Efebofília II.

3. fejezet

Két hét úgy röppent el a nyárból, hogy a lányomat alig láttuk Ivánnal. Hiányzott, de megértettem, hogy két nagyon belassult pasas mellett aligha érzi jól magát. Igen, belassultunk mindketten. Mivel Sárit csak akkor láttuk, amikor az ikreknek valamilyen kötelező kirándulása volt a szülőkkel, így nem kaptuk túl a dolgot. Csak akkor mentünk hajókirándulásra vagy jártuk körbe a szigetet, amikor Sári velünk volt hajlandó tölteni az idejét, jobban mondva kénytelen volt. A köztes időkben Ivánnal a tetőn napoztunk pucéran, úsztunk a tengerben, főztünk vagy éppen hevesen dugtunk valamelyik részén a háznak. A meztelenül napozásnak Iván szerint nem volt sok értelme, de azért követte a példámat. Tudtam, hogy senki nem fog látni nyár után meztelenül, hogy egyenletesen barna legyek és legfőképpen mindenhol, de mondjuk úgy, hogy felkészültem, ha esetleg adódna valamilyen lehetőség a számomra. A szexet előre behajtottam Ivánon, ha már ennyire készséges volt. Pont azért, mert tudtam, hogy ha elmegy nem lesz senki kéznél, addigra pedig hátha túltöltekezem és már a gondolata is undorítani fog, hogy valakit megrontsak a lányom barátai közül. Az ikrek mellett másokkal is összehaverkodott, de őket nem hozta haza, mondjuk az ikreket sem, aminek kifejezetten örültem. Amilyen hangulatba kerültem Emil közelében... Áldottam azt az ötletüket, hogy messzire kerüljenek el engem. Márk abszolút nem foglalkoztatott, egyszerűen nem tudtam rá úgy gondolni, ahogy abban a rémálomban. Emli... Na ő gyakorta megfordult a fejemben. Álmodtam róla, képzelegtem egy-egy szabad percemben. Kényszerítenem kellett magamat, hogy ne gondoljak rá. A vágy, hogy lássam piszkosul erős volt, de nem mertem meginvitálni Sárán keresztül őket hozzánk. Annyi eszem még csak-csak volt.

Egyik nap, amikor Sára velünk maradt a teraszra és a házra korlátozódott a mozgásterünk, mert esett. Egymás mellett olvastunk, amikor valami úgy megfogalmazódott bennem.
- Nem tudom mit csináltok a fiúkkal a fiúknál vagy bárhol a városban, de szeretném, ha tudnád, hogy még túl fiatal vagyok az unokázáshoz. –néztem rá komolyan.
- Apa! Fúj! NE már! –a felháborodott szavai mosolygásra késztettek. Pont úgy reagált, ahogy számítottam rá. Biztos voltam benne, hogy nincs olyan kapcsolat közöttük.
- Csak mondtam, hogy tudd és észben tartsd, ha esetleg arra vetemednél, hogy valamelyikükkel szexelj. –emeltem fel a kezeimet védekezően.
- Ja, majd pont velük. –húzta el a száját.
- Mi bajod van velük? –kérdeztem meglepődve. - Azt hittem ők olyanok, akik bejönnek neked. –feleltem. Tudom kikkel van kitapétázva a szobája.
- Szerintem melegek. –jelentette ki.
- Tessék? –kérdeztem vissza, hogy jól hallottam-e.
- Mármint Emil szerintem tuti. Márkban nem vagyok biztos. –morfondírozott el.
- Ezt miből kódoltad ki édesem? –érdeklődtem. Elvileg én biszexuális volnék, rendőrségi szakszóval egy szexuális ragadozó, de én valahogy nem éreztem ilyesmit, hogy valamelyikük az lenne. Pedig a melegek szerint nekik van ilyen „radarjuk" rá. Felismerik a hasonszőrűeket. Ne én nem vagyok ilyen... Sajnos.
- Hát amikor a parton marhulunk és utána bemegyünk a vízbe... Tudod fürdőruhára vetkőzünk meg minden és Márk megnéz, de Emil nem. Mintha nem érdekelném. –pillantott rám.
- Lehet csak más típusú lányok jönnek be neki. Szép vagy. Ebben biztos lehetsz. Anyádtól és tőlem a legjobbat örökölted külsőben, ebben biztos lehetsz. –nyugtattam meg.
- Te az apám vagy, elfogult, a véleményed nem nyom olyan sokat a latban. –mutatott rá, mire a szívemhez kaptam.
- Ez most fájt. –nyögtem. –Mindenesetre értem mire gondolsz. –bólintottam és valahol a lelkem sötét mélyén a bennem élő ragadozó elégedetten mordult fel lányom feltételezésére, miszerint Emil meleg.
- Ha már itt tartunk... Tudod, hogy toleráns vagyok a melegekkel és igazából vártam, hogy te mond el nekem, de te meg Iván, szóval egy pár vagytok? –kérdezte teljes zavarral az arcán.
- Tessék? –nem tudok szabadulni ettől a szótól. –Ezt honnan veszed édesem? Természetesen nem vagyunk pár! –jelentettem ki meggyőzően, legalábbis annak éreztem a saját hangomat és a szavaimat együtt.
- Biztos? –kérdezte. –Mert, amikor a tábortűznél elaludtunk ti hoztatok minket fel a teraszra, nem? –nézett rám.
- Igen, mi voltunk azok. És? –vártam valamiféle magyarázatot.
- Felébredtem valamelyest, legalábbis nem hiszem, hogy álom volt, de a te hangodat hallottam és azt kérdezted Ivántól, hogy minek kellett kiszívnia a te szavaiddal élve a segged alatt, mert nem tudsz rendesen járni. –motyogta.