Efebofília II.

5. fejezet

- Szuper. –pattant fel Emil és szinte rohant ki a nappaliból. Csak ingattam a fejemet nagy sietségén, de nem állítottam meg. Csak az ajtóban állt meg.
- Köszönöm. –nézett vissza rám és az a boldog mosoly... Jól esett látni a korábbi sírása után, valahol viszont fájt, hiszen mást akart elcsábítani és tenni sem tudtam ellene. Némi időt nyerhettem azzal, hogy a nyár nagy része még előttünk volt, de utána... Utána elkezdi otthon a hadműveletét és én nem tehetek semmit. HA hamarabb ráteszem a mancsomat és a magaménak követelem a testét és a lelkét, akkor nem lenne gond. Most, hogy tudom a férfiakat részesíti előnyben, eltudnám csábítani. Képes lennék elérni, hogy engem akarjon. Azt hiszem. Az erőszak kizárva, nem tudnék durva lenni vele, kivéve persze, ha ő kéri, de vajon kérné? Felsóhajtottam elkínzottan. A vonzalmam iránta már-már fájdalmasan erős volt, mégsem tudtam megfosztani őt egy olyan dologtól, amire vágyott. Persze akartam, hogyne akartam volna a magamévá tenni, szeretni, kényeztetni a formás, izmos testét, de ott volt bennem a gát és ez volt a fiú legnagyobb szerencséje. A tanárt, a józan felnőtt énemet még nem nyomta el a vadállat, aki belül lakozott, a lelkem mélyén. Még képes voltam jó döntéseket hozni. Sajnos nem a magam javára, de nem is én voltam fontos, hanem Emil és az ő lelkének és testének épsége. Nem tudtam, hogy meddig leszek képes kordában tartani a vágyaimat felé, de hittem, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy túléljem a nyarat vele a közelemben. Rettegtem attól a pillanattól, amikor Iván majd elmegy. Míg ő volt, minden sokkal jobb volt, könnyebb. Míg használt és használhattam őt, addig nem volt akkora nagy a baj.

Felkeltem a kanapéról, a szobámba vonultam. Keresnem kellett valami kevésbé durva pornót, amit megnézhettem Emillel, amiben nincsen erőszak és elég részletes is ahhoz, hogy a kérdéseit feltehesse. Még rá sem kattintottam a megfelelő oldalra, amikor berontott valaki a szobámba. Annyira megijedtem, hogy lecsaptam a laptopom tetejét és esküszöm szerintem még el is vörösödtem, mint egy rajta kapott kölyök. Az ajtón belül Emil állt, kapkodta a levegőt. Szépen emelkedett a mellkasa le és fel. Csodálatos látványt nyújtott.
- I... Igen? –nyögtem ki zavartan nézve a fiúra.
- A fürdőgatyám itt maradt. –mutatott valahova le a földre, de az ágytól nem láttam.
- Értem. –bólintottam. –Valami más? –kérdeztem normális hangon.
- Nincsen más. –lépett oldalra és lehajolt. Az ágy takarta a fejét, de a seggének kereksége egyébként is jobban lekötötte a figyelmemet. Tökéletesen kerek volt, formás. Leginkább egy tökéletes barackhoz tudtam volna hasonlítani, amiben olyan nagyon bele akartam harapni. Mire felnézett sikerült az arcomra teljesen érdektelen ábrázatot varázsolni, éppen nem húztam el a számat, amikor rám nézett.
- Az alsót hova tehetem? –kérdezte rám nézve, egyenesen a szemeimbe.
- Gondolom a fürdőbe a mosógép tetejére. –javasoltam neki.
- Ha itt hagyom? –úgy éreztem, hogy piszkál, bár inkább kezdtem provokálásnak látni.
- Azt csinálsz, amit akarsz Emil, de szeretnék már pihenni, szóval gyorsan. –mordultam rá ingerültebben, mint szükséges lett volna. Nem tehettem róla, bosszantott. Miután olyan sok mindenről beszéltünk, valahogy feszültebb lettem a jelenlététől. Csak amiatt talán, ami még rám várt.
- Jól van. –morgott felém. Volt pofája előttem átcserélni az alsóját. Megígértem neki, hogy nem nyúlok hozzá, de egy ilyen helyzetben... Ember legyen a talpán, aki képes nyugton maradni. Annyi illúziót megengedett magának, hogy hátat fordított nekem, de ez egy hülye cselekedet volt a részéről. Láttam fenekének vágatát, a hosszú combokat, a pucér fenekét teljesen. Alsó ajkamba haraptam. Hajszálon múlt az önuralmam, főleg akkor, amikor lehajolt a szemem láttára. Nagyot nyeltem. Láttam. Láttam azt a lyukat, ami úgy hívogatott engem, a forró barlang, ami arra várt, hogy egy kemény farok belé nyomuljon, az én farkam. Biztosan szűk, szinte letépné a vesszőmet, de én akkor is mélyebbre lökném magam, mert megakarom öntözni bensőjét a magommal. Pillanatok alatt kiszáradt a szám. Szerinte ebben biztosan nem volt semmi kihívó, ahogy lehajolt, de a számomra... Akár egy felhívás: „Gyere és dugj meg!"
Örömmel mentem volna. Kérdés nélkül nyársaltam volna fel, de mire mozdulhattam volna felegyenesedett. Becsuktam a számat és lenéző pillantásommal nézhetett szembe, amikor felém fordult. Ezt egy ezred másodperc alatt képes voltam felölteni.
- A fürdő az ajtón kilépve jobbra. Csak tedd a mosógép tetejére. –adtam neki utasításba.
- Oké. –vetette oda. Láttam jól, hogy a nézésem megzavarta, sőt sértette, de én ennek most örültem. Magamra hagyott végre. Az oldalamra dőltem. Ez a pár perc rettenetesen megviselt. Nem a látvány, az nagyon is csábító volt, sokkal inkább az a kényszer, hogy ne menjek oda hozzá, ne erőltessem belé a farkamat és ne úgy hágjam, mintha az életünk múlna rajta. Erőnek erejével fogtam vissza magamat és ez valahol kimerítő volt. Ellenkezni a vággyal, ami ott mocorgott bennem. Nehéz volt. A laptop immár nem fedte kőkemény merevedésemet. Ezt váltotta ki belőlem a fiú. Hirtelen pattantam fel az ágyamról. Délcegnek nem nevezhető léptekkel siettem a fürdőbe. Emilnek nyoma sem volt a használt alsót leszámítva. Úgy martam el a mosógép tetejéről az anyagot, mint egy éhes tigris a húst gondozója kezéből.
Visszasiettem a szobámba. Gondosan magamra csuktam az ajtót, a függönyöket is behúztam, miután az ablakot bezártam. Tudtam, hogy mocskos dologra készülök, semmilyen tanúra nem vágytam a tettem mellé.
Felültem az ágyra, hátamat a támlának vetettem. Némi síkosítót nyomtam a tenyerembe. Kéznél volt Iván miatt, de most jól jött. Remegő kézzel emeltem arcomhoz a boxert, azt a boxert, amit Emil használt. Orromat belenyomtam és mély levegőt vettem. Magamba szívtam az illatát, az ágyékának kipárolgását. Felnyögtem fejemet hátra vetve. Nem voltak szavak, amikkel leírhattam volna ölének illatát bárkinek is. Sós tenger és sok egyéb illat keveredett az anyagon. Kész bomba volt az orromnak, az elmémnek. A farkam megrándult az alsómban. Lentebb csúsztam az ágyon, arcomra terítettem az anyagot a belső oldalával kifelé. Semmiről sem akartam lemaradni, egy apró illatfoszlányról sem. Immár felszabadult bal kezemmel letoltam annyira a melegítőmet, hogy a farkam a levegőre bukkanjon. Jobbommal közre fogtam és úgy kezdtem magam hajszolni a gyönyör felé. Az elmémet elborították a képek az Emillel közös éjjelünkről, nappalunkról. A napszak nem volt lényeges csak a végkifejlet, hogy végre meghághattam, mint egy veszett állat és ő is akarta, kérte, hogy gyorsabban és keményebben csináljam. Könyörgött nekem, nyögött, akár egy közönséges kurva. A fejemben minden olyan éles volt, olyan tiszta. Láttam mellkasán a verejtékcseppeket, a szemeiből lefolyó könnyeket és azt a földöntúli mosolyt, amivel rám mosolygott, mert végre hozzá értem úgy, ahogy mindketten akartuk. Éreztem farkam körül bejárata szorítását...
Képtelen voltam halkan csinálni. Nyögtem, sóhajtoztam, még a neve is kicsúszott a számon...
Az illatának hála nem kellettek hosszú percek, hogy elérjem az orgazmust. Az egész testem egy merő görcs volt abban a pillanatban, de nem bántam. Lihegve fordultam az oldalamra. Az alsó lecsúszott az arcomról a takaróra, alatta az arcom vörös volt. Bárgyú mosollyal feküdtem, míg az orgazmus okozta kábulat fel nem oszlott az elmémről. A bűntudat pontosan lecsapott rám közvetlen utána.