Promises /NamJin/ |BEEJEZETT|

13.fejezet

1 hét telt el a nyaralás óta. A menedzser megengedte, hogy megtartsam az alpakám. Elég nehezen akartak beleegyezni, de a bociszemeimnek és gyönyörű arcomnak köszönhetően megengedték.

Namjoon Mostanában elég furcsán viselkedik, de ez lehet azért van mert most dolgozunk egy új albumon és sok a meló.

Yoongi és Kook is sokat veszekednek, pedig ezelőtt soha nem tették. Persze kibékülnek, de akkor is. Mindenki olyan furcsa lett.

-Jin, nem láttad a napszemüvegem? -trappol be a nappaliba Jimin.

-Miért láttam volna a napszemüveged? Egyébként meg minek kell? El van borulva az ég, talán még esni is fog. -nézek ki az ablakon, majd megforgatom a szemem.
Basszus. Ha esni fog, be kell hoznom Juan Carlos-t. Megfázik itt nekem.

-Juan Carlos. Édes pici alpakám. -hívogatom, mire elém ugrál.
-Gyere, bemegyünk.

-Jin kész a kaja? -ugrik a nyakamba Jungkook.

-Nem. Ma nem főzök. Rendeljetek pizzát vagy tudom is én. -próbálom leszedni a hátamról Kook-ot de úgy kapaszkodik, mint egy kis majom.

-Oh szóval már meg is csalsz.. szép volt Jeon. Gratulálok. -lépked felénk Yoongi. Értetlenül nézek rá, majd hirtelen Kook leugrik a hátamról.

-Azért mert Jin hátán voltam az nem számít megcsalásnak. -húzza össze szemeit Jungkook. Így olyan viccesen néz ki. Két csík van a szeme helyén..

-De nem érted, hogy nem csaltalak meg? Most se, és soha se. Yoongi szeretlek. -kiabál Jungkook.

-De.. -folytatná szócsatájukat Yoongoo, de félbeszakítom.

-Yoongi kuss. Ülj le. Jungkook te is. Most. -nézek rájuk gyilkos szemekkel, mire mindketten leülnek.
-MINDENKI JÖJJÖN A KONYHÁBA. AZONNAL. -kiáltok fel. Jimin és Nam együtt jönnek le, Hobi is megjelenik és leülnek. Hol van Taehyung?

-Miért kellett jönnünk? -szólal meg kicsit félénken Hobi.

-Felmegyek Tae-ért. Mindenki itt marad. -figyelem még mindig őket, majd elindulok fel és hozom magammal az alpakámat is.
Juan-t lerakom a szobámba és Tae szobájához megyek. Kopogás nélkül tépem fel az ajtót.

-Baszki Jin. Kopogni nem tudsz? -förmed rám.

-Gyere le. -fogom meg a csuklóját és húzom magam után, majd leültetem a székére.

-Srácok mi van veletek? Értem én, hogy fáradtak vagytok, de úgy viselkedtek, mint még soha. Kook néha úgy néz ki, mint a mosott szar. Komolyan eszel te rendesen? -szögezem kérdésem Kook-hoz, ő pedig lehajtja a fejét.

-Tae annyira el van zárkózva tőlünk, és Jimin. Heti egyszer ha találkozunk vele, mert sosincs itthon. Állandóan próbál.
Namjoon és Yoongi, iszonyú sokat vannak a stúdióban, és úgy jönnek haza, mint a hullák. Nem voltunk mi ilyenek. Soha nem adtuk fel és most sem adhatjuk. Tudom, még mindig nehéz visszarázódni a nyaralás után a hétköznapokba, de muszáj lesz. Gondoljatok az ARMY-kra, akik várják az új dalokat. Nem adhatjuk fel. -nézek végig a bandán már - már könnyesedő szemmel.

-Igaza van Jin-nek. Napok óta gondolkodom azon, hogy mi lenne ha minden vasárnap este leülnénk beszélgetni, vagy társasjátékozni. Nem úgy, mint banda, hanem, mint barátok. -csillannak fel Namjoon szemei.

-Oké. Vasárnap este itt találkozunk. Mehetek? -kérdezi Yoongi.

-Menj. -mondja Jungkook.

Mivel ez a beszélgetés kihalt, én is elindulok a szobámba, ahol Yoongi-val találkozok.