S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_16_

Nem vagyok normális. Igen, tuti, hogy nem. Ennek az oka pedig az, hogy rájöttem, hogy a szüleim nincsenek otthon és hirtelen felindulásból behívtam Bakugout a házba. Amikor már mind a ketten megváltunk a cipőnktől csak akkor tudatosult bennem igazán, hogy mit is tettem. Azonban valahogy talán még mindig nem jutott el a tudatomig az,hogy ennek milyen következményei lehetnek. Az óra már lassan negyed ötöt mutatott, amin meg is lepődtem. Ma tovább bent tartottak minket, a vonat pedig késett, plusz az is eltartott pár percig míg haza sétáltunk.

- Már ennyi az idő? - adtam hangot is a meglepődésemnek. - Nem kell haza menned még? Tudtommal te teljesen más irányba laksz. - néztem a szőke fiúra, aki mögöttem álldogált és úgy nézte a falon ketyegő tárgyat. Kissé megilletődtem attól, hogy milyen közel is volt hozzám.

- Nem kell sietnem. - vonta meg a vállát nemtörődöm stílusban. - Amúgy sem hiányzik az a banya. - morogta. Már volt szerencsém Bakugou anyukájával beszélni. Azt kell, hogy mondjam le se tagadhatják azt, hogy egy családból származnak. Kedves nő, viszont Bakugouval nincsen valami jó kapcsolatuk, aminek még nem kérdeztem meg az okát. Ahogy annak sem, hogy mi van a fiú apukajával. Nagyon keveset láttam eddig azt az embert. Kíváncsi lennék, hogy miért van ez.

- Szerintem anyukád kedves. - néztem mélyen a szemébe. Erre fintorgott egyet.

- Tch. Nagyon... - morogta. Mivel nem beszéltük meg előre, hogy jön, így egy kissé tanácstalanul fordult körbe. Mondjuk képzelem, hogy lenne pár ötlete, ami a hálószobámhoz szorosan kapcsolódik, de szerintem nem akarja elrontani a dolgokat, így nem ugrott még nekem. - Mikor jönnek haza a szüleid? - kérdezett rá hirtelen. Erre elindultak a fogaskerekek az agyamban és rá kellett jönnöm, hogy ennek a mögöttes értelme elég kétértelmű. Vigyorra húztam az ajkaim. A fiú értetlenül nézte az arcomat, majd amikor neki is leesett a dolog pimasz mosoly keletkezett a száján. - Hidd el, hogy vannak terveim veled kapcsolatban. - közölte teljesen nyugodtan és csak az a mosoly árulta el azt, hogy bizony nem az időről cseverészünk. Pír szökött az arcomra.

- Hajnalban. - adtam meg a rövid és tömör választ, azonban itt még nem fejeztem be a beszédet. - Miből gondolod, hogy sikerülhet a terved? - tettem fel a kérdést és ártatlan arcot vágtam hozzá.

- Miből gondolod, hogy nem? - kérdezett vissza. Jogos. Na mindegy... 

- Abból, hogy nem fogom engedni, hogy bármit is csinálj. - magabiztosan kihúztam magam és úgy néztem a fiú vörös szemeibe. Erre fölényes mosolyra húzta ajkait és felém közeledett. Bármi is volt a szándéka, bár lett volna egy két tippem, megzavarta benne a csengő éles hangja. - Ez meg ki lehet? - tettem fel a kérdést az ajtóra pillantva. Bakugou magában morogva adta tudtomra, és az idegen tudtára is, aki nem is hallhatta ezt, hogy neki ez nem igazán tetszik. Figyelmen kívül hagytam a fiút és az ajtóhoz mentem. Kinyitottam és értetlenül néztem az előttem állóra. - Uraraka? - kérdeztem tőle.

- Miért utasítottad vissza Todoroki-kunt? - kérdezte azonnal. Rögtön kellemetlenné vált a szituáció, ugyanis a szőke halló távolságon belül volt, csak erről drága barátnőm nem tudott.

- Öhmm én... - kezdtem volna, de félbe szakított.

- Nem úgy volt, hogy el akarod felejteni Bakugou-kunt? - éreztem, hogy a tenyerem izzadni kezd és a torkomra fagyott a szó.

- Ezt beszéljük meg másk -- akartam bele kezdeni megint, de a lány ezzel mit sem törődve folytatta.

- Azt mondtad, hogy utálod és sose tudnád szeretni. Todoroki-kun pedig kedvesebb ezért is mennél vele randizni és -- most rajtam volt a sor, hogy lakatot tegyek a szájára.

- Ochako! - kiáltottam fel kétségbeesetten. A lány megragadta a kezemet és betolakodott a házba, engem is magával rántva.

- Nem tudom mi folyik körülötted mert semmit sem modasz. - ledobta a lábáról a cipőt és tovább haladt. - Szóval most... Mi a... ? - beharaptam a szám szélét. Ezek szerint meglátta Bakugout. A lefagyott lány mellé sétáltam. Katsuki egy pillanatra felénk nézett, majd a figyelmét újra a telefonja képernyőjének szentelte. A kanapén ücsörgött. Hátát a támlának döntötte, lábait csak simán lógatta le és nem szólt semmit. Szinte olyan volt a jelenléte, mintha valójában csak egy képzeletben létező dolog lenne. A barna hajú lány valószínűleg azt is hitte.

- Én... Izé... Ez csak... - kezdetem el makogni össze vissza, miközben a két személy között kapkodtam a fejemet.

- Elnézést a zavarásért! - üvöltötte el magát hirtelen Uraraka, majd szó szerint kirohant a lakásból. Még megszólalni sem tudtam, úgy néztem végig a jelenetet. Alig pár perc alatt olyan hirtelen tűnt el a lány, mint ahogy felbukkant.

- Tch. Todoroki mi? - fintorgott a fiú. A telefonját kikapcsolta és a kanapéra dobta. Van egy olyan sejtésem, hogy nem is csinált rajta semmit, csak azt a pillanatot várta, hogy szóvá tehesse.

- Ezek szerint hallottad. - kellemetlenül húztam el a számat és féltem attól, hogy hogyan fog reagálni.

- Nem volt nehéz. - forgatta meg a szemeit. - Komolyan úgy gondolod, hogy az a hülye felemás jobb nálam?

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_