S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_3_

- Tch. - adta ki a tőle jól megszokott hangot, amivel kifejezte a nemtetszését. - Nem látsz ribanc? - fröcsögte a szavakat. Jó esetben nem vettem volna magamra a dolgot, de most, hogy a fél iskola ilyen jelzővel illet eléggé szíven ütött.

- Férjél már el a nagy seggedtől barom! - vágtam vissza kicsit talán hevesebben is mint kellett volna. A többi diák érdeklődve nézte az eseményeket és néhányan össze is súgtak.

- Nem ők feküdtek le egymással?

- Ez az a csaj nem?

- Sajnálom szegényt...

A szavak hallatán még jobban magába kerített a düh. - Ha nem tetszik valami akkor a szemembe mondjátok basszus! - fordultam hátra és gyilkos pillantásokkal illettem őket. Erre csak a nyakukat behúzva mentek arrébb. A bátrabbak viszont még maradni terveztek, de ők is menekülőre fogták amikor Bakugou feléjük nézett. A vörös szempárba bámulva elfogott a saját magam iránt érzett undor és a kétségbeesés. Zsebre vágta a kezeit és egyenesen felém kezdett el sétálni. Amikor mellém ért megállt és csak egyetlen egy mondatot hagyott hátra.

- Úgy látom te nem emlékszel mindenre. - éppen olyan hangosan mondta, hogy csak én halljam. Meglepve pislogtam és már szerettem is volna vissza kérdezni, de nem volt rá lehetőségem. Tovább ment, úgy, hogy a vállával meglökte az enyémet. Csendben néztem magam elé és nem tudtam, hogy mire is kéne még emlékeznem az estéből. Nem elég annyi, hogy lefeküdtünk? Mégis... A hangja mintha egy kicsit csalódottnak hatott volna. De ugyan már! Miért is lenne az?

- Jól vagy? - kérdezték szinte egyszerre a lányok. Erre egy aprót sóhajtottam és bólintottam.

A nap további része eseménytelenül telt. A folyosón megbámultak, az osztályban sajnáltak. Bakugou pedig nem nézett rám. Nem egyszerűen csak azért mert nem kerültem a szeme elé. Ő tiltakozóan fordította férre a fejét, hogy még véletlenül se kelljen rám néznie. Ez viszont úgy tűnik, hogy egyedül nekem szúrt szemet. Pedig szerintem igenis feltűnő volt. Én akartam őt kerülni, de megteszi helyettem. Egyre jobban kezd biztossá válni, hogy valami fontos tényleg kiesett. De vajon mi? Azt tudom, hogy a csók utáni rész egyáltalán nincs meg. Azt is, hogy valamit mondtunk egymásnak mielőtt még megtörtént volna az a bizonyos dolog. Vajon tényleg csalódott volt? Ez a kérdés bele ragadt a fejembe. A megszokott reakciók tőle amit látni lehet az a düh és a nyugalom. Bár utóbbi ritka. Az pedig főleg amikor más érzelmeket is megoszt velünk. Talán egyszer láttam szomorúnak is. De az amit akkor, abban a pár másodpercben hallottam a hangjában az más volt. Tényleg olyan mintha csalódott volna. Külön kódex kéne hozzá, hogy megértsük mit is szeretne. A másik amit tudni szeretnék az pedig az, hogy miért jár egyfolytában a fejemben?

- Lányok verjétek ki a fejemből Bakugout! - nyitottam ki az öltöző ajtaját az utolsó óra után. Mindegyikük teljesen értetlenül nézett rám.

- Hogy mit csináljunk? - kérdezte Jirou. Megjegyzem elég jogosan.

- Nem tudom. - temettem az arcomat a kezeim közé és a padra ültem. - Folyton az az este jár a fejemben! - osztottam meg velük a problémámat.

- Menj el randizni az egyik fiúval! - dobta fel az ötleltet Mina. Elgondolkoztam, hiszen ez nem is egy rossz ötlet. De...

- Nem néznének még jobban ribancnak ha most egy másik fiúval kezdenék ki? - kérdeztem rá.

- Ne érdekeljen az, hogy mi a véleménye másoknak! Most az a fontos, hogy te jól legyél lelkileg. - bíztatott Momo. A többiek pedig helyeseltek.

- Rendben. - bólintottam. - De kivel? - ez a legfontosabb kérdés.

- Todoroki. - mondta határozottan Uraraka, Tsuyu és Mina is. A maradék elgondolkozott, de végül bólintottak. Hogy én randizzak Todorokival?

Na ez is egy érdekes menet lesz úgy érzem...

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_