Életem

1.Fejezet

Reggel anyukám kiabálására keltem. Mivel tavasz volt, borongós időjárás, gyorsan magamrakaptam a plüss köntösömet. Hamar leszaladtam a lépcsőn. Anyu csak a házőrző kutyánkra kiáltott.

Ránéztem a faliórára 6:33-at mutatott. Még ehetek 15 percig, mert hála Istennek vagyok olyan szorgalmas este fürdés után, hogy kikészítem a ruhát, amiben másnap suliba megyek.

Tükörtojást reggeliztem teával.

Elköszöntem anyától és elindultam iskolába.

Rólam tudni kell, hogy nincsenek barátaim csak haverjaim.

Elteltek az unalmas órák és hazaindultam.

Otthon a sógorom testvére állt a kapunk előtt.Egy nagy doboz volt a kezében. Annyira bámultam őt, Úristen! Még így, melegítő nadrágban és fehér pólóban is egy Adonisz!
-Szia, David! - mosolyogtam rá és gyönyörű kékeszöld szemébe néztem.

-Szia, Ver! - jézusom! Ez a becézés! - Anyudék nincsenek itthon. Téged ott hagytak a suliban, milyen sajnálatos - gúnnyal beszélt hozzám, mire én 100 méterről is észrevehetően megforgattam a szemem.

-Hát persze, fonnyadok az iskolában.. Szokásos, nyugi. Mi járatban szerény hajlékunkban? Miért van az a nagydoboz nálad? - érdeklődtem.

-Elhoztam a nyulakat nektek. Mondta apád, hogy kellenek majd. - magyarázkodott aranyosan.

-Óh, értem akkor menjünk fel - közben kinyitottam a kaput.
Odaadta a szép kisnyuszikat, betettem őket az előkészített helyükre.

-Gyere igyál meg egy kávét, vagy mit tudjam én... - nevettem fel kínosan - Egyél Tiramisut! Ma készítette anyu.

-Tehetsz. - mondta aranyosan - nem félsz egyedül itthon? - Jézuus! Ez meg milyen kérdés?

A szívem kihagyott 9 ütemet, míg tudtam válaszolni.

-Hát most te itt vagy, szóval nem vagyok egyedül. Amugy máskor sem szoktam félni.Legtöbbször bömböltetem a zenét vagy olvasok. Ez ilyen relaxálás. - mosolyogtam és rákacsintottam egyet.

- Igen, most szerencséd, hogy itt vagyok. Nem kapnak el a szellemek.

-Ez is igaz. Köszönöm. - komolyságot színleltem.

A hűtőn találtam egy cetlit, amin az állt anya kézírásával, hogy elmentek nagybevásárlásra. Hát ez szuper, mondhatom.
Közben tettem egy tányérra Tiramisut.

- Jó étvágyat hozzá - David elé raktam.
Ő egy bólintással jelzett vissza.

-Köszönöm szépen ez jól volt. - ejtett felém egy bugyilevarázsolós féloldalas mosolyt.
Ilyenkor bizonyosodom meg mégjobban arról, mennyire is bejön nekem ez fiú.

- Na és Angela néni mit csinált otthon? - az anyjával elég barátnős a kapcsolatom, hiába ötvenegy éves. Teljesen fiatalosnak gondolom, kész hiper-szuper asszonyka.

- Cesar-t etette mikor indultam ide. Meg kertészkedik, a szokásos. - annyira imádom ezt a fiút.

-Oké, értem. Lehet, majd délután elugrok hozzá. Át is adhatod neki. Már nagyon régen láttam Cesar-t is - Cesar a kutyájuk.

-Gyere most. Úgyis egyedül vagy otthon. - Megvonta a vállát, mintha neki mindegy lenne.

- Rendben. Összepakolok, eszek és mehetünk. - felhúzta a szemöldökét. - Most mit nézel így? Éhes vagyok, na! Két órája ettem egy almát, meg három nutella-szeletet.
-Nyugi, én nem szóltam semmit! - védekezően felemelte a kezét és hátrálni kezdett. Rámosolyogtam.

-Jó napot, Angela néni! Hogy érzi magát? - mikor megérkeztünk náluk egyből odarohantam hozzá és magamhoz szorítottam.

-Szia, kincsem! Köszi jól vagyok, remélem te is. De jó látni téged! - össze-vissza puszilt és ölelgetett,én ezt nem bántam, mert imádom őt.

-Köszi, köszönöm szépen... - csak ennyjt tudtam kinyögni, mert David közbe szólt.

-Khm, én mennék is, anya, Danielához. Vacsorára ne várjatok, későn jövök. - hogy micsoda? Pont a város szűzkurvájához? - Csá! - puszit nyom az anyja arcára, majd felém fordítja a fejét - Szia. - bólint egyet, majd elmegy.
Majdnem könnybe lábadt a szemem, de szerencsére ignoráltam azokat és fapofát vágtam,mert igenis fájt, hogy egy olyan lánnyal is összefekszik David. Bár, mit gondoltam én hülye.. egy olyan, mint én kinek kéne? Hát persze, hogy nem kellek neki.. Davidnak a mű mellek és fenekek kellenek. Nem a természetesek... "Így jártál, Ver" - súgta egy bűnbánó hang a fülembe.

Ott lehettem egy jó ideje, mikor rezegni kezdett a telefonom, gyorsan felvettem, anyu volt az.

-Haló, anya? Mizu?

-Szia, Nica, ott vagy Angela-nál?

-Igen, itt. David elvitte a nyuszikat, betettem a helyükre, meglelitek. Eljöttem vele mert unatkoztam. Ti már otthon vagytok?

-Igen, itthon.Rendben,kincsem, én most megyek elpakolok. Sötétedés után legyél itthon, Angela biztos nem enged el, csak vacsi után.

-Oké értettem, jók legyetek. Majd megyek! Na csumi! - köszöntem el tőle.

-Hali - ezzel le is tettem.

Mikor hazaértem, jó éjt kívántam a családnak, és elmentem zuhanyozni. Esti szokásaimmal elkészültem és lefeküdtem az ágyamba aludni.

Sziasztok!! Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy tetszik-e a történet nektek?! Tudom, elég unalmas rész lett, de nyugi! Lesznek itt még fordulatok! Bárhogyan jelezzetek vissza nekem, hogy folytassam-e🔥
Igyekszem hozni részeket!