Mr.Bastard || ★JJK★

five | 다섯 pt.1

Még nagyba aludtam, mikor is meghallottam a telefonom csörgését.

Ma nem volt munka így aludhattam volna, de úgy tűnik isten nem kegyelmez.

"Igen?" kérdeztem mikor láttam, hogy ismeretlen a hívó.

"Y/n? Te vagy az?" kérdezte egy ismerős hang a háttérben.

"Ki kérdezi?" dörzsöltem meg fáradt szemem, majd felültem az ágyban.

"Tudod Hoseok. Jisoo megadta a számod." honnan tudja a számok Jisoo?

"Bocsi ha felébresztettelek." sajnálkozott a vonal másik oldalán.

"Semmi baj, már úgy is keltem volna fel." ja, reggeli 8-kor.

"Minden esetre bocsi. De azért hívtalak, hogy esetleg nem-e lenne kedved eljönni valahova?" kérdezte a srác.

"Ú, figyelj... én nem akartalak megtéveszteni. Azok a kacsintások meg flörtök csak hangulat feldobók voltak. Nem akartam hamis jel-" Hoseok egy ideig hallgatta a 'szívhez szóló' beszédem, majd közbe vágott.

"Nem úgy értettem. Jönnek a srácok is. Gondoltam majd Lisáék is jöhetnének." magyarázkodott.

"Oh, hát ez esetben persze! De kik jönnek még?"

"Jin-hyung, meg pár haver még. Biztos jól kijössz majd velük is." éreztem, hogy mosolyog a vonal másik végén.

"És mikor is lenne ez a kiruccanó?" indultam meg a konyha felé, a reggeli kávémért.

"Ma este hatkor. Gondoltam elmehetnénk egy bárba itt közel. Nem kocsma, de adnak alkoholt is. Ezt egy ilyen haverkodós bulira gondoltam." elmosolyodtam az ötlet hallatán ,hisz nem igen vannak barátaim.

"Szuper! Akkor hívom a többieket is." ezzel le is tette.

Letettem a konyhapultra a telefonom, majd kerestem egy bögrét az egyik szekrénybe.

Beleöntöttem az energiát adó italt, majd cukorral és tejjel hígítottam.

Leültem a telefonom mellé majd a fejem az ablak felé fordítottam.

Figyeltem, ahogy a hömpölygő tömeg rezzenéstelen arccal közlekedik az utcákon.

Legurítottam a pohár tartalmának felét majd csupasz lábaimra néztem, ahogy a levegőben lógnak.

Visszanéztem az utcákra, majd egy sóhaj után lehuppantam 'székemből'.

Gyorsan megittam a kávémat, majd megindultam fogat mosni.

Elvégeztem a reggeli rutinom összes részét kivéve, hogy nem öltöztem fel.

Maradtam a kényelmes pizsamámba ami melegen tartott.

Elmentem a telefonomért, majd ágyba bújtam és betakaróztam.

Bekapcsolva a készüléket, megnéztem az üzeneteim, közösségi oldalakat, majd újra kikapcsoltam.

Elővettem az ezeréves laptopom.

Eszembe jutott egy kis vers, amit szépen leírtam.

*Time Skip* Idő: 17:11

Véletlenül visszaaludtam.

Még pár órát telefonoztam meg unatkoztam, de mivel korán keltem, ezért gondoltam még alszok egy órácskát.

Na ez is rosszul sült el.

Hála az égnek, nem voltam késésben, viszont lehetséges, hogy nem leszek képes 'angyalt' varázsolni az elfeküdt arcomból.