S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_2_

Nem tudom, hogy hogyan fogom túlélni ezt a hétfői napot az a hétvége után. Az osztályterem ajtaja előtt állva azonban már nem volt visszaút. Túl kell rajta esnem, még akkor is ha ez nagyon-nagyon nehéz is lesz.

Szombat reggel amikor ténylegesen is józanul tudtam gondolkodni össze szedtem a cuccaimat és elhúztam Bakugouék házából. Soha életemben nem öltöztem még olyan sebességgel mint akkor ott. Olyan halkan hagytam el a házat akár egy besurranó tolvaj. Nem akartam, hogy Katsuki akár egy pillanatra is meglásson. Az lenne a legjobb ha ő elfelejtené ezt az egészet. Ha nem emlékezne rá akkor sokkal jobb lenne.

Hiszen ennek soha nem szabad újra megismétlődni!

Nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót. Rengeteg szempár nézett velem farkasszemet. Mind döbbent volt és kíváncsi. Értetlenül ültem le a helyemre. Uraraka azonnal oda pattant mellém.

- Láttad a videót? - kérdezte köszönés nélkül. Kellett egy pár pillanat mire felfogtam a szavait.

- Milyen videót? - nem mondott semmit, azonnal elém tolta a telefont. A képernyőn az látszódott, hogy Bakugou és én egymásba akaszkodva megyünk be a fiú szobájába. Azonnal vér vörös lett a fejem és próbáltam láthatatlanná válni.

- Hányan látták ezt? - kérdeztem kínosan takarva az arcomat. Barátnőm elhúzta a száját.

- ....Szinte az egész iskola. - mondta ki egy kis hallgatás után a könyörtelen igazságot. Kínomban bele fejeltem a padba. A homlokom akkorát koppant, hogy csak na. - Jól vagy [Név]-chan? - tette a vállamra a kezét a barna hajú lány. A hangja aggódást tükrözött.

- Megérdemeltem... - motyogtam. - Olyan hülye vagyok! - néztem rá, miközben reményt vesztve ráztam meg a fejemet. A mozdulat miatt beláttam az egész osztálytermet. Egy pillanatra össze akadt a tekintetem a vörös szempárral. Azonnal elkaptam a fejemet. - Ochako mit csináljak? Ki lehet ezt egyáltalán magyarázni? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Nem hiszem, hogy bárki elhinné azt, hogy kamu. Főleg úgy, hogy majdnem az egész iskola jelen is volt az eseményen. - újra az asztalra hajoltam. - Viszont azt csak ti tudhatjátok, hogy valóban történt e valami. - próbált nyugtatni. - Ugye nem tetted meg? - rémült meg ő is.

- Én mindjárt elásom magamat! - jelentettem ki a szemébe nézve. Uraraka ekkor értette meg igazán, hogy valójában milyen hülyeséget is csináltam. Mert igen, történt valami. Valami olyan dolog amit talán egész életemben bánni fogok. Igazából nem vagyok rosszban Bakugouval. Sőt mondhatni néha még a társaságunk is egyezik és olyankor beszélgetni is szoktunk. Valójában ő nem is olyan rossz mint amilyennek beállítják. Persze minden kis apróság miatt elszáll az agya és rengeteget üvöltözik, de ezeken kívül a maga módján igenis kedves. Most azonban szerintem soha többé nem fogom megtapasztalni azt, hogy köcsög, vagy éppen csendes, mert nem fogok a közelébe menni. Kizárt dolog!

Az agyam megállíthatatlanul kattogott ezen a dolgon. Egész nap nem tudtam megszabadulni a saját fejemben lejátszódó érzésektől és emlékektől. Amikor pedig a szőke hajú ördögöt láttam minden élesebben kavargott bennem. Ami pedig még rosszabb volt az az, hogy volt egy pillanat. Egy olyan pillanat amikor a fiú mondott valamit. De nem emlékszem rá, hogy mi volt az, arra viszont tisztán, hogy válaszoltam is rá. Ez a kis részlet sem hagy nyugodni. Elérte azt, hogy az egész világom a feje tetejére álljon egy pár pillanat alatt.

A folyosókon sétálva nagyon sokan megbámultak. Roppant kellemetlen volt. Nem mertem felnézni sem. Egyszerűen annyira szégyelltem magamat, hogy arra szavak sincsenek. A fiúk, akiket nem is ismertem, úgy bámultak rám mintha egy könnyű nőcske lennék akit bárki megkaphat. Bár ha bele gondolok akkor ez még "igaz" is, hiszen mindenki ezt láthatta belőlem. Pedig nem. Nem voltam már egy szűz kislány, hiszen nekem már 16 évesen megvolt az első a barátomtól. A második fiú aki megérinthetett, most 17 évesen, az Bakugou volt. Igen, ő volt nekem a második fiú. Most pedig mindenki azt hiszi, hogy egy ribanc vagyok. Szép életem lesz itt mondhatom...

- Ne is figyelj rájuk. - simogatta meg a vállamat Uraraka.

- Csak kanos állat az összes. Pár hét alatt lecseng az egész. - legyintett Momo is. Kedvesen rájuk mosolyogtam. Aranyosak, hogy próbálnak nyugtatni, de mind tudjuk, hogy az a videó nem volt éppen diszkrét dolog. Ez már olyan szintű mint a magánéleted. Ha nem vagy pornó színész akkor nem hiszem, hogy beengednél valakit a hálószobádba kamerával, miközben éppen az élet habos oldalait éled. Én és Bakugou abban a videóban pedig már igen csak az előjátékot kezdtük meg. Akkor is ha az egész nincs még egy perc sem, mert a fiú gyorsan belökött a szobába és --

A saját gondolat menetemet sem tudtam befejezni mivel hatalmasat csattantam. Az orromat fogva néztem fel a velem szemben állóra.

A lehető legroszabb személyt fogtam ki!

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_