Édes gazdám (JJK ff. Befejezett)

8.rész✓

Seo szemszöge:

Másnap reggel szinte kipattantak a szemeim. Felöltöztem és rögtön indultam volna megkeresni kutyusom ám anyukám megállított.

-Hova, hova ilyen sietősen,kislányom?- kérdezte egy bögre teával a kezében.

-Hát megyek Kookért. -néztem rá értetlenül. Azt hittem egyértelmű, hogy ő az első, leszarom hogy rohadtul suliba kéne mennem.

-Az iskola luxus?- emelte meg szemöldökeit számonkérő tekintettel.

-Igen ! -vágtam rá azonnal és már mentem is volna tovább, ha anyum nem állít meg megint azzal, hogy bevonszol az ebédlőbe és leültet az asztalhoz.

-Most eszel, aztán elmész suliba és majd utána megyünk keresni a kutyusod. Taehyung is segít.- mondta, és nekem is töltött egy bögre forró teát, majd elém rakott egy szendvicset.

-Rendben.-motyogtam csalódottam az orrom alatt, és elkezdtem enni, annak ellenére, hogy nem volt étvágyam.

A suliban egész nap szarul éreztem magam. Féltem hogy Jungkook nem fog előkerülni. Mi lesz ha elütötte egy autó? Tuti megnyúzom a sofőrt. Szinte repültem egészen hazáig, hogy otthon levághassam a cuccom és elindulhassak az erdőbe.

Jungkook szemszöge:

Hogy miért szöktem el? Ez egy nagyon jó kérdés. Magam sem tudom igazán. Talán mérges voltam Seora. Vagy csak féltékeny. Nem tudom mi van velem. Eddig mindenem megvolt, nem volt okom féltékenynek lenni, azt sem tudom hogy ez az érzés egyáltalán az-e. Végülis arra jutottam, hogy az-e vagy sem, most egy ideig nem akarok vissza menni.

××××××××××××××××××××××××××××

Seo szemszöge:

Hajnalig elnyúlóan kerestem Jungkookot a családommal együtt. Végül elkeveredtem tőlük és el is tévedtem, ami nem igazán tett jót, az amúgy is nyomi lelki állapotomnak, így hagytam az egészet a francba és egy fa tövében aludtam el sírva körülbelül olyan hajnali háromkor. Hideg volt, de nem tudott érdekelni. A szüleim már biztos, hogy keresnek, nem kell már sokat kibírnom így.

-Megtaláltuk!-hallottam tompán, de nem tudtam kivenni, hogy kinek a hangja is volt pontosan.

-Kicsim!- anya sírós hangját azonban rögtön megismertem. Lassan kinyitottam a szemem, de szinte vissza is csuktam egy zseblámpa erős fényének hatására.

-Anya.-mondtam erőtlenül, és felé nyújtottam a kezem - Nagyon fázok. Megvan Kook? -Nem tudott válaszolni, mert a mentősök odébb tolták.

-Asszonyom. A legközelebbi kórházba szállítjuk.-mondták és felemeltek, majd egy hordágyra tettek. Minden porcikám sajgott, ahogy átfagyott testem, hirtelen hő érte. Az összes izmom egyszerre kezdett el fájni, és alig bírtam megmozdulni. Laposakat pislogva próbáltam felfogni, hogy pontosan mi is történik éppen. Majd lassan, megint elnyelt a sötétség.

Mikor legközelebb felkeltem, egy kórházi szobában voltam. Rögtön megnyomtam a kis piros gombot mellettem, jelezve hogy felébredtem, ám még eléggé kába voltam. A fehér falról visszaverődő fény, bántotta szemeimet, így erősen összepréseltem azokat.

-Jó napot kisasszony.- jött be egy kedves tekintetű ápolónő, egy bögre gőzölgő teával a kezében, amit lerakott a mellettem lévő kis asztalra.

-Jó napot.-motyogtam halkan, majd megköszöntem az italt.

-Nagyon felelőtlen volt, ugye tudja?- tekintete immáron szigorú volt, de amint meglátta a valószínűleg nagyon értelmetlen és kétségbeesett fejemet, vonásai meglágyultak. Bólintottam, hisz hogy ne tudtam volna. Pedig én csak meg akartam találni Kuksit, ami valószínűleg végül a családomnak sem sikerült.