Together Forever! | BTS | BEFEJEZETT

Baj!

Másnap reggel.:

Amikor felébredtem először csak nézelődtem, hogy hol is vagyok, amikor a tegnap estéről minden beugrott. Ezekkel a gondolatokkal, hogy mi is volt pontosan tegnap mentem fel megnézni, hogy Csipkerózsika fel kelt e már.

-Jó reggelt Csipkerózsika. Tudod át aludtok a fél napot, ami azt jelenti, hogy most ép fél kettő lesz.-keltegetem kicsit sem kedvesen.

-Aha. Ahj.... Miért kell neked mindig itt lenned?

-Mert például az én lakásomban vagy? Áhh nem fontos, de ha nem kelsz fel most, akkor a kávédat és a palacsintádat át adom a szomszéd macskának.-megyek ki az ajtón miközben egyszer vissza pillantottam, és pont láttam, hogy a palacsinta szóra egyből kipattan az ágyból.

-Nehogy meg merd tenni! Na hol van? Vagy azt is tegyem hozzá, hogy Csicska?-néz rám kicsit sem kedvesen, mire csak megforgatom szemeim és vonszolom le a konyhába.

-Ott vannak az alapanyagok Önfensége.-hajlok meg előtte gúnyosan, mire eltátott szájjal hallgatja mit is mondtam.

-Deh?....

-De mi? Én csinálok magamnak, te meg megmozdítod a segged és csinálsz magadnak.-mondom szemébe.-Ja és stipi stopi én kezdek. Hahahahaahha...-nevetek fel drámaian. Lehet sokan azt mondják ránk, hogy úgy viselkedünk mint a gyerekek, de nekünk ez most adatik meg és persze mi ki használjuk, lehet jól, lehet rosszul. Ez van.

Miután kikönyörögte, hogy segítsek neki palacsintát csinálni, mert ő "nem tud" és megreggeliztünk azon agyaltunk mit is csinálhatnánk ma.

-Amúgy a buliban te mikor is ittál?-nézek rá oldalasan miközben feketéjét iszogatja.

-A buli előtt. Találkoztam pár régi ismerősömmel akik akaratom ellen leitattak.

-Én eleve úgy ismerlek, hogy jó barátja vagy a szesznek. De lehet ez csak szerintem.

Tanakodtunk sokáig ezen a témán de egy idő után meguntuk és abban maradtunk, hogy átmegyünk a szomszédba meg nézni a fiúk fenn vannak e már.

-Kopp, kopp. Bemehetünk?

-Gyertek csak.-hallom meg szomszédom hangját.

-Csókolom. A fia és a barátja felkeltek már?-kérdezem a nőtől.

-Még nem fenn alszanak. Menjetek be hozzájuk nyugodtan, jó lenne már felébreszteni őket.

-Rendben, köszönjük.-mosolygok és indulok a lépcső felé ahol fel is megyek és rálátást kapok a szobákra amiből van vagy tíz. Miután rájöttünk melyik szobában lehetnek (nagyon nehéz volt csak az volt becsukva) bementünk néma csendben nehogy felébresszük őket. Ami ott várt minket egyáltalán nem voltunk rá felkészülve. A két fiú egymásba gabalyodva ölelve egymást alszanak. Minju egyből kivette telefonját, én meg csak álltam egy helyben... Lehetetlen, hogy melegek legyenek és, hogy ők legyenek... a.... nem ez kizárt lehetetlen csak fanok na.

-Jó reggelt!-kiabált, és a fiúkra ugorva ébresztette őket.

-Mi a jó szent fészkes egének a kék színe!-ezen a káromkodáson nem tudtam vissza fogni magam barátnőmmel a földön fetrengve röhögtünk.-Na jó most már elég lesz! De ti, hogy a csodába jöttetek be?-néz ránk Kim.

 -Ghukh éhdesh anyha ehngedehtt beh minhket.-próbálok egy értelmes mondatot kinyögni még mindig röhögve.

-Ó! Úgy tűnik elárultak minket...-néz félve Guk-ra Kim mire mi ketten fetrengősek még jobban rá kezdtünk. A fiúk megvárták, hogy kiröhögjük magunkat teljesen.