S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_7_

Már csak egy sarokra voltam az úticélomtól. Fejben már mindent elterveztem, hogy hogyan fogom mondani a dolgokat. Végülis ezt nekem is össze kellett magamban raknom, hiszen még nem minden rész volt tiszta. Az egyedüli amit teljesen biztosan állíthatok az az, hogy én valóban lefeküdtem Bakugouval. Egy ideje már bírtokomban van ez az információ, de még mindig nem tudtam teljesen felfogni. Mármint teljességgel lehetetlen az egész dolog.

Annyira elmerültem a saját gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy már látóhatáron belül van a park bejárata, ahol a vörös hajú áll és... És Katsuki. Ő meg mégis mi a fészkes fenét keres itt? Megtorpantam és elég erősen elgondolkoztam azon, hogy én most azonnal vissza fogok fordulni és az sem érdekel ha ezzel Kirishimát megbántom. De végül mégsem tettem meg. Ennek pedig egyetlen egy oka volt. Ami nem volt más mint, hogy én kértem azt,hogy beszélhessek a fiúval és pont leszarom azt, hogy Bakugou vele van. Akkor majd szépen elmegy. Újra gyorsra vettem a lépteimet és a fiúk elé sétáltam. A szőkével tökéletesen egyszerre fordultam a vörös hajú fiúhoz és tettem fel a kérdést:

- Ő miért van itt? - hangunk kísértetiesen egyszerre csapódott neki. Szegény fiú így kereszttűzbe került. Gyilkos pillantásokkal illettük mind a ketten, hangunk pedig számonkérő volt.

- Hát mivel [Név]-chan akart velem beszélni és Bakubro velem volt gondoltam, hogy miért ne legyetek jelen mind a ketten. Gondolom úgy is arról szeretnél beszélni. - furdult felém az utolsó mondatnál Kirishima.

- Eltaláltad. - válaszoltam neki.

- Én lelépek. - jelentette ki Bakugou, majd meg is fordult. Azonban barátja megragadta a karját és vissza húzta. - Oi, engedj már el! - csattant fel és egészen olyan hatást keltett mint egy hisztis kisfiú.

- Nem Bakubro. Most itt maradsz. - mondta határozottan a vöröske.

- Faszom fogja hallgatni a nyivákolását! - kelt ki magából. Erre karba tettem a kezeimet.

- A faszod azt hallgat amit szeretne. Felőlem pedig el is mehetsz. Senkinek nem hiányzik a társaságod. Főleg, hogy mást sem tudsz csinálni csak üvöltözni! - vágtam vissza neki és éreztem, hogy a lelkembe költözik a düh. Láttam rajta, hogy az idegei pattanásig feszültek már így is, de ezzel még rá is segítettem.

- Hisztizz annak akit érdekel is! - szorította ökölbe a kezeit, de ha így folytatja hamarosan robbantgatni is fog. Mostmár csak szegény Kirishimát sajnálom. Közöttünk állt megszeppent arckifejezéssel és sütött róla az, hogy ezt az egészet ő nem így tervezte. Hát én sem. És szerintem Bakugou sem. - Te pedig csak ne papolj arról, hogy köcsög vagyok mert jártatom a pofámat! Tudtommal te léptél le minden szó nélkül! - mondta ki az egyik sérelmét. Nem gondolkoztam el a szavak valódi értelmén, nemes egyszerűséggel megsértődtem. Ami a vele való beszélgetésekben a lehető legroszabb dolog. Dehát mit számít ez a kis rossz a többihez képest? Különben meg... Hogy mer ilyenekkel vádolni?

- Ez most, hogy jött ide? Különben is mit kellett volna mondanom? Részeg voltam és kurvára elcsesztem mindent. Bánom azt, hogy lefeküdtem veled azon a kicseszett bulin! - kiabáltam tovább sértetten. - Amúgy meg mit érdekel az téged, hogy én elmentem? Állításod szerint úgy is csak egy egyszer használatos kurva vagyok! - kicsúszott a számon az a dolog ami egy pár perce nyomta a lelkemet. Ezt még az állomás közelében vágta a fejemhez és nem esett valami jól. A festett hajú arcát láttam a fél szememmel ahogy kiül rá a döbbenet. Szinte el sem akarta hinni, hogy ilyet mondott volna a szőke. Bár én nem értem, hogy ezen ő miért lepődik meg. Sokkal durvább dolgok is elhagyták már a száját.

- Azért bazdmeg mert szeretlek! - üvöltötte meggondolatlanul a szavakat. Már mondtam volna a magamét, amikor leesett, hogy mit is mondott az imént.

- Mi? - kérdeztem halkan és elhaló hangon.

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_