Miért pont ő? (Mercutio ff.)/SZÜNETEL/

4.rész

-Nem... Egyeltalán nem... - mondtam sajnálattal teli hangon.... Bevallom egy kicsit talán tényleg sajnáltam... Hiába volt előbb egy nagy macsó, amint neghallotta szavaim, inkább egy kisgyerekre hasonlít, akitől elkobozták kedvenc játékát.
-D-De miért nem?... - kérdezte nagy csillogó szemekkel.
-Mert.... Mert nem szabad... Egyeltalán nem szabad...
-Mégis mi akadálya?
-Capulet már így is elég pipa rám, nem kéne mégjobban feldühíteni azzal hogy... Szeretlek... Szóval nem szabad...
-Légy őszinte magadhoz... Ha lehetne...szeretnél?
Mély levegőt vettem és gyönyörű kék szemeibe néztem. Egy pár percig gondolkodtam, mit is válaszoljak neki...
-Lehetséges.. Hogy igen... De nem tudom...
Felcsillant szemében a remény. Láttam rajta hogy egy kissé izgatott lett válaszom miatt.
-Akkor.... Mi lenne... Ha titokbna tartanánk... Úgy menne? - kérdezte reménnyel szemében.
-Nem.... Nem hiszem hogy tudnék hazudni a családomnak...
Mercutio arcán ismét a csalódottság lett úrrá. Elkaptam tekintetem szemeiről. Ha tovább néztem volna, a végén még elsírom magam.
-De...de kérlek... Hisz eljöttél, pedig nem volt muszáj.. Ez csak jelent valamit nem?
-Csak tisztázni akartam mindent köztünk... Nem mondom hogy én nem gondoltam rád egész nap...hogy lefekvés előtt nem a te neved ismétlődött a fejemben... De... Ez nem azt jelenti hogy.. Hogy szeretlek... Hisz alig ismerlek Mercutio. Amit pedig tudok rólad, az se egy leányálom. - mondtam miközben szívem torkomban dobogott.
Hiába próbálta leplezni csalódottságát, pár könnycsepp akaratlanul megjelent szeme sarkában. Elképesztően nagy bűntudat fogott el amikor ezt láttam.
-De... - csukott el hangja- és ha mégis tennénk egy próbát? Kérlek.. Azt mondtad én jártam a fejedben... Az vsak jelent valamit, ha elfogadod ha nem...

Nagyot nyeltem. Szemeibe néztem majd közelebb léptem pár lépéssel. Nagyon lassan, szinte remegve emeltem fel kezem és arcára simítottam. Eszméletlenül puha az arca... Minden serdülő lány megirigyelné ebben biztos vagyok.
-Talán... Talán egy próbát tehetünk.. - gondolkodtam el. Minden lehetséges szituáció lejátszódott a fejemben. Mi van ha megszeretem és Capulet megtudja? És ha sikerül megtartani titoknak? És mi van ha nem szeretem meg, de Capulet egyszer észrevesz minket? És hogyha nem szeretem meg, és sose derül ki semmi kettőnkel kapcsolatban? Végiggondoltam az egészet. A pillangók egész végig csárdás táncot jártak hasamban.
-Legyen... Megpróbálhatjuk... Maximum lebukunk és nekek annyi.. - mondtam teljesen komoly arcal.
Szemei felcsillantak és eszméletlen boldog mosolyra húzta száját. Nem a megszokott pimasz, vagy perverz mosoly, hanem teljesen őszintén mosolygott.
-Kö-köszönöm... - mondta boldogan.-Megpróbálok minél jobban megfelelni. És a legnagyobb titokban tartani.
Aprót bólintottam majd elmosolyodtam.
-Most... Viszont haza kéne mennem... Ha Tybalt vagy Capulet észreveszi hogy nem vagyok ágyamban, ki is tagadnak..
Bólintott egyet majd magához ölelt. Amikor elengedett, szokásához híven meghajolt, és eliszkolt az ellenkező irányba. Én felvettem kapucnim fejemre, és sarkon fordultam. Szívem eszméletlen hevesen vert, szinte már ki akart ugrani helyéről. Boldog voltam, mégis féltem. Rettegtem hogy valaki rájön.

Próbáltam magam nyugtatni mindennel, de nem nagyon akart sikerülni. Miért mentem bele?... Jelen pillanatban nagyon rossz ötletnek tűnt, hisz csak stresszelt. De lehet később már életem legjobb döntésének fogom tartani... Ki tudja... Hamar hazaértem, de mivel nem akartam megkockáztatni hogy akárki is észrevegyen, az erkélyemen át másztam be szobámba. Becsuktam magam mögött az ablakot, és levetettem csukjám. Átöltöztem hálóingbe, és az ágyamba bújtam. Hiába próbáltam aludni, nem jött álom a szememre, ezért csak forgolódtam, és felváltva néztem a plafont, az íróasztalom és a falam. Csakis Mercutio járt a fejemben... Féltem a következményektől... Meg épp mindentől ami vele kapcsolatos. Nagyon nehezen, de a végén elaludtam.
Reggel viszont korán kipattantak szemeim. Felültem ágyam szélére, és a csipát kezdtem kidörzsölni szemeimből. Felkeltem, majd átöltöztem egy egyszerű ruhába. Lementem az étkezőbe, de csak Capulet volt ott.
Lassan az asztalhoz mentem. Leültem és egy péksütit kezdtem majszolni. Capulet megvető pillantásokat vetett rám, majd felkelt az asztaltól és távozott. Nem sokkal később követtem példáját. Felbattyogtam szobámba és bezártam az ajtóm. Leültem az íróasztalomhoz és tenyerembe temettem fejem. Nem sokkal később kopogtak az ablakomon. Felkaptam tekintetem és Mercutio állt az erkélyen.
Gyorsan felpattantam és beengedtem.
-Normális vagy? Miért vagy itt? Ráadásul fényes nappal? Bárki megláthat!
-Csak látni akarlak- húzott derekamlán fogva magához és megcsókolt.