Édes gazdám (JJK ff. Befejezett)

7.rész✔

Seo szemszöge:

-Jimin.- mondtam megilletődve- Hát te meg mit keresel itt ?- intéztem kérdésem az előttem álló fiúnak. Jimin az osztálytársam, bár nem különösebben szoktam vele beszélgetni, ezért lepett meg hogy most hirtelen felbukkant a házam előtt.

-Hát, gondoltam hogy esetleg kell segítség a házik bepótlásában, vagy ilyesmi. Tudod Mina nem az a fajta ember akinek a jegyzetei a legmegbízhatóbbak. Mármint ezt most nem rosszból mondom, félre ne érts.- kezdett kissé kétségbeesetten magyarázkodni.

-Tudom, magam is észrevettem, ne aggódj.- nevettem fel. Szegény nagyon zavarban volt-Rendben. Köszönöm. -mosolyodtam el figyelmességén és belljebb invitáltam az ajtón. Miután megbeszéltünk pár dolgot még lenn, utána felmentünk a szobámba. Amikor beértünk Kook rögtön felkapta fejét, és amint meglátta Jimint, boldogan ugrott fel és szaladt oda hozzá, mintha már ezer éve ismerné.

-Kedvel téged. -jelentettem ki mosolyogva- Jó neked. Nekem több mint egy hétig tartott hogy "kegyeibe fogadjon". -forgattam meg szemeimet, ahogy eszembe jutott az első vele töltött hetem.

-Nem is tudtam hogy van egy kutyád. Nagyon aranyos. Hogy hívják? -kérdezte miután leguggolt Jungkook elé. Már mondtam is volna, amikor eszembe jutott hogy lehet furcsának találná, ha kiderülne hogy a kutyus az egyik (volt) legjobb haverjának a nevét viseli, így inkább úgy döntöttem hogy csak a becenevét mondom el neki.

-Kookie.

-Mint a Jungkook becézése?

-Nem! -vágtam rá rögtön.- Mint a... mint a süti !-igen, ez az Seo. Ez nem is annyira béna. Gondoltam magamban, miközben képzeletben megveregettem a vállam.

-Oh. Értem. -nézett vissza Kookra. - Nos, akkor kezdjük el.- csapta össze kezeit, miután befejezte a kutyázást.

Jungkook szemszöge:

De rég láttam Jimint. Az arca mintha kicsit beesettebb lett volna, de ezen kívül nagyon nem láttam rajta semmi változást. De ő ismeri Seot? Nem is tudtam róla hogy ők osztálytársak. Soha nem említette. Mondjuk miért említette volna.

-Felhozok egy széket hogy le tudj ülni.-fordult az ajtó felé gazdám, de Jimin elkapta a kezét mire a lány várakozóan visszanézett rá.- Esetleg szeretnél valamit?- kérdezte meglepetten.

-Maradj csak. Majd én felhozom.- mondta és már indult is ki a szobából.

-De, - akart utána szólni Seo, de Jimin közbe vágott.

-Nincs semmi de. Én erősebb vagyok nálad.-meg se várta a lány válaszát, már robogott is le a lépcsőn, Seo meg csak bambán nézett utána. 

-Na, üljünk le és kezdjük.-tért vissza lovagunk egy valószínűleg a konyhából beszerzett székkel a kezében.

Az ágyban feküdtem és egy órán keresztül azt néztem és hallgattam, ahogy ezek ketten tanulás címszó alatt enyelegnek. Mindjárt elhányom magam, de tényleg. Ez most komoly, Jimin?

-Rendben. Akkor mára ennyi is volna. Mondjuk holnap után neked jó lenne egy újabb korep?-Kérdezte a hímnemű mire a nőstény heves bólogatásba kezdett.

-Pihend ki magad. Majd a suliban talizunk meg majd akkor holnap után ahogy megbeszéltük. Nos akkor én mennék is.- szedte össze a cuccait, készen állva arra, hogy elhagyja a házat.

-Rendben majd tali. -és ezzel lekísérte Jimint majd feljött és bezárta az ajtaját amit nem nagyon értettem, de ráhagytam. Ezek után pedig boldogan rám nézett.

-Úristen Kookie! Nagyon cuki volt tőle hogy gondolt rám. De nálad nem aranyosabb-jött oda hozzám hogy megsimogasson, ám én kitértem keze alól és felvont orral mentem ki szobájából majd a lépcső mellé telepedtem. Magam sem tudom, hogy miért is duzzogtam. Olyan mintha... Áhhh hagyjuk ezt a baromságot. Hogy lennék már pont én féltékeny?! Persze, majd ha szellemet látok. Chh.

Seo szemszöge :

Na ez érdekes volt. Ez a kutya kiszámíthatatlan. Egyik pillanatban még bújik, másikban pedig mintha tudomást sem venne a létezésemről. Minden esetre elviszem sétáli, hátha abba hagyja a durcizást.

Lementem és rácsatoltam a pórázt, bár nem tűnt valami boldognak. Elordítottam szüleimnek egy "majd jövök"-öt és kiléptem a házból nyomomban Jungkookkal.

Ahogy a gondolataimban elmélyülve sétáltunk, lassan ránk esteledett. Kook elöl haladt az erdőben  ezért kicsit megrántottam a pórázt és kimondtam nevét, hogy rám figyeljen.

-Gyere, mostmár menjünk haza. Későre jár. Ha tobább maradunk, úgy ránk fog esteledni, hogy nem fogunk kitalálni az erdőből. - már fordultam is volna vissza, de egy erős rántást  éreztem, majd konstatáltam, hogy éppen kirántotta a pórázt a kezemből, ám mire visszanéztem, addigra ő már sehol sem volt. 

-Kook! Kookie! Jungkook! -ordítottam kétségbeesetten, ahogy egyre beljebb haladtam az erdő sűrűjében.

Már vagy 20 perce utána rohangálok és a nevét kiabálom, hátha visszajön, de eddig semmi. A könnyeim már rég eleredtek, ahogy eszembe jutott hogy talán soha többet nem láthatom. Lassan már vaksötét volt, így kénytelen voltam visszafordulni, bár nehezen tettem. Legszívesebben egész éjszaka őt kerestem volna. Még az alatt az idő alatt is őt kutattam, ami alatt kiértem az erdőből. Utána pedig végig futottam. Abban reménykedtem, hogy talán hazament, de amikor az üres kertre értem haza, mégjobban elfogott a rémület. Sem az erdőben, sem az utcán, sem a kertben. Sehol nem volt.

-Anyu! Apu! -rontottam be a házba szüleimhez akik ilyedten néztek rám a hirtelen érkezésem miatt. Hajam csapzott volt, arcom pedig kipirult a hideg és a futás miatt. Kezem átfagyott, és minél jobban keztem el melegedni, annál jobban kezdtek el fájni az ujjaim.

-Jungkook... Jungkook eltűnt. Én próbáltam utána menni, megkeresni de nem találtam meg. -szipogtam és a végén megint elsírtam magam.

-Ne aggódj kincsem. -állt fel a kanapéról gyorsan anya, hogy a segítségemre sietve lehámozza rólam kabátom- Biztosan haza jön.- nyugtatott, de láttam rajta, hogy még ő maga sem hiszi el igazán amit mond- De ha nem, akkor is mindennap kimegyünk és keressük. Ha egy héten belül nem találjuk meg akkor kiteszünk szórólapokat, hátha valaki látta valahol.

Miután szüleim viszonylag megnyugtattak, lefürödtem, hajat mostam és bezuhantam az ágyba. Nagyon lefárasztott ez az egész de mégsem tudtam aludni. Állandóan azon agyaltam : Vajon hol lehet? Jól van? Nem fázik? Nem éhes? Vissza fog jönni? És ehhez hasonló kérdéseket tettem fel magamban megállás nélkül.
Talán túl aggódom, de ki ne tenné? Ha nem találjuk meg, akkor nem tudom mit fogok csinálni, de valószínűleg felakasztom magam az első fára amit meglátok.

Hol lehetsz most ,Jungkook?