Together Forever! | BTS | BEFEJEZETT

Nyugtatás

Ezek szerint nincs állásom....

Amikor haza értem ledobtam a cuccom asztalomhoz, és dőltem be az ágyba mivel ahogy egyedül jöttem sétálva haza bele telt legalább 4 óra. Ahogy már dőltem be az ágyba minden gondolat eluralkodott rajtam és elkezdtem sírni semmi sem érdekelt. Ahogy lehuppantam ágyamra egy fájdalmas szisszenés hallatszott.

-Mi a...?-nézek abba az irányban ahonnan az előbb a hang jött.

-Jia? Végre itt vagy!-ugor nyakamba egy ismeretlen hangú ember. Valaki betört volna hozzám? Hisz bezártam az ajtót... És honnan tudja a nevemet? Nem értem...

-Ne haragudj...-nézek rá eltolva magamtól.

-Ennyit sírtál, hogy a legjobb barátodat nem is ismered fel?-néz rám mű szomorúságot tettetve.

-Minju te vagy az? És miből gondolod, hogy sírtam? Én nem is sírtam...-szipogok már a végére. Lehet, hogy ezt még én sem értem, de most az ő ölelésére volt a legjobban szükségem.-Hogy jöttél be?

-Na akkor kezdjük az elején, igen én vagyok. Lehet látni a kicsit de sírt szemed és az előbb kezdtél rá mielőtt rám zúdultál volna. Ja és, hogy hogyan is jöttem be hát Minju-san. Az ablak nyitva volt... itt fenn. De nem baj bejöttem, mondjuk utána jöttem rá a pót kulcsra a lámpánál amit magyaráztál, hogy ha nem vagy itthon akkor is be tudjak jönni. De most én jövök. Mi van veled Jia?

-A főnököm kirúgott, mert megint késtem, és ott hagytalak titeket, nulla magyarázattal. Teljesen ki vagyok. Muszáj sürgősen állást keresnem, vagy elveszik a lakásom.-mondom neki ölelésébe bújva.

-Nyugalom, minden rendben lesz... Tudom, hogy nagyon nem értek ehhez a munka dologhoz, mert a szüleimnek jól megy a soruk. De ha szeretnéd majd akkor kereshetünk együtt állást és dolgozhatunk együtt.-mondja miközben szépen lassan simogatja a hajam.

-Nagyon megköszönném, ha tényleg együtt dolgozhatnánk.-mondom neki miközben már kezdem elállítani a sírásom.

-Nincs mit. Viszont most alvás, hogy holnap tudjunk keresni állást, neked és.... dobpergést kéreeeeek... nekeeeem.-ordibálja az idióta amit muszáj megmosolyognom.

-Rendben. Jó éjszakát.-mondom bebújva a biztonságot nyújtó meleg paplan alá.

Rengeteget agyaltam sok dolgon. De egyszerűen nem tudtam elaludni, nem ment. Amit ma át éltem, hogy szépen és boldogan indult a napom az most már félig nem mondható el. Az állásokon gondolkodtam nagyon sokat, hogy mi is illene hozzánk, amikor egy nagyon jó ötlet jutott az eszembe.

Na majd holnap.....

-----------------------------------------------
Sziasztok!
Ez egy nagyon rövid rész lett ami ha úgy nézzük nem meg szokott tőlem, csak ebben az elmúlt pár napban... A hibákért ne haragudjatok, meg azért se légyszi ha egy kicsit (nagyon) szar lett ez a rész.
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt is, és, hogy még mindig olvassátok a könyveimet.