Boku no Hero Academia: Cellophane

A Cellophane gyár

-Eddig csak magam használtam a szalagom, amit ki tudok bocsátani, de amióta kolisok vagyunk, engem is kihasználnak úgy mint Kaminarit töltőnek:
-Héj Sero, tudnál adni egy kis celluxot? Ki akarok rakni egy új All Mightos posztert a szobám falára!-ez Midoriya volt.
-Sero, ha nem baj, tudnál adni egy kis celofánt, hogy a sütijeim ne száradjanak ki?-kérdezte Satou.
-De ez csak pár példa. Már Kaminarival is elbeszélgettem róla, hogy ez mennyire nem fair, jó dolog.
Egyik este jutott eszembe, hogy nem kell feltétlen a "szolgáltatásomnak" szívességnek lennie. Mivel a képességem szerint az általam kibocsátott szalag arra lesz jó, amire gondolok a kibocsátásánál, például celluxnak "legyártottam" előre jó pár guriga celluxot és celofánt. Mikor legközelebb kértek tőlem ilyeneket, megmondtam nekik, hogy bocsi, de annak már ára lesz. Mivel nem adtam drágán, gyorsan beindult az üzlet.
Ezután elkezdtem még nagyobban gondolkodni: Hiszen én végtelen mennyiséget vagyok képes kibocsátani! És a családom többi tagja is! Nekünk ez nem kerül semmibe, csak időbe! Akkor alapíthatnék egy gyárat is!
Így történt, hogy rávettem a családomat, hogy alapítsuk meg a Cellophane gyárat! Az üzlet nagyon jól ment, mivel nem kellett drágán adnunk a, dolgokat. Később felvettünk pár munkást, akik gurigává csomagolják az általunk kibocsátott szalagot. A gyár bőven nyereséges volt, úgy hogy eltartotta a családom és a munkásokat is.
Én csak néha néztem be a gyárba, mint igazgató, mert természetesen ettől függetlenül hős akarok lenni, szóval folytattam a tanulmányaim-és az árusítást a UA-ben.

Egy agymenés tőlem. Sero képességét én turbóztam így fel, a sorozatban nem így szerepel. A hősneve ihletett meg.