Nenneke mint mindig reggelét azzal kezdte, hogy végig sétál a gyümölcsösben, hogy minden rendben megy a szüreteléssel, majd utána a szentély főbb pontjait. Szerencsés, és terméssel gazdag évük volt. A főpapnő elégedetten nézte csípőre tett kézzel, ahogy nővérei szorgosan szedik le a sárgabarackot. Már készült volna a fő szentélybe hálát adni Istennőjüknek, mikor felkiáltottak a cseresznyefák soraiból.
- Valaki fogja meg azt a lovat! - kiáltottak fel kétségbeesetten, mire Nenneke azonnal a hang irányába fordult. Tudni lehet róla, hogy sok mindent nem tűrt meg a szentélyben, de a rendbontás és a káosz a listáján két legelső dolog volt ami kihozza sodrából. De mikor a zűrzavart okozó ló átvágtatott a barackfák során elállt a lélegzete. Kelpie volt az, és abban a pillanatban vélte felfedezni, hogy folyik a vér a ló nyakán. Méghozzá egy alakból aki mint egy lóra kötött krumpliszsák úgy lógott a ló oldalán egy karddal a hátán. Nenneke vérfagyasztóan nézte a felé haladó lovat.
***
Martyna mellkasa előtt összefont kézzel állt a bokáig érő mocsárban három ház között. Két ház kisebb volt és egy nagyobb, minek egy kisebb tornya is volt. Mindenütt kifejletlen koponyák voltak és úgy szintén kifejletlen csontok. A nő türelmetlenül topogott, végül elrúgta a mellette lévő medencecsontot ami hangosan csobbant a saras vízben. Egy fekete medve tartott felé szájában két zsákot tartva, miből csöpögött a vér. Amint a nő mögé ért két lábra állt, majd összement egy ember méretére. Dús fekete erős szörzete ruhává vált, majd végül Bartosz ember formályában jelent meg mögötte kezében tartva a zsákokat.
- Mégis minek neked kilenc halott gyerek? Csak egyet fogyaszthatsz el! - dobta volna le a zsákokat egy füves részre, ám Martyna gyorsan kikapta a fiú kezéből őket.
- Elment az eszed?! - sziszegte - Ugye nem harapással tépted szét őket? - Bartosz fejét rázta - Helyes! - mérte fel a zsák tartalmát. - Eléggé finnyásak - gyrimaszolt a kígyónő, majd visszadobta a fiúnak a zsákot. - Hozzad! - indult meg a hozzájuk legközelebb avagy a legnagyobb házhoz.
- Mégis mit csinálunk itt, és kik "finnyásak" ? - kérdezősködött Bartosz ahogy a ház ajtajához értek. A kígyónő megfordult, majd mutatóujját az ajkaira helyezte ezzel jelezve, hogy maradjon csendben. Kinyitotta az ajtót. A házban vak sötét volt. Átvette a zsákokat, majd mutatta Bartosznak, hogy maradjon ott ahol van, mire a fiú bólintott. A fekete csuklyás nő két kezében a véres zsákokkal amint belépett amint belépett a házba az ajtó becsapódott. Martyna a földre helyezte a zsákokat, majd hátra hajtotta a csuklyáját. Amint a textíl a nő hátához ért a helységben meggyulladtak a gyertyák. Az egész belsőtér egy nagy szobából állt minek a végén egy emelkedő volt mi egy oltár félének volt kialakítva mögötte meg a falon egy kárpit díszelgett min egy szőke, egy barna, és egy vörös hajú anyaszült meztelen nő volt ábrázolva. Martyna elmosolyodott.
***
Alicia az esti beszélgetés után szinte meg sem szólalt. Még mindig hálóingjében volt és az alvó rongyát szorongatta miközben Agnieszka gesztenye barna haját fésülte. Egyszerűen nem tudta mit válasszon, kicsinek érezte magát ehhez a kérdéshez. Csak egy napja vannak itt, de mégis annyira megszerette a szentélyt, ám vissza is menne Novigrádba. Végül csak fáradtan felsóhajtott.
- Nővérkém, szerinted mit kéne választanom? - kérdezte szomorú hang le ejtéssel a kislány. Érezte ahogy nővére kezében a fésű elkezd remegni, majd végül Agniesz le tette maga mellé az ágyra a fésűt.
- Alicia - szólította meg kishúgát és magával szembe fordította. - Sajnos egyet kell értenem abban, hogy ezt neked kell eldöntened, nem nekem... És nem akarlak befolyásolni - fogta meg a kislány kezét - Én mindenesetre tiszteletben fogom tartani a döntésedet, és ahogy tudlak támogatlak benne - nyomott egy puszit a kislány homlokára ki felnevetett a cuppanás után. Agnieszka rámosolygott húgára majd tovább fésülte a kislányt.
