Quarantine Romance 1.

3. Nap

                                      Eliza
Az előző két napon szinte semmit sem csináltam. Hétfőn bemehettünk a suliba az ottmaradt cuccainkért. Kész agybaj volt. Sorrend volt az osztályoknak és a teremben egyszerre csak három ember tartózkodhatott. Fura volt úgy találkozni a többiekkel, hogy nem öleltük meg egymást és tartottuk a két méteres távolságot. Amint az várható volt, az iskolánk digitális oktatási rendszere az első adandó alkalommal összeomlott, szóval jelenleg még a kódokat sem kaptuk meg a google classroomhoz. Bende és Edina úgy döntött, hogy nálunk töltik a karantént. Egyikük sem akart visszamenni Pestre és jobb ötletnek tartották, ha maradnak. Még jó, hogy mindketten könnyen tudnak otthonról dolgozni. Természetesen anyu nagyon örült ennek. Folyton azt hajtogatta, hogy együtt a család.

Reggeli után bementem Napsi szobájába.
-Hé, kicsi lány! Mi újság?- Kaptam fel a kezembe a húgomat.
-Jajzol.-nyújtott felém egy ceruzát.
-És mit rajzolunk?- Kérdeztem.
-Miau.- felelte.
Rajzoltunk egy cicát. Aztán egy szívecskét. Utána pedig virágokat. És így tovább. Mikor Napsi megunta, lepattant a székről és rámnézett.
-Gyeje.- tartotta felém a pici kezét.
-Hova megyünk?- Fogtam meg a kezét.
-Ajja.- mutogatott a lépcsőre a folyosón.
Felemeltem Napsit és leugráltam vele a lépcsőn. Berohantam a nappaliba és a kanapéra lerakva jól megcsiklandoztam.
-Ejég! Ejég!- Kiabálta nevetve.
A nagy hangoskodásra Edina is megjelent az ajtóban.

-Annyira várom már, hogy nekem is legyen egy ilyen pici cukorfalatom.- mosolygott.
-Ne aggódj, rendesen el fogjuk kényeztetni. Én leszek a legjobb nagynéni.- nevettem.
-Abban biztos vagyok. Szeretetből sosem lesz hiánya.
-Napsinak lesz egy új legjobb barátja...Egyébként, mi a megérzésed? Fiú vagy lány?- Kérdeztem.
-El sem tudom még képzelni magam anyukaként.-nevetett. -De azt méginkább nem tudom elképzelni, hogy ksifiam legyen.- gondolkodott.
-Mindegy, apa pici szeme fénye lesz az biztos.- jött be a szobába Bende.
-Majd meglátjuk mennyire fogsz lelkesedni, mikor nem alszol egész éjszaka.- nevetett Edina.
-Hát még mikor pelenkát kell cserélnie.- tettem hozzá elgondolkodva.
Bende arca egyre kétségbeesettebb lett.
-Szükségem van valami erősre.- szólalt meg végül és kisétált a szobából.
Edinával egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.

Tibi még nem ért haza ebédre, Bendének pedig be kellett mennie a bankba, szóval csak csajok maradtunk.

Ebéd után felajánlottam, hogy majd én lefektetem Napsit, anya és Edina pedig keressenek valami jó süti receptet.

Mikor visszaértem a konyhába épp nagyban ment a nevetés.
-Mi a helyzet?- Kérdeztem.
-Elfelejtettem, hogy most dupla, vagy tripla adagot csinálunk.- mondta nevetve Edina.
-Őszintén szerintem négyet.- gondolkodott anya.
-Mit sütünk?- Tettem fel a szerintem logikus kérdést.
-Browniet.
-Muffint.- jött egyszerre a két válasz.
Elnevettem magam és a hozzávalókra néztem.
-Mit szólnátok a csokis kekszhez?
Az ötletem mindkettőjüknek tetszett, szóval megcsináltuk a tésztát.

Amíg sültek a finomságok benyomtuk a youtubeot és felváltva választottunk zenét. A végén azon kaptam magam, hogy egy rögtönzött karaoke harc közepén vagyunk.
-Soha többet nem karaokezok veled.- mondta Edina.
-Egyetértek. Teljesen igazságtalan.- kontrázott anya. 
Épp a Girl on firet énekeltem és a kommentár alapján tetszett nekik az előadásom. Mitán kellőképpen leromboltam az önbizalmukat, inkább azzal szórakoztattuk magunkat, hogy átírtuk a dalszöveget.

Márciushoz képest megint iszonyat meleg volt, és a nap is gyönyörűen sütött. Úgy döntöttem, hogy ha már ilyen szép idő van, kimegyek olvasni egyet. Felvettem egy trikót és egy rövidgatyát, megfogtam az egyik könyvemet és a fülhallgatómat. A konyhában még átraktam pár langyos sütit egy tányérra és kimentem a hátsókertbe.

Az udvarunk mögött volt egy telek. Úgy két éve a tulaj meghirdette és a szüleim nem akarták, hogy lakóházat építsenek oda, ezért a szomszédainkkal együtt megvették. Úgy tervezték, hogy gyümölcsfákat ültetnek rá, de ez végül elmaradt. Helyette meghagyták a telek közepén álló hatalmas cseresznyefát, be lett füvesítve, van egy pavilon szerűség, sütögető hely és egy ásott medence is helyet kapott a meleg nyári napokra való tekintettel. Nyaranta gyakran kiülünk ide a szomszédból Krisztáékkal.

Eldőltem a fűben, benyomtam a zenét, olvastam és csak élveztem a napsütést, sőt a csokis süti is egész jóra sikeredett.

Nem tudom mióta fekhettem már ott, de egyszer csak az tűnt fel, hogy valami beárnyékolja a könyvem sorait. Vagy inkább valaki. Hunyorogva próbáltam rájönni ki lehet az, de mivel pont az alak mögül sütött a nap, ez nem igazán sikerült.
-Ömm...helo?- Köszöntem, de sokkal inkább hangzott kérdésnek, mint kijelentésnek. Kissé megköszörültem a torkomat, mert a hangom nagyon rekedtesnek hatott. Továbbra is értetlenül néztem a felettem tornyosulóra.
-Szia, Iza.- felelte végül.
Akaratlanul is de eltátottam a számat. Jól tudtam kihez tartozik ez a hang, ahogy azt is tudtam, hogy ő az egyetlen ember, aki Izának hív.