Viharos élet

2. rész: Tanulással töltött idő

Másnap az iskolában a töri füzetemből tanultam. Már tudtam oda-vissza az anyagot, hisz gyorsan megjegyzem, és így is sokat tanulok. Ezzel foglalom le magam, és nem utolsó sorban szeretnék bizonyítani is. Az osztályom rám se hederít-így van ez egy jó idő óta- vagy ha igen abból sose sül ki semmi jó. Így hát tanultam magányosan.
-Hamár itt szívod a levegőt, legalább valami hasznodat is vegyem!-hallottam egyszercsam hátulról.
Összerezzentem.
Bella volt az, aki nagyon látványosan utál engem. Bella az a tipikus feltünősködős típus: szőke hajú, mindig sminkeli magát, hatalmas műkörmei vannak, a fiúknak mindig illegeti magát, még barátnőinek is parancsokat osztogat. Tavaly került az osztályunkba. Azóta csak nőtt a pokol tüze.
-Add oda a füzeted!
-Nem látod hogy tanulok?-kérdeztem unottan.
-De szétázni meg van időd! Ilyen egy igénytelen, haszontalan lányt.
Értetlenül néztem rá. Vajon mikor láthatott engem tegnap?
-Igen, láttalak tegnap szétázva a luxus kocsinkból.-mintha olvasott volna a gondolataimban- Szánalmas!
De most add ide a füzeted! Mindjárt itt az év vége, és nekem javítanom kell.-tette karba a kezét.
És most mindjárt azzal jön, hogy én színötös vagyok, úgysem felelek. Igazán tudhatná már hogy mindig önként jelentkezem, de a tanárok még így se szeretnek a szüleim miatt. A szüleim tehetnek mindenről.

Szerencsére ekkor megjelent a tanár.
Mint ahogy azt sejthettük Bellát hívta ki felelni. Minden egyes megakadásnál jelentkeztem, osztálytársaim ezt megvető pillantással ,,jutalmazták". Bella kettest kapott, legalább ebben van igazság.

Utolsó szünetben egy fa árnyékában ültem, füzettel a kezemben és figyeltem a többi boldog gyereket. Vajon leszek e még újra boldog? Na erre semmi esélyt nem látok. A gondolatra, hogy hamarosan hazamegyek, és már megint valami szörnyűséget találok otthon, összerándult a szívem.