Promises /NamJin/ |BEEJEZETT|

3.fejezet

Elindultam Namjoon után. Igazából fogalmam sincs, hogy merre mehetett. Olyan nagy ez a szálloda, simán eltévednék.

Ahogy sétálgatok a folyosón hangos nevetésre leszek figyelmes, és azt hiszem ez a Jungkook hangja. Hátrafordulok, és meglátom az említett fiút Jimin-nel beszélgetni. Gyorsan odasétálok hozzájuk.

-Hali srácok. Nem láttátok Namjoon-t? -térek egyből a témára.

-Nem hyung. De miért? -pillant rám Jimin.

-Csak úgy. Szobatársak vagyunk és csak... kérdezi szerettem volna tőle valamit. -hazudok. Azt mégsem mondhatom nekik, hogy életem szerelme telefonált egyet aztán lelépett, és aggódok érte.

Egy jó negyed óra keresgélés után, már majdnem feladtam, de megtaláltam őt. Hoseok vállát átkarolva, kisírt szemekkel közelítenek felém. Hirtelen a vérem is megfagy és a lábam legyökerezik a földbe.

-Jin, de jó, hogy itt vagy. Át tudnád venni? -utal Namjoon-ra.

-Mi történt? És hol volt? -kérdezem ijedten.

-A földszinten van egy bár. Megláttam, hogy bent ül, és mikor oda mentem hozzá, kiderült, hogy ivott és sírt is. Így gondoltam felviszem a szobátokba.

-Értem. Köszi. Akkor innentől már átveszem. -mosolygok, majd Nam kezét átdobva vállamon elindulunk a szobánkba.

-Jin hyung. Mondanom kell valamit. -kiált fel Namjoon, mire kérdőn nézek rá.
-Gyönyörű vagy.

-Oh, hát tudok róla, de azért köszi, hogy szóltál. -na várjunk csak. Azt mondta, hogy gyönyörű vagyok. Tuti, csak a pia beszél belőle.

Belépve szobánkba azonnal bezárom az ajtót. Nem mintha valami különleges dolgot csinálnánk, de nem akarom, hogy zavarjanak.

-Namjoon. Mi történt? -ülök le az ágyra.

-Csak a legjobb barátomnak fogom elmondani. -suttogja és ő is leül velem szemben.

-És ki a legjobb barátod?

-Úgy hívják, hogy Kim Seok Jin. -néz rám komolyan. Hát esküszöm mindjárt lefordulok az ágyról.

-Én vagyok Jin.

-Oh, akkor elmondom. -jön közelebb hozzám.
-Volt egy barátnőm, aki most dobott ki. De nem bánkódok miatta mert már más tetszik. És ne mond el senkinek, főleg ne a menedzsernek.

-Azta. Ez elég durva. De akkor sem értem, hogy miért ittad le magad?

-Fájt, de azt hiszem, hogy megtaláltam az életem szerelmét. Kim Seok Jin -tart egy kis hatás szünetet.
-Én nagyon szeretlek. -bárcsak igaz lenne, de nem az, hiszen Namjoon részeg. Lefagyva ülök előtte, fogalmam sincs mit kéne tennem.

-Namjoon. Te nem vagy belém szerelmes, csak sokat ittál és a pia beszél belőled. -töröm meg a csendet. Talán, amit az imént mondtam, jobban fájt nekem, mint Nam-nak. De ez az igazság.

-Jin, én komolyan gondoltam. -mondja úgy, mintha az összes alkohol távozott volna belőle.

-Nam, aludj. Holnap megbeszéljük. Oké? -kérdezem, mire bólint egyet és lefekszik.

Várok egy kicsit, amíg elalszik, és elindulok egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Amint kilépek a folyosóra, bezárom az ajtót, majd a lift felé veszem az irányt. Vagyis csak venném, ha valaki nem ragadná meg a karom és húzna be egy szobába. Ez a valaki pedig, nem más, mint Jungkook.

-Jin, beszélnünk kell. -foglal helyet egy székben.

-Mond gyorsan. -ülök le én is.

-Szóval van valaki, aki nekem nagyon tetszik, de nem tudom, hogyan kéne elmondanom neki. -sóhajt fel.