Édes gazdám (JJK ff. Befejezett)

10.rész

Seo szemszöge:

Visszavitték. Én soha. Soha nem gondoltam volna, hogy ha lesz egy kutyánk akkor az majd így fog végződni.
Nem akarok azon agyalni hogy mindkét Jungkook elhagyott valamilyen szinten.
Ez a sors keze. Vagy csak az én hülyeségem már megint. Mit is gondoltam, mi fog történni ? Majd valaki támaszt nyújt...? Majd valaki....
Na jó Seo ! Most hagyd abba az önsajnálatot és hívd fel Minát.

-Aloha testvér. Mi a pálya ?

-Semmi jó Mina. Semmi jó.

-Csak mond el ki volt! Az öklömmel fogom átoperálni az orrát, és mást is ha kell !- erre felnevettem. Hiányzott már ez a bolond.

-Nem Mina drága. Nem akar senki semmit plasztikáztatni magán tudtommal. Szóval mi lenne ha csak átjönnél és megbeszélnénk a dolgokat.

-Rohanok ! Pusza !- és le is tette. Mináék nem messze laknak tőlünk. Hamar ideér még gyalog is.

Egyszer csak trappolást hallottam a lépcső felől és mint egy buldózer, úgy rontott be legjobb barátnőm a szobámba.

-Héj héj héj ! (Nem, nem az ICY t kezdtem el énekelni) Nem akarom ledózeroltatni a házat ! - tettem védekezés képpen magam elé a két kezem. De mintha mi sem történt volna, Mina bevágta maga mögött az ajtót és meglebegtette előttem az óriási szatyrot amit eddig észre sem vettem hogy hozott. Majd leült mellém az ágyamra.

-Hoztam a kellékeket.

-Milyen kellékeket...?- és akkor elkezdte kipakolni a szatyor tartalmát.

-Szóval hoztam 3 csípős chipset mert tudom hogy az a kedvenced. Hoztam még cseresznyés gumicukrot 2 csomaggal. Másfél liter kólát, de mivel tudom hogy te nem annyira bírod a szénsavat, hoztam neked Topjojt. Természetesen 1 liter kaktuszosat. Nem állhattam meg hogy ne vegyek még valami csokit, úgyhogy hoztam még egy doboz Rafaellot !-villantotta ki fogait felém, én meg csak tátott szájjal néztem magam elé, majd elmosolyodtam.

-Te vagy a legjobb !-öleltem meg nevetve.

-Tudom drágám, tudom!

-Na de hol van a kutyusod akiről annyit meséltél.- nos igen. Minával már egy ideje nem beszéltem. Úgy egy 3 hete. Sulinál pedig nem tudtam megmutatni neki Kookot. Úgyhogy bele is kezdtem a mesélésbe.

-...és tegnap visszavitük.-mondtam szomorúan.

-Apám... És én még azt hittem hogy nekem izgalmas az életem.- mondta halál komolyan miközben az egyik chipset ette.

-Most komolyan ? -nevettem fel a reakcióján. Bár mit is vártam tőle.

-Mármint hogy eszméletlenül sajnálom Seo. Te lettél volna az a személy aki megérdemelte volna végre a boldogságot.-szontyolodott el.

-Jaj ne legyél szomorú. Csak ki akartam adni magamból. Túl kell lépnem rajta. Rajtuk.

Jungkook szemszöge:

Már eltelt 4 nap hogy itt vagyok. Az egész területet felderítettem. És sikerül találnom egy kis rést a ház mögötti kerítésnél. Bár tényleg nagyon kicsi, majd én kirágom.

Hamar eljött az este, így én elkezdtem szétszaggatni a kerítést, és átjutottam a szomszédba. Szerencsére itt nem lakik kutya, szóval nesztelenül átjutottam az udvarukon, ahonnan már könnyűszerrel kiszökhettem, mert éppen ki voltak szedve a kerítések a ház előtt, mert felújítás folyt. Nos, innen már csak vissza kell jutnom Seoékhoz. Sajnos az utat nem figyeltem. De ha kijutok egy főútra, akkor már nem lesz nehéz visszatalálni a környékünkre.

Seo szemszöge:

Reggel 5-öt mutatott az óra. Szombat van, én mégsem tudok aludni sokáig ma, pedig általában 11-ig ki sem nyitom a szemem, és legfeljebb délben lát először a családom hétvégente. De most valamiért nem tudtam aludni, szóval ki mentem sétálni.

Már elég messze járhattam a házunktól, amikor is egy ismerős kutya jelent meg a távolban.

Háló !
Ez egy kicsit rövidebb rész lett...bocsi.
Nagyon köszönöm hogy elolvastad.
Remélem hogy elnyerte a tetszésedet ez a rész.
Remélhetőleg hamarosan hozom a következő részt is.
Addig is szép estét.