Quid pro quo - Valamit valamiért ( Bosszúállók )

VIII.

Nem volt se túl sötét, de világosnak se mondanám, félhomály uralkodott. Ajtók mellett mentem el, amik ugyanúgy néztek ki, mint az enyémek.
Egy lift előtt kötöttem ki, megnyomtam a hívógombot, lesz, ami lesz alapon. Mivel ablakok nem voltak a folyosó falain, így gondolom felfele kéne mennem. Találomra megnyomtam a földszintet jelzőt, és vártam, hogy felérjek.
Kinyílt a liftajtó, és gyorsan a szemem elé kellett kapnom a kezemet. Ezen a részen minden egy nagy ablak volt, és éppen olyan pontján járt a Nap az ívének, hogy tökéletesen kiégette a liftből kiszálló személyek szemét, ami jelenleg történetesen én voltam.
Gyorsan kipattantam a fülkéből, hogy nehogy rám csukódjon, majd felfedezőútra indultam.
Az érkezésemkor ittlévő SHIELD-ügynökök eltűntek, némán kongott komplexum előtere. Gondolom, már csak a Bosszúállók maradtak, no meg az újonc, képzés alatt állók. Vajon én is azzá válok? Sokra tartom a tanulásba fektetett éveimet, meg éppen jelenleg is egy doktori közepén vagyok, de fogalmam sincs, hogyan tovább, merre tovább. Ez az egész teljesen felforgatta az életemet, nem tudom, mi lenne a helyes döntés, racionális meg nem igazán van. Ezen a tudományok nem segítenek, itt az érzéseimre kéne hagyatkoznom, de azok minden percben változnak.
Lehet, sokak bármit megadnának ezért, de én csak szeretnék újra a laborban lenni, ahol mások számára unalmas dolgokat méricskélünk, miközben egyébként világot váltunk.
- Basszus, a mintáim – csaptam a homlokomra. Ostobaság lenne visszamenni, ugye? Felnevettem az üres csarnokszerű előtérben állva. Ha ezt most nézi valaki, tuti a zárt osztályra visznek. Ez a gondolat is megmosolyogtatott. Megráztam a fejem, és ismét balra kanyarodtam. Sehol senki.
- Hol lehet mindenki? – tettem fel a kérdést.
- Az első emeleti tárgyalóban tartózkodnak, Ms. Fury – a hang egyszerre jött sehonnan és mindenhonnan, kicsit megijedten. Aztán eszembe jutott, hogy ez csak Friday, Tony AI-komornyikja.
- Köszönöm, Friday.
- Szívesen, Ms. Fury.
Visszasétáltam a lifthez, mivel lépcsőt nem láttam és az első emelet gombját benyomtam. Szinte azonnal fent voltam. A lift ajtaja a másik oldalon nyílt ki. Füleltem egy pillanatig, majd heves beszélgetés, esetleg vita hangjai visszhangoztak a kihalt folyosó minden irányából, de aztán mintha balról hallottam volna, így itt is balra indultam. Ahogy haladtam, egyre hangosabbnak tűntek és most már biztos voltam abban, hogy veszekednek. Nem akartam megzavarni őket, így csak a falhoz lapulva megálltam és figyeltem. Fogalmam se volt, kik tartózkodnak a szobában, ez kicsit nehezítette a dolgomat.
- Ebbe ne szóljon bele! – szól egy nyugodt, ámde erőteljes férfihang.
- Ó, miért ne? Miért ne robbanthatnám le a fejét a helyéről akár itt és most, Mr. Rogers? Szíves örömest megteszem! – kiabált egy női hang, ami nagy valószínűséggel Carol volt.
- Nyugodjatok már le. Gyerekesek vagytok – az unott tónusból ítélve ez csak Nat lehetett.
- Ha javasolhatok valamit, akkor amondó vagyok, hogy talán hagynunk kéne, hogy ő maga hozzon döntést az életét illetően. Felnőtt nő. Maga a kő az természetesen a végtelen univerzumok tulajdona, de jelenleg ő birtokolja, ahogy én ezt – egyértelműen Vízió. Jarvis (Tony előző AI-segítője) hangját bárhogyan felismerem.
- Hát, én se értem, hogyan lehet nálad, egy ostoba masina vagy, már én se értem, miért adtam neked! – ordított Thor. Az akcentusa elárulja.
- Atya Úr Isten...hihetetlen, hogy képes voltál Víziót ostoba masinának hívni – Tony természetesen ezen van a leginkább kibukva. Részben ő teremtette. A jelenlegi helyzet irracionális mennyiségű stresszt generál. Halkan megközelítettem az ajtót. Annyira belemelegedtek a vitájukba, hogy egy ideig az ajtóban állva figyeltem őket észrevétlenül. Thor pillantott meg elsőként.
- Kőhordozó, hol van az öcsém?! – rivallt rám eszméletlen hangerővel, bevallom, kicsit megijedtem.
- Jézusom, Thor. Neked is szervusz, üdvözöllek újra Midgardon közöttünk, jó újra látni – mivel lelepleződtem, így nyugodtan sétáltam be a hatalmas tárgyalóba. Felültem az asztalra, mert üres szék nemigen akadt, tényleg sokak össze lettek csődítve. Fel sem sorolom őket inkább.