S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_28_

Miután a lány kilépett az ajtón Bakugou csendben megvárta míg elmegy a házból. Utánna robbant. A méreg és csalódottság felgyülemlett benne. Ami elsőnek a keze ügyébe került azt a falhoz vágta. Káromkodott egy pár sort, végül újra helyet foglalt az ágya szélén. Fejét lehajtotta, alkarját a térdére fektette és összekulcsolt ujjait nézte. Mérges volt, nem is kicsit. Viszont nem csak a lányra. Magára is, amiért nem beszélte meg vele a dolgokat, hanem egyszerűen elküldte. Pedig nem akarta, hogy elmenjen. Hiszen már akkor tudta, hogy mi vár rá este. A szülei veszekedését kell hallgatnia, ha az apja haza fárad, ha pedig nem akkor az anyja siránkozását. Megunta a dolgot. Ha pedig [Név] vele maradt volna akkor erre a házban élők is tekintettel lettek volna és vissza fogták volna magukat. Más szempontból nézve pedig: szerette ha a közelében tudhatja őt. Akkor nem érheti baj. Plusz, bár magának se vallaná be, szereti ha hozzá bújik. Elképzelte, hogy milyen lenne vele együtt aludni, ahogy pedig ezt megtette átkozhatta magát, hogy mind a kettejüket megfosztotta ettől az élménytől.

Másnap és aznap este is rettentően magam alatt voltam. Egyfolytában magamat hibáztattam amiatt, ami történt köztem és Bakugou között. Az egyetlen jó dolog az az, hogy végre sikerült lekoptatnom Ayatot. Vagyis... Már nem tud írni és hívni. Az már más kérdés, hogy fog e még próbálkozni. Akárhogy is, annak legalább örülhetnek, hogy ő kikerült a képből. Viszont rengeteg olyan dolgot hozott maga után, ami lépten nyomon pusztított. Legfőképpen a kapcsolatomat rombolta porig. Mindig is tudtam, hogy nem lesz egy sétagalopp Katsukival az élet, de arra nem számítottam, hogy ennyi idő után beüt a baj.

- Akkor komolyan elküldött? - kérdezett vissza kicsit mérgesen és csodálkozva Momo. Reggel találkoztam vele és Jirouval, ezért kiöntöttem nekik a szívem. Majdnem minden második mondatomnál félbe szakítottak, mert egyszerűen nem értették, hogy a fiú, hogy beszélhetett velem úgy ahogy. Hiába mondtam nekik, hogy ebben az ügyben én is hibás vagyok, túlságosan is az én oldalamon álltak. Ez a tény ugyan jó érzéssel töltött el, de nem vagyok ártatlan bárányka.

- El. - bólintottam szomorúan. Együttérzően ölelt magához a hosszú hajú lány, amit viszonoztam is neki. A másik inkább csak megveregette a vállamat.

- [Név]! - hallottam meg a nevemet. Megfordultam és a kiabáló személyre néztem. Kirishimát véltem felfedezni, amint utánunk fut. Intettem a lányoknak, hogy menjenek csak, ha akarnak. Jómagam pedig elindultam visszafelé. Ahogy a vörös hajú elém ért gyorsan akarta mondani a dolgot, de mégsem tudott hozzá kezdeni. Halvány mosoly szökött az arcomra annak a tudata miatt, hogy valószínűleg megint aggódik a legjobb barátjával való kapcsolatom miatt. Olyan mint egy törődő és kedves nagy testvér.

- Náluk akartam aludni, de össze vesztünk az idióta exem miatt és haza küldött. - regéltem el gyorsan a történet rövid változatát. Pislogott egy párat, mire felfogta. Ezek szint nem beszélt erről Bakugouval. - Azóta nem kerestem a társaságát és ő se az enyémet, nem tudom mi van most vele, ha kérdeznéd. - tettem még hozzá. Bólintott egyet.

- Örülök, hogy legalább te mondasz ennyit. - könnyebbült meg egy kicsit. Értetlenül néztem rá.

- Katsuki semmit sem mondott? - tettem fel a kérdést, amire már tudtam a választ. Legalábbis ki tudtam találni.

- Nem igazán. - húzta a száját. Bingó. Furcsa, hogy még Eijirounak sem beszél erről. Tudom, hogy nem szeret, de a vöröske az a személy akinek a legtöbb dolgot elmondja. - Bármit is mondott neked, nem hiszem, hogy olyan véresen komolyan gondolta volna. Reggel voltam nála. Elég ramatyul nézett ki. Akármi is volt, megbánta amit tett. - mesélte el az észrevételét, azzal együtt pedig próbált megnyugtatni is.

- Szerinted is úgy tűnik mintha csak kihasználnám? - tettem fel a kérdést. Azért mertem ezt pont tőle kérdezni, mert ő a semleges fél. Bár lehet, hogy inkább Bakugou oldalán áll... De én inkább maradok annál, hogy az arany középutat választotta.

- ... Eleinte azt hittem. - vallotta be őszintén. Kissé rosszul esett, de az igazság néha fájdalmas dolog. Mégis jobb ez, mintha hazudott volna. - De amikor elsőnek beszéltem veled akkor úgy éreztem, hogy nem csak szórakozásból csinálod azt, amit. Így megváltozott a véleményem. - tette még hozzá, így már sokkal barátságosabb lett az eredmény. Megkönnyebbültem és egy kő is leesett a szívemről.

- Szerinted mikor fogja abba hagyni az elég jogos dúzzogását? - tettem fel az újabb kérdésemet, miközben elindultunk az iskola irányába. Ezen elgondolkozott.

- Bele halna ha egyszer bocsánatot kellene kérnie, de szerintem veled kivételt fog tenni. Amúgy pedig majd beszélek vele. - küldött felém egy kedves és bátorító mosolyt, aminek sikerült egy kicsit megnyugtatnia. Hála képpen adtam neki egy gyors ölelést, amit viszonzott is.

Csakhogy ennek a dolognak volt egy szemtanúja is...

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_

Hát most nem igazán eröltettem meg magamat írás terén ^^"

Azért remélem nem lett rossz.