Mr.Bastard || ★JJK★

eight | 여덟

Szemeim nagyra nyíltak.

Vajon tényleg ő volt az, vagy csak kápráznak a szemeim?

Haja meglepetten más volt.

Eddig egész frizurája éj fekete volt, de most az alja kék színű volt.

Sima fekete póló volt rajta, egy fehér felirattal a szíve fölött.

Fekete nadrág, fekete övvel megtartva azt.

Akárcsak ennek a Taehyung fiúnak, neki is bőbb nadrágja volt, amiben kényelmesen mozoghatott.

Dzsekinek egy szintén fekete farmerkabát melegítette vállait.

Ami pedig igazán feldobta a szettet, az a masszív és széles fekete cipője.

Bár az már lehet bakancs is, csak nem volt valami meleg.

Legalább is nem úgy nézett ki.

"Jungkook! Hát eljöttél." pacsizott le Hoseok, a Jungkook nevű sráccal. "Azt hittem késel." mosolyodott el a napsugár hatást keltő fiú.

"Én sosem kések. Nem úgy mint egyesek." forgatta meg a szemét.

Igen, ez ő!

Na még az hiányzott, hogy így találkozzak vele.

Mr.Tökéletes előttem állt, én pedig egy cselédlány ruhába kuksoltam, és néztem ki úgy mint egy hülye.

Rám nézett, de gondolom nem ismert fel.

Első találkozásunkkor nem nagyon vette a fáradságot, hogy rám nézzen teljesen.

Kicsit lenézően végig pillantott rajtunk lányokon.

Én már a fejemben négyszer köptem le az előttem álló férfit, míg barátnőim szinte elolvadtak tőle.

Karba tettem a kezemet és mérgesen figyeltem a srácot.

Semmibe véve engem csak elsétált és leült valahova.

Hoseok nem tűnt meglepetnek, így bocsánatot kért tőlünk amiért nem volt valami kedves Mr.Jeon.

"Nem hiszem el, hogy Mr.Tökéletes itt van nálunk!" ugrált körbe Lisa.

"Én se..." tettetem a meglepettséget.

"Y/n, neked mi bajod van? Mindig mikor szóba kerül Jeon Jungkook, akkor te mindig csak elundorodsz meg hasonló." nézett rám Chaeyoung. "Fogadjunk, hogy volt egy múltad Jungkookal." mosolyodott el.

"Jártatok?!" nézett rám csodálkozóan Jisoo.

"Nem, fúj..." néztem el undorodva. "Egyszerűen nem bírom.." forgattam meg a szemem.

"Igen?" mondta szarkasztikusan, csípőre tett kézzel Lisa.

"Majd elmondom, ha rendelnek valamit." adtam be a derekam.

Ennek hallatán Jisoo már meg is indult étlapokkal a kezében.

Hitetlenkedve lenéztem a földre, majd egy kicsit elnevettem magam.

A lány szépen kiosztotta mindenkinek az étlapokat, majd mosolyogva visszasétált hozzánk.

"Tényleg Jisoo! El is felejtettem kérdezni. Mikor volt az a kis kiruccanónk, akkor nekem Hoseok szólt." néztem rá miközben a pulton támasztottam a könyökeim.

"Igen, és?" nézett rám értetlenül.

"Azt mondta, hogy te adtad meg a telefonszámom neki. Te honnan tudod a telefonszámom?" néztem rá gyanúsan.