsétáltam mellette.

"O-oh, persze!" állt is fel szerencsétlenül ez az igen szerencsétlen lány.

Némán bementem az irodámba és ráültem az asztalom szélére.

"Hagyd csak az ajtót...." néztem rá komolyan.

"Miben segíthetek Mr.-"

"Ki vagy rúgva." megfordultam és leültem a székemre.

"M-mi, miért?" nézett rám kicsit mérgesen.

"Pakolj!" sóhajtottam.

"De Jungkook-"

"Ne hívj Jungkooknak!" csaptam az asztalra.

Még mormogott aztán becsapva az ajtót elment.

Na ez is kipipálva.

Y/n szemszöge

Csörgés hangjára dörzsölöm meg a szemeim miután felkeltett az idegesítő hang.

Még csukott szemmel kezem kinyújtva az éjjeli szekrényhez nyúlok és megragadom a hangot kiadó készüléket.

Megnyomva a zöld gombot a fülemhez teszem a telefonom.

"Igen...?" ásítok rövid 'köszönésem' után.

"Y/n, hol vagy már?" kérdezi egy aggódó mély hang a túloldalról.

"Mi?" ültem fel ágyamba.

"Azt ne mond, hogy most keltél fel.." csalódottan sóhajt a férfi.

"Kérlek siess... Jungkook MÁR nagyon ideges. Nem tudom mi lesz ha nem leszel itt hamarosan." Jungkook..? Ki az- ó...

"A rohadt életbe!" nyomom ki végre a telefont és kipattanva a puha ágyból készülődni kezdek.

Author Szemszöge

Taehyung nevetve és csalódottan teszi a telefont a helyére.

Szimpatikus volt a lány számára és szeretett volna vele dolgozni, így hát kikereste a lány számát még a régi hívások közül - amire gondolom rájöttél, hogy nem szabadott volna - és megcsörgette a lányt.

Felkelt székéből és Mr.Jeon irodája felé vette az írányt, hogy lecsekkolja a fiatal igazgatót.

Zsebre dugta a kezét és megindult.

Az ajtófélfának támaszkodva rátalált Namjoonra is aki szintén a tárva nyitott ajtón figyelte a fel-le járkáló fiút.

"Már megint mérges?" mosolyodott el Taehyung Namjoont kérdezve.

"Minek látszik." mosolyodott el Namjoon. "Tudod most küldte el Joy-t is aztán... bár lehet más az oka." bólogattam.

"Mindig olyan büszkén nézel Jungkookra." néztem a mosolygó fiúra.

"Lehet, hogy nem a legjobb ember, de még így is büszke vagyok rá."

Y/n szemszöge

Az épület előtt álltam ugyan abban a ruhában, mint múltkor.

Megigazítottam a szoknyámat és beléptem.

Megcsapott az a bizonyos 'professzionális épület' illat ami tetszett az orromnak.

Mélyen beszívtam a levegőt majd futni kezdtem a már ismerős lift felé.