S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_9_

Megbukott a tervem. Ami nem volt más mint, hogy beszélek Katsukival. Ugyanis én olyan ügyes voltam, hogy hajmosás után a nyitott ablak előtt ültem és szépen belázasodtam. Jöhet a taps és a gratuláció is, de így van. Ez ellen pedig már nem tudok mit tenni. A szüleim jól megszidtak, amiért ilyen felelőtlen vagyok. Aztán pedig már azon aggodalmaskodtak, hogy ki fog velem itthon maradni, hiszen beteg vagyok. Sajnos, vagy nem sajnos, ilyen hirtelen már nem tudták elcserélni a műszakot, így egyedül maradtam. De megnyugtattam őket, hogy délután úgy is jön át valaki, hogy megkapjam a leckét, szóval csak addig leszek egyedül. Ha pedig valami bajom van hívom őket. Ezzel a tudattal már megbékeltek és egy fokkal nyugodtabb szívvel mehettek el a munkába. Én pedig maradtam a helyemen. Mindig azt hittem, hogy suliból lógni olyan jó dolog. Pedig nem. Körülbelül 11 óráig élveztem is azt, hogy enyém a ház és satöbbi. Utánna viszont már kész szenvedés volt az egész. Meguntam a film nézést, aludni már nem tudtam. Hatezerszer csináltam meg a hajamat, öltöztem át és kenytem be a fejemet arc maszkkal. Amikor viszont ezeket a tevékenységeimet is elvégeztem tényleg nem tudtam mit csinálni. És ekkor jön a végstádium. A takarítás. Mert bizony ha már egyáltalán nem tudsz magaddal mit kezdeni, akkor kezdesz valamit a környezeteddel. Elsőnek a szobám volt a soros. Szépen beágyaztam. Letakarítottam az íróasztalt, felsöpörtem, felmostam. Utánna az emelet többi része, másik szoba, fürdő, folyosó. Aztán mentem le. Konyha, ebédlő, nappali, másik fürdő. És így tovább. Mivel nincs olyan kicsi házunk ez eltartott egy darabig. Egyszer telefonáltam anyával, de utánna semmi több. Megmelegitettem a tegnapi ebédet és kettő órakor meg is ebédeltem. Utánna elmosogattam és kezdtem mindent előről. Azaz befeküdtem az ágyamba és filmet néztem. Közben pedig arról álmodoztam, hogy a többiek vajon milyen izgalmakat élhetnek át az iskolában. Valószínű mondjuk dogát írnak. De akkor is! Nekem is ott lenne a helyem. A nagy gonolkodásból a telefonom csörgése szakított ki. Amikor Uraraka nevét láttam felvillani a kijelzőn meglepődtem. Már ennyi az idő?

- Szia! Mikor jössz át hozni a leckét? - kérdezem tőle teljesen feldobva, ugyanis végre beszélhettem valakivel.

- Pont erről akartam veled beszélni. - kezdett bele. - A lányokkal megbeszéltem, hogy ma én viszem neked a házit és ezt a fiúk is hallották. De amikor hazafelé indultam, azaz hozzátok, Bakugou megragadta a karom és közölte, hogy ő megy. - számolt be az eseményekről.

- Hogy mi? - kaptam sokkot azonnal és a szerelésemre néztem. Pizsamában vagyok, remek.

- Ezek szerint még nem ért oda. - állapította meg. - De szerintem mostmár bármelyik pillanatban ott lehet, szóval leteszem. Szia! És mindent mondj majd el! - azzal letette, mielőtt még én is elköszönhettem volna tőle. A telefon képernyőjén néztem a megszakított hívást.

- Szia... - motyogtam a telefonnak, bár nagy valószínűséggel barátnőm ezt már nem hallotta. A csöndes házat hirtelen egy éles hang rázta meg. Ugrottam egyet ijedtem. A csengő... Ezek szerint már itt van. Mielőtt leszaladtam volna bele néztem a tükörbe. [H.sz] színű hajam egy kócos kontyban állt a fejem tetején. Egy feszülős rövidnadrág és egy agyonhasznált póló volt rajtam. Utóbbit még kicsiként vettem el apától, mert nagyon sokat dolgozott, ezért mindig azzal aludtam. Mostanában viszont inkább benne. Egy kicsit gyorsabban dobogó szívvel indultam meg az ajtó iranyába. Közben a ház még mindig zengett a folyamatos csengetéstől. Igen, ez tuti biztos, hogy Bakugou lesz.

- Megyek már! - üvöltöttem el magamat, ami miatt megint fájni kezdett a fejem. Ez is remek... Gyorsan elfordítottam a kulcsot a zárban és már nyílt is az ajtó. A szőke fiú ott állt. Kezét hanyagul a zsebébe süllyesztette, táskája a vállán lógott. - Nem kell ráfeküdni a csengőre, elsőre is  hallottam. - morogtam rá, miközben teljesen kitártam az ajtót és férre álltam. Őfelsége belépett a házba, ezért becsukhattam az ajtót. A cipőjét ösztönösen vette le és tette a többi közé. Volt már alkalom, hogy a házunkban járt, ezért nem kellett neki elmagyarázni, hogy mi hol van. Persze nem egyedül volt itt. Hanem az egyik szülinapom alkalmából meghívtam az egész osztályt iszogatni és filmet nézni. - Hogyhogy te jöttél? - érdeklődtem a hátához beszélve, ugyanis ő már célirányosan indult meg a nappali felé. A táskáját ledobta a földre és kivette belőle a füzeteit. Azokat a dohányzó asztalra dobta, ő maga pedig leült a kanapéra.

- Talán zavarlak? - kérdezett rá. Furcsa volt. Most nem az az idegbeteg és befeszült arca volt. Mintha sokkal nyugodtabb lenne. Mély és karcos hangját meghallva éreztem, hogy egy kis pír szökik az arcomra. Azonnal eszembe jutott a beszélgetésem Kirishimával.

- Azt nem mondtam. - fordítottam férre a fejemet és úgy motyogtam el a választ. - Mindjárt jövök, lehozom a füzeteim. - közöltem, majd a szobám felé indultam. Belépve gyorsan felkaptam az asztalról a holmimat, amit már előzőnek oda készítettem. Amikor megfordultam, hogy kimenjek a kis vackomból, vissza Katsukihoz, a fiú már ott állt az ajtóban, oldalasan neki támaszkodva a keretének. - Bakugou?

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_