Édes gazdám (JJK ff. Befejezett)

16.rész

Seo szemszöge:

...-Dehát én élek...
-Bárcsak igazad lenne Jungkook...-öleltem még szorosabban magamhoz.
-Mondom hogy élek !
-Tényleg és hol ?- emeltem meg szemöldököm hitetlenül. Ki van zárva.
-A....

--------------------------------------------------

Könnyes szemekkel ébredtem fel az ágyamba. Már megint egy álom Jungkookkal... Én soha senkit nem fogok úgy szeretni többet mint Jungkookot...

-Jimin!- szólítottam meg a mellettem állót .

-Igen ?- nézett rám mosolyogva, mire nekem könnyek gyűltek a szemembe.

-Mi a baj ?- kérdezte aggódóan és a vállamra tette a kezét.

-Jimin...Te egy olyan jó lelkű ember vagy. Én nem akarok neked csalódást okozni.- szipogtam.

-Már miért okoznál csalódást ?

-Ez.......Ez nekem nem fog menni...- nyögtem ki végre a találkozásunk eleje óta tervezgetett 200IQ-s szövegemet amit nyilván nagyon sok idő volt mire megírtam.

-Én... Megértem.- mondta szomorúan.

-De meg kell hogy értsd Jimin ! Én még soha nem találkoztam olyan jólelkű, kedves, figyelmes és segítőkész sráccal mint te... Egyszerűen el vagyok csesződve. Úgy érzem... Mintha valami belülről azt súgná : "Nem ő az igazi".
Pedig én tényleg kedvellek. De nem hiszem hogy valaha is szerelmet fogok tudni érezni irántad.- hajtottam le a fejem.

-Köszönöm hogy őszinte voltál, és még az elején elmondtad.- őszinte hálával, mégis, csalódottan ejtette ki száján azt a pár szót, amely most úgy fúródott szívembe, mint a bűntudat mérgébe mártott tőr.

-Sajnálom.

Otthon ejtettem pár könnycseppet Jimin miatt. Hisz jó volt hozzám. Én meg megint csak eltaszítottam valakit magamtól. Soha nem leszek másba szerelmes. Szívem csak Kookért dobog. Vagy is... Inkább dobogott. Úgy érzem magam mint egy élőhalott. Először Jungkook halála. Majd a kutyusról, aki hozzám került, kiderült hogy mindvégig Kuksi lelke volt benne. Aztán ő is elhunyt. Kaptam egy második esélyt a szerelemre. De én elutasítottam az élet ajándékát. És a fiút, aki törődött velem, eltaszítottam. Macskás néniként fogok meghalni, és örökre a BNHA posztereimmel fogok beszélgetni.

-Igaz, Deku?-néztem a zöldhajú srácra, aki ugyanolyan megrendíthetetlenül nézett rám mosolyogva, mint eddig.- Igen. Szerintem is. Jól mondod.- bólogattam.

-KICSIM !-hallottam meg anyum ordítását.

-IGEN ?

-GYERE LE EGY KICSIT !

-Hahhhh....... MEGYEEEK !- leebickéltem a konyhába és leültem az asztalhoz.

-A téli szünetben lemegyünk a nagyiékhoz. -ennek hallatán felcsillant a szemem.

-Komolyan ?- terült el egy hatalmas vigyor a képemen.

-Igen. Úgy is régen láttogattuk meg már őket.- mondta apa.

-Éljen !- rikkantottam örömömben. A nagyi főztét senki nem szárnyalja túl. A sütikről meg már szót sem ejtek mert kifolyik a nyál a számból.

Felmentem a szobámba és kiterültem az ágyon.

-Hahh.... Mi lesz most velem Denki? Neked ott van Mineta. Akit amúgy utálok. Ne nézz így rám Kaminari ! Sajnálom ! Ez az igazság. Nekem túl perverz. -vontam vállat. -Tudom tudom. Nekem ott van Mina. De... Mina nem lehet null huszonnégyben mellettem, és hallgathatja a problémáimat, mert neki is vannak, ahogy élete is. Magán élete. Nem akarom zaklatni állandóan. Meg kell hogy értsd !- ekkor megcsörrent a telefonom. Emlegetett szamár a vonalban.

-Szia !- vettem fel neki a telefont.

-Szia ! Mizu ?

-Áhh semmi. Éppen Kaminarival veszekedtem.- barátnőm a túloldalon felnevetett.

-Most éppen min?

-Hááát...elmondtam neki hogy nem szeretem Minetát.

-És mit reagált?

-Csúnyán nézett rám.

-Oh... Értem. -nevetett megint- Te mit fogsz csinálni a szünetben ?

-Képzeld ! Anyuék azt mondták hogy lemegyünk a nagyiékhoz. -meséltem izgatottan.

-Woooo ! Majd hozol nekem sütit ?

-Persze !-nevettem fel.- Na és nálatok mi a terv ?

-Mi végig síelni megyünk. Már alig várom !

-Yaa !! Ki ne törd a nyakad te lány ! - figyelmeztettem.

-Háát. Még nem terveztem.

-Akkor jó. De majd szólj ha igen. Előtte ugrás közben csinálj egy szaltót, és akkor lesz egy menő videó a halálodról.

-Rendben ! Akkor majd mindenképpen tájékoztatlak a terveimről a halálommal kapcsolatban.- mintha a katonaságban lennén, úgy mondta. Még azt is lemerném fogadni, hogy közben tisztelgett. -Mennem kell pakolni ! Holnap indulunk.

-Már holnap ? Dehát csak holnap után kezdődik a szünet. -lepődtem meg kijelentésén.

-Igen de... Nemtom'. A szüleim ezt mondták szóval ja. Holnap indulunk és kész. Mert ezt adták parancsba.

-Na jól van. Sok sikert a pakoláshoz.

-Öhm... Köszi ?- nevetett fel barátnőm.- Szia !

-Szia, holnap tali !

-Igen.

-Csá !

-Pusz !

Hamar eltelt a következő két nap, és mire észbe kaptam, már az autóban ültem fülessel a fülemben. Mivel a nagymamámék falun laknak, ezért hosszú az út, tehát egész végig zenét fogok hallgatni. Szuper ! Imádok csak nézni ki a fejemből miközben megy a music.

Egy jó öt órás utazás után meg is érkeztünk. Rögtön kiszálltunk Taehyungal és versenyeztünk hogy ki ér előbb be a házba, és öleli meg a nagyszüleinket. Természetesen, mint mindig, most is Tae nyert. De azért boldogan köszöntöttem mamát és papát is.

-Oh aranyom ! Mennyit nőttél ! És milyen vékony vagy ! Eszel te rendesen ??- fogta meg mindkét vállam mama.

-Jajj mama !  Hát persze hogy eszik ! Néha túl sokat is !-röhögött a tesóm képen.

-Te mondod ? A múltkor egy gladiátornak elegendő adagot ettél meg könnyedén, pedig hát, nem vagy valami izmos tesa!- vágtam vissza könnyedén.

-Na jól van fiatalok ! Gyertek és egyetek inkább.

-Mama ! Hogy neked milyen jó ötleteid vannak !- mondtuk egyszerre Taeval és leültünk az asztalhoz. Az asztalhoz, amin legalább 4 fogás, ha nem öt, volt feltálalva.

Jungkook szemszöge:

. . .

(Folytatás következik 'hamarosan'. Vagy nem. :P)

Sziasztok ! Az utóbbi két rész rövidebb lett a kelleténél, szóval legközelebb megpróbálok hosszabbat hozni. Apropó ! Közeledünk a story végéhez !

Köszi ha elolvastad ! Remélem tetszett ! :)