Édes gazdám (JJK ff. Befejezett)

18.rész

Seo szemszöge:

-Jungkook...?

-Én vagyok Seo !-fogta meg két vállamat és aprókat rázott rajtam.

-Jungkook...- engedtem utat könnyeimnek  melyeket gyengéden törölt le Kook a hüvelykujjával.

-Ne sírj. Itt vagyok.- suttogta. Szuper gyorsasággal öleltem magamhoz és a mellkasába temettem a fejem. Egy pillanat múlva megéreztem karjait körülöttem.

-Azt hittem hogy soha többé nem látlak. Annyira féltem.-zokogtam.

-Seo...

-Hm ?- néztem fel rá.

-Én... Szeretlek.- mondta ki halkan. Elmosolyodotam kijelentésére.

-Én is szeretlek te lüke.-szipogtam és újra hozzá bújtam. Egy ideig nem mozdultunk. Biztonságban éreztem magam. A karjai közt, az illatát érezve. És végre, boldog voltam. Testem minden porcikáját átjárta a melegség. Hihetetlen boldog voltam hogy ennyi kesze-kusza után magamhoz ölelhetem.
Hirtelen eltolt magától és a szemembe nézett. Már épp készültem megkérdezni hogy mit néz rajtam, amikor hirtelen az ajkaimra tapadt. Lágyan csókolt, figyelmesen. Szemeim lehunyva élveztem minden egyes mozzanatát. Ez a pillanat a miénk volt. Csak a miénk. Ezt senki nem vehette el tőlünk.
A hó szállingózni kezdett és lassan már világosodott. Amikor elváltunk, újra a szemembe nézett de nem sokáig mert ismét megcsókolt.

Szerintem már tíz perc is eltelhetett amikor úgy döntöttünk hogy valamit mégis kezdeni kéne magunkkal ezért bementünk hozzájuk. Azért nem hozzánk, mert az egész családom tud arról hogy Jungkook meghalt. Nem kis felfordulást okozott volna ha meglátják.

-Hogy hogy élsz ?- kérdeztem meg szobájában körülnézve.

-Milyen kérdés ez ?-nevetett fel halkan.- Valójában nagyon magam sem értem. Valami olyat mondtak nekem hogy kómában voltam.

-Hm..- bólintottam miközben az arcát tanulmányoztam. Még mindig nem tudom elhinni hogy egy szobában vagyok vele. Ásítottam egyet és odasétáltam elé. Kook az ágyon feküdt és kinyújtotta karjait felém.

-Nem dőlsz le ? Fáradtnak tűnsz. Még csak hajnali hat van.

-A...az ágyadba ? Veled ...?- jöttem zavarba és félrenéztem.

-Jajj... Úgy csinálsz mintha nem aludtunk volna még soha együtt.. -forgatta meg szemeit.

-De nem tudtam hogy te vagy !

-Tehát most hogy tudod, már nem alszol velem.-tette karba kezeit és megsértetten nézett rám.

-Én.. én nem úgy gondoltam.... Félre ne érts ! Én csak- nem tudtam befejezni. Lerántott az ágyába és fejemet a mellkasára hajtotta miközben kezével átkarolt.

-Magyarázkodsz majd ha aludtunk.- lerendezte ennyivel és betakart minket. Elhelyezkedtem kényelmesen és beszippantottam kellemes illatát, majd elnyomott az álom.

Amikor felébredtünk két kíváncsi szempárral találtuk szemben magunkat.

-Te ?- kérdezte a nő.

-Maguk ?-illetődtem meg. A két felnőtt nem volt más mint akik útba igazítottak.

-Ti ismeritek egymást ?-kérdezte meglepetten a mellettem fekvő.

-Útba igazítottak tegnap amikor eltévedtem.-osztottam meg az információt Jungkookal.

-Áááááááh... Értem.

-És... Te hogy hogy itt vagy...?- kérdezték bizonytalanul bizonyára Kook szülei.

-Hát...- néztem Kuksira.

-Ez hosszú. Legyen annyi elég hogy a volt évfolyam társam.

-A volt ? Hogy érted ? Már nem jössz vissza a sulinkba ?- kérdeztem kétségbeesetten.

-Miután az egész iskola azt hiszi hogy Jungkookie halott, úgy döntöttünk hogy nem küldjük vissza, ide költözünk.

-És honnan jött az, hogy Kook meghalt ? Vagyis Jungkook...- néztem félre zavartan, mire az említett a takaró alatt megfogta a kezem, ezzel még vörösebbé téve az arcomat.

-Az orvosok azt mondták hogy évekig kómában lesz, esetleg fel sem ébred. Nem akartuk hamis reményel táplálni az így is alig pislákoló tüzez.-mondta szomorúan Kook apukája.

-Értem. De felébredt, és ennek nagyon örülök !-mondtam mosolyogva az említettre nézve és a takaró alatt megszorítottam a kezét.

-Na akkor hagyunk titeket.- és ezzel kimentek a szobából.

-Úr isten... Ez nagyon gáz volt.- dőltem vissza ültemből Jungkook karjára és felé fordultam. Ő csak felnevetett és magára húzott. Megilletődve néztem rá egyre vörösebb színt felvéve.

-Jajj.. te mindentől zavarba jössz.- nevetett fel megint és megpuszilta az orrom. Nem tudtam mit kezdeni magammal, tehát fejem mellkasára hajtottam és hallgattam a szívverését.
Jobbkezem hüvelykujjával kis köröket rajzoltam vállára és a pólója gyűrődését nézegettem.

-Dobnom kéne egy üzit anyumnak hogy még élek.- könyököltem fel, így csak pár centi választott el minket egymástól.

-Akkor dobj.- jött közelebb szándékosan, ezzel újjabban kikészítve engem. Hirtelen lerakta fejét és megjelent tipikus nyuszi mosolya.- Olyan vicces vagy!- nevetgélt.

-Hát nagyon.- forgattam meg szemem és legurultam Kookról aki ezt egy nemtetszését kinyilvánító morgással díjazta. Elküldtem anyumnak egy "Még nem haltam meg, jól vagyok!" üzit, és újra visszadőltem.- Át kéne menni a családomhoz beszámolni rólad.

-Mármint hogy érted hogy rólam ?

-Hát ha ezentúl tartani fogjuk a kapcsolatot...- a végére telljesen bizonytalanul és kétségbeesetten néztem Jungkookra. Mi van ha ez csak egy fellángolás ? Mi van ha nem gondolta komolyan? Mi van ha..

-Most összeesküvés elméleteket gyártasz a fejedben... Igazam van ?- nézett rám és felsóhajtott ami nem igazán oszlatta ez az aggodalmam.- Nem, nem terveztelek elhagyni. -kijelentésén elmosolyodotam. Annyira..... Aranyos. Jó jó.. tudom hogy ez az egész eléggé nyálas meg minden... De na ! Kell ilyen is ! Nem de bár ?

-Na, akkor induljunk most. -kelt fel a mellettem pihenő. Felöltöztünk és átmentünk hozzánk. A nagyiékat (bár monjuk az hogy fiút viszek hozzájuk)
nem lepte meg, de a többieket nagyon ledöbbentette amikor Jungkookkal az oldalamon léptem be a házba. Mama lerendezte annyival hogy "Milyen helyes és izmos fiatalember!" . De a többieknek nyílván meg kellett magyarázni mindent. Mondjuk így is furán néztek Kookra.
Miután mindenbe beavattuk a szüleimet~na jó...néhány dolgot kihagytunk~ még egy ideig beszélgettünk, majd áthívtuk magunkhoz Kook szüleit. Nagyon jól el volt a két család, ezért úgy döntöttek, hogy együtt töltsük a Karácsonyt. Taehyung  méregette Kuksit, de megértem, hiszen azért mégiscsak a bátyám.

Az este, nem egészen úgy telt mint egy átlagos Karácsony. Csak beszélgettünk, aztán Jungkookkal eljöttünk kettesben sétálni. Sokat dumáltunk, nevettünk. Majd megálltunk egy mező közepén.
Minden fehér volt. A hó szállingózott. A hold adta fényben alig láttam Kook arcát. Egymás kezét fogva sétáltunk, aztán egyszer csak megállított. Nem mondott semmit. Csak megcsókolt.

Szállingó hóban, holdfényben egy mező közepén csókolóztunk Jungkookkal egymás kezeit fogva.

Ennél szebb Karácsonyi ajándékot nem is kaphattam volna...

Sziasztok ! Nos, ez lenne az utolsó előtti rész. Az után, mint mondottam, lesz egy rész amiben érdekességeket osztok meg veletek a storyval kapcsolatban. Miután ezzel végeztem, kirakom az új ficim első részét, ami "Nárcisz" néven fog futni. Egyébként ez egy Yoongi ff. Ha valakit érdekel, megtekintheti hamarosan, de majd a kövi rész végén úgy is bejelentem újra.
Köszi ha elolvastad ! Remélem tetszett !