Promises /NamJin/ |BEEJEZETT|

11. fejezet

" Lehet, hogy igaza volt Nam-nak és mégsem kellett volna eljönni Vegas-ba. "

Ha jobban belegondolok, minket elraboltak.

-Jin. Úgy fáj a fejem. -nyöszörög Tae, ami azt jelenti, hogy végre valamelyikük felébredt.
-Hol vagyunk? -néz körbe.

-Nem tudom, de jó lenne ha kijutnánk innen. Minél hamarabb. -válaszolok.

-Jimin. Jiminie. Jimin-ssi. -kezd el suttogni Tae.
-Park Jimin kelj már fel, hogy rúgjalak hátba. -kiált fel hangosan, mire Jimin fel is ébred, de lehet hogy nem kellett volna kiabálnia.
Lépteket hallok.

-Kussoljatok srácok. -motyogja Hobi.

-Szép jó napot uraim. Hogy érzik magukat? Jól? Remek. Választhatnak, hogy mi legyen. Megöljük önöket, vagy teszik amit mondunk és nem lesz semmi baj... -néz végig rajtunk egy 40-es éveiben járó ázsiai férfi. Természetesen onnan tudom, hogy ázsiai, mert a névtáblájára rá van írva, hogy Tokyo-ban született. És beszéli a nyelvünket, szóval általánosban tanulhatott koreaiul.

-Adunk önöknek fél órát, hogy eldöntsék. -szólal meg a másik fickó is, majd mindketten lelépnek.

-Ha megölnek, nagyon sok ARMY szomorú lesz, szóval egyértelmű, hogy melyiket választjuk. -gondolkodik Jimin.

-Vaaaagy. -sóhajt fel Tae.
-Ott van a zsebedbe a hülye telefonod. Próbáld meg felhívni Nam-ot és közöld vele, hogy egy elhagyatott épületben vagyunk a szállodánk mellett. -erre mind értetlenül nézünk rá.

-Mégis honnan veszed, hogy a szálloda mellett vagyunk? -kérdezi Hoseok.

-Néztem egy természetfilmet Las Vegas-ról. Benne volt, hogy óvatosan kell közlekedni, meg az is, hogy kerüljük a sikátorokat. És egyébként benne volt a tegnapi újságban, hogy a Vegas-ban egyetlen hely van ami teljesen üres, és az is pont itt van. -mosolyog Taehyung mindent tudóan.

-Mióta vagy te ilyen okos? -nézek rá.

-Csak.. csak hívjuk fel a többieket. -azt tesszük amit mond. Jimin kiveszi farzsebéből a telefont, majd Tae diktálja, hogy mit nyomkodjon.
Mert ugye Jimin nem látja, mivel a háta mögött van a készülék, a keze pedig meg van kötve.

-Halo? Jimin. Hol vagy? Tudsz valamit Jin-ről? -szólal meg a telefonban Nam.

-Namjoon. A szállodánk mellett van egy üres hely. Gyertek ide. Itt vagyunk és meg akarnak ölni. -hajol le Tae amennyire csak tud, és belebeszél a telefonba.
Igazából tök olyan, mintha Jimin seggéhez beszélne.

-Rendben. Itt vagyunk a szállodában, szóval 1 perc és ott vagyunk. -bontja a vonalat a párom.

-Szóval uraim. Hogy döntöttek? -jön vissza a két pasas. Dehát le sem telt a fél óra.

-Elnézést, de még nem telt le a fél óra. -mondja Hoseok.

-Én mondtam, hogy van még negyed órájuk, de te ragaszkodtál ahhoz, hogy bejöjjünk. Te mihaszna. Még egy ilyen és kirúglak. Elnézést kérünk uraim. Most távozunk. -mennek el megint mindketten. Ez furcsa volt.
De legalább van mégy negyed óránk, hogy kijussunk.

-Most negyed óráig nem jönnek ide, szóval ha elkezdünk ugrálni a székekkel, akkor eljuthatunk az ajtóig és már kint is leszünk. -veti fel az ötletet Tae. Mivel most négyünk közül ő bizonyul a legokosabbnak, ezért követjük a tervét.

Amennyire halkan csak tudunk elkezdünk ugrálni a székekkel és lassan haladunk az ajtó felé.

5 perc ugri-bugri után megérkeztünk az ajtóhoz.
Taehyung feláll a székből és ránk néz. Hát ez meg, hogy szabadult ki?

-Te.. hogyan? -dadog Jimin.

-Oh.. van nálam egy üvegszilánk. Gondoltam elvágom vele a kötelet és sikerült is. -mosolyog ránk.

-És nem gondoltad volna, hogy ha még ott levágjuk magunkról a kötelet, nem kell idáig ugrálnunk? -sóhajt fel Jimin.

-Nézzétek a jó oldalát. Biztos, hogy izmosodtatok, ebben az 5 percben. Vagy ha nem, akkor tuti leadtatok egy fél kilót. De ha szeretnétek levághatom rólatok a kötelet. -ajánlja fel segítségét Taehyung.

-Csak fél kilót? Engem kérlek még ne oldozz el. Mennék még vagy 6 kört. -fordul vissza a székkel Jimin.

-Park Jimin. Azonnal gyere vissza. Nem vagy dagadt, nem kell fogynod. Tökéletes vagy. A rajongóid és mi is így szeretünk, ahogy vagy. -kiabálok rá. Hát már teljesen megőrjít ezzel a "fogynom kéne" dumával.

Taehyung levágta rólunk a kötelet, és végre elindultunk kifelé. Nem tudjuk, hogy Namjoon-ék hova lettek. Úgy volt hogy 1 perc és jönnek. Na hát ez volt vagy 10 perc is, de ők nincsenek itt.

Kiléptünk a nagy ajtón és a meleg szellő megcsapta az arcom.
Visszasétáltunk a szállodába, ahol találkoztunk a többiekkel.

-Hát ti miért nem jöttetek értünk? -akad ki Hobi.

-Bocsi, de jött a szálloda vezető és körbenézett a szobában. Rendet kellett raknunk. Így is dupla annyit kell a szállásért fizetnünk, mert nagy károkat okoztunk. -meséli Yoongi.

-Mégis milyen károkat? -szólalok meg végre már én is.

-Van egy lyuk a tv-n. Az erkélyen alsógatyák voltak, a kanapé díszpárnái szétszaggatva és a  fürdőben egy alpaka volt. -közli Jungkook.

-Mi az, hogy egy alpaka volt? Miért csak volt? Miért nem van? -kiabálok rájuk.

-Visszavittük egy állatkertbe. -erre a mondatra teljesen összetörtem. El sem tudtam búcsúzni drága Juan Carlos-tól, az én egyetlen cuki-muki alpakámtól. Haza akartam vinni.

-Nyugi Jin. Ez csak egy alpaka. Attól még nem áll meg az élet, mert elvittük. -fogja meg a vállam Nam.

-Csak egy alpaka? Az én alpakám volt. Szerettem Juan Carlos-t. -szemeim könnybe lábadnak, mivel elveszítettem egy számomra nagyon fontos állatot.

-Jin. Majd otthon veszünk egyet. -ölel át párom.

-De nekem Juan Carlos kell. Én nem megyek sehova nélküle. -ülök le durcásan a kanapéra.

-Fiúk.. próbáljátok meg visszahozni az alpakát. -mondja Yoongi, majd leül mellém.
-Egyszer volt egy hörcsögöm. De sajnos meghalt, mert lehúztam a klotyón. Kicsi voltam még. -beszél mellettem Yoongs, mire értetlenül pillantok rá.

-Hát ez meg hogy jött ide? -kérdezem nevetve.

-Először is nem tudom. Csak gondoltam megosztom veled a tényt. Másodszor pedig nevettél. Ami azt hiszem azt jelenti, hogy sikerült kicsit feldobnom a kedved. -mosolyog önelégülten Yoongi.

*******

Az alpakám meglett. Visszahozták a srácok.  Már este van szóval aludni kéne, de reggel indulunk ezért most mindenki a cuccait pakolgatja.

-Jin.. majd reggel összehúzod azt a bőröndöt. Most gyere ide és legyél velem. -paskolja meg Nam az előtte lévő üres területet az ágyon. Sóhajtva odafekszek mellé és megölelem.

-Köszönöm, ezt a csodás nyaralást, és az alpakát. -csókolom meg.

-A nyaralást ne nekem köszönd, az alpaka pedig.. semmiség. Érted bármit. -nyom egy puszit az orromra, majd behunyja szemeit. Én is így teszek, végül elnyom az álom.

Sziasztook! Ezt a részt tegnap este írtam, de elfelejtettem kitenni 😂 annyira belemerültem az életembe, hogy azt hittem kiraktam, de közben mégse😂😂
Ha tetszett Voteoljátok és kommenteljetek.
Legyen gyönyörű szép napotok!
Vigyázzatok magatokra!
Sziasztook❤❤