Nenneke kikerekedett szemekkel bámulta a vak kislányt ki csodák módjára mintha látott volna szintén az öregasszonyt bámulta fehéres szemeivel. Agnieszka feszengve Cirire nézett remélve választ ad a helyzetre, de a witcher szintén nem tudta mi történik. Végül Nenneke, hogy kizökkentse ledöbbent állapotából megrázta fejét és az éppen megjelenő fiatal szerzetes lánynak oda sem nézve intett.
- Antonina, leányom kísérd őket a nyugati szálláshoz - nézett Agnieszkára és csomagjaira. - Te meg gyermekem - nyújtotta kezét a kislánynak, ki mintha látta volna a felé nyújtott kezdett megragadta a papnő kezét és halványan elmosolyodott - Jössz velem - mondta mire Alicia bólintott és Nennekével megindultak befele. Agniesz már indult volna húga és a papnő után, de Ciri megállította.
- Agniesz, figyelj - állt a felcser elé Ciri - most menj, pihenj le. Megyek én is velük. Alicia biztonságban van itt - tette kezeit barátnője vállára, de Nenneke megszólalt.
- Nem Cirilla, te most mész Iloához! - parancsolt az öregasszony, mire a felcser és a witcher feje is egy halvány árnyalattal vörösebb lett. Végül eltűnt Nenneke és Alicia a kapu mögé, mire a hamu szőke dühe levezetésekében kinyújtotta nyelvét az óriási ajtó felé hol pár pillanattal azelőtt az öregasszony állt.
- Most már tudom kitől tanulta a parancsolgatást és a dirigálást Geralt! - fonta össze mellkasa előtt karjait Ciri. Agnieszka idegesen topogott, majd a zöldes szürkés ruhát viselő Antonina közelebb lépett, mire megindult Agniesz az óriás tölgyfából készült ajtóhoz. Ciri azonnal barátnője után kapott és megragadta a felkarját.
- Ne rohanj a halálba! - rázta riadtan a fejét a witcher. - Ha Nenneke azt mondja, hogy nem mehetsz, akkor nem mehetsz! - húzta magához közelebb a felcsert és halkabban kezdett el beszélni - Ettől a hárpiától még Geralt is fél, hidd el nekem! - suttogta bólogatva, mire Agniesz majdnem megpukkadt a nevetéstől, mire az egymással beszélgető férfi testvér páros egyszerre nézett a szőkék felé. Most a papnők a hangoskodó Agnieszkát pásztázták szikrákat szóró szemekkel, mire a felcser elcsöndesedett. A szerzetes lány még közelebb lépett és most már megszólalt.
- Nincs annyira messze - mondta unottan a lány mire Agnieszka és Ciri felé fordultak kérdően felvont szemöldökkel, majd ráeszméltek, hogy a szállásra gondolt. Nikodem levette Agnieszka és Alicia csomagjait majd kikapta Ciri a lovag kezéből a táskákat.
- Hé, ide férfi erő kell, add csak ide! - lépett a witcherhez a lovag majd miközben a csomagok felé nyúlt el botlott saját lábában. Jacub és a két szőke azonnal felnevettek a fiatalabbik lovag szerencsétlenkedésén ki csak a porból tápászkodott fel.
***
Antoninának igaza volt. Tíz percbe sem tellett mire a szálláshoz értek. Kisebb házak voltak egymás közelében, majd mikor a szürkés ruhás lány kinyitotta a hát ajtaját egy takaros szobában találták magukat. Négy ablak volt és mind az összes ablak alatt volt egy ágy. A szoba kamilla és ibolya illatot árasztott. A fehér ágyneműs ágyak mellett volt egy-egy szekrény és mosdó kagyló. Antonina meghajolt tisztelettudóan és elköszönt, majd sietett a maga dolgára. Agnieszka felsóhajtott majd egy ágyra tette a táskákat és elkezdett kipakolni.
- Remélem nem gond, hogy ekkora a szállás - ült le az egyik ágy melletti székre Ciri - Rajtatok kívül nem lesz itt senki a szobában - tette keresztbe a lábait. A felcser nagy pakolásból válla felett Cirire pillantott.
- És ti Jacubbal? - kérdezte miközben egy zöld ruhát hajtogatott össze.
- Nekem a főépületben van a szállásom, és mivel nem engedi Nenneke, hogy Jacubbal együtt aludjak...
