Mintha a kutya szájából úgy lépett ki Ciri szobája ajtaján. Megigazította a vállán lelógó ingét miközben bele túrva meg vakarva fejbőrét a hamu szőke hajzuhatagba. Csipától összeragadt szemével harcolva kémlelt körül a helyiségben, majd homlokát ráncolva konstatálta, hogy bizony az asztalnál senki nem ült és, hogy üres. Hangosan sóhajtott egyet miközben kiengedte haját. Az ajtó kilincsére markolva készítette fel magát a nap másnapos szemeit támadó fénysugaraira. Halált megvető bátorsággal nyitotta ki a faszerkezetet, amikor a napfény elérte nagy szerencséjére nem érzett semmilyen kellemetlen érzést, így csak nemes egyszerűséggel kilépett az ajtón. Amint körbe kémlelt, fel is tűnt neki Yennefer virágos házában a megterített asztal. Nehezen, de sikerült oda hurcolnia magát majd azzal a lendülettel Le is telepedett a legközelebbi székre. Ahogy a másnaposságtól fájó feje a lakkozott étkező asztallal koppant a varázslónő csurig töltött pohara egy kicsit felugorva kilögybölődött belőle az ital. Yennefer szikrákat szóró szúrós tekintettel nézett a hamu szőkére. Geralt csak fejét csóválva felkapta a lány előtti poharat és a mellette lévő kancsót megragadva öntött bele.
- Tessék kölyök, igyál - csúsztatta Ciri elé a poharat kacsintva egyet a már majdnem megszólaló varázslónő felé. A hamu szőke csak felnyögve felemelte a fejét és a pohárért nyúlt. Ahogy belekortyolt a pohárba azzal a lendülettel köpte ki szökőkút módjára egyenesen Yennefer virágaira a pohár tartalmát.
- Geralt! - prüszkölte idegbetegen a hamu szőke miközben a Fehér Farkas mély rekedtes hangján kuncogott. A varázslónő csak kitámasztott fejét rázta majd beleivott poharába. Ciri grimaszolás közepette próbálta elfeledni a fehérbor ízét, miközben öntötte ki poharából Geralt poharába a fehér bort majd ő is gyümölcslevet öntött magának. A Fehér Farkas még mindig szórakozott ábrázattal tunkolta a kenyér héját a tegnapi marhapörkölt szaftjába ám amikor Ciri felemelte a fejét, hogy igyon hamu szőke hajzuhataga már nem takarta nyakát, mire Geralt arca elkomorodott. Elengedve a kenyért a pörköltbe esett, míg a witcher szemöldökei egyre inkább közeledtek egymáshoz. Szúrós tekintettel vizslatta a lilásvörös foltokat a lánya nyakán ki miután kiitta a pohara tartalmát kérdően nézett apjára.
- Mi az? - értetlenkedett a hamu szőke.
- Mi történt ott a nyakaddal? - nyomta meg az ,,ott" szót Geralt mire Ciri fülét-farkát behúzva dobta előre a haját eltakarva a foltot.
- Az égvilágon semmi különös nem történt motyogta kellemetlenül miközben fülig elpirulva ujjaival kezdte fésülni haját. A hamu szőke akármennyit ecsetelgethette volna, hogy semmi sem történt a fúriák támadásán kívül apja úgy át látod, rajta mint a szitán.
- Az a vörös volt? - kérdezte miközben idegében tépte szét a szelet kenyeret.
- Tegnap Jacubék is ott voltak? - kapta fel a fejét a varázslónő a tányérja elé kitámasztott könyvéből miközben belekortyolt gyümölcs levébe. Ciri szemei elkerekedett tekintettel néztek majd lehetett látni, hogy ahogy a kék macskaszemeket bemocskolta a harag éles fénye, mire a varázslónő csak ledöbbenve, hogy most locsogta ki lánya féltek titkát a hamu szőke beletörődve, hogy vége van csak tenyerébe temette arcát miközben Geralt befeszített állkapoccsal hol párjára, hol pedig lányára nézett, szinte lehetett látni, ahogy az összeesküvés gondolatok cikáztak fejében.
- Ki az a Jacub? - kérdezte tagolva Geralt szokásos hűvös hangnemében majd lassan a szájához emelte a pörkölttel átáztatott kenyér darabot. Cirilla csak bosszús tekintettel pillantott a varázslónőre, aki már a bűntudatot sem érezte és tovább ette rántottáját.
- Kincsem, ne nézz így... Úgy is itt van az idő, hogy elmond! - mondta fel sem nézve nekromantikáról szóló könyvéből. A witcher lány érezte, hogy skatulyába került olvasó anyja és morcos apja között. Tudta, hogy most fog lehullani az a bizonyos köpeny, ami eddig biztonságban tartotta jegyesét.
