Egy kislány a tó partján könyékig iszaposan térdelt a bokáig érő vízben. Feljebb húzta szoknyáját, így a víz nem érte el a lila textilt. Szőke két oldalon összekötött hajából pár tincset szemébe fújta a szél. Hogy el tudja seperni rakoncátlan tincseket a mélyebb vízbe mártotta kicsi kezeit, hogy lemossa mancsairól az iszapot. Amint mélyebb vízhez ért, be is nyúlt a mélységbe. Maga elé meredt és a tó fenekét vizslatta miközben kezeiről szépen leázott az iszap. Ahogy elbambulva maga elé nézett egy zöld kígyószempár nézett vissza rá. A kislány felsikoltva húzta ki kezecskéit a vízből, ám egy zöld pikkelyes kéz utánanyúlt. A kis szőke sikoltozva rohant ki a part felé, de hínárból font kötél köré tekeredett, és visszahúzta a vízbe. A kislány kétségbeesetten zokogott és minden csöpp kis erejével azon volt, hogy kiszabaduljon, ám mind hiába. A viz elnyelte, mely abban a pillanatban ahogy a gyermek utolsó maga után hagyott levegő buborékok kipukkadtak, a tó színe vér vörös lett...
××××××
Ciri remegve szorongatta a kantár szárát, miközben idegesen forgatta a fejét. Mióta megsemmisítette a faluban a hirdetőtáblát azóta egy szót sem szólt. Erőteljesen szuszogott, míg Geralt merev tartással kémlelt előre. Keszeg is szinte annyira zaklatott volt és feszült mint a witcher lány, ezért rövid száron tartotta lovát, hogy eszébe ne jusson egyszer csam kirohanni a világból. Kelpie sem volt jelenleg nyugodt hangulatban. Lépés közben egyre magasabbra kapta patáit, majd végül megtorpant. A hamu szőke reflexszerűen a ló oldalához nyomta sarkait, de a kanca csak orrlyukait kitágítva fújtatott egy bokrot bámulva. Ciri abban a pillanatban hátán viselt kardjához nyúlt. Általában ilyenkor a witcherek acél kardjukhoz nyúltak, ám a witcher lány az ezüst kard nyelét ragadta meg, várva az alkalomra, hogy előrántsa fegyverét. Ám ez az alkalom nem jött el, mivel a bokorból egy vöröses barna nyúl ugrott ki. Ciri megkönnyebbülten sóhajtott mire kesztyű tompította tapsolást hallott Geralt felől. Azonnal felmordult és tovább haladt. A fehér hajút szinte frusztrálta nevelt lánya hangulata és az előbbi esett volt az a bizonyos utolsó csepp a pohárban. Kelpie és Ciri mellé ügettek Keszeggel majd Geralt megragadta a fekete kanca kantárszárát mibe azonnal belerántott, a ló meg azonnal megtorpant.
- Válaszokat. Most. Miért égetted el a faluban a hirdető táblát? És mégis miért akartál rátámadni egy nyúlra ezüst karddal? - vonta kérdőre a witcher a hamu szőke lányt, ki csak lova nyakára dőlt, és rácsapott Geralt kezére, de ő csak tovább markolta a bőr szárat. A lány nagyot sóhajtott, és körbenézett.
- Kapsz, ha tovább indulunk - morogta miközben egész végig az erdőt kémlelte. A Fehér Farkas csak bólintott egy aprót, majd elengedte a szárat mire Kelpie felkapta a fejét. Ciri oldalba bökte Kelpiet, mire elindult ügetésbe. Geralt is ezt tette így egymás mellett haladtak
- Nos? - morgott fel a férfi, miközben megigazította hátán lévő két kardjait, így benne tudott maradni a nyeregben. Ciri nagyot sóhajtott. Fél kézbe fogta a szárat, és elsöpörte szemébe lógó hajtincsét majd újra körbekémlelt. Az egyik fa törzse zölden csillogott a ráragadt pikkelytől.
- Vágta! Gyorsan! - kiáltott a lány kétségbeesetten és teljes erejével oldalba rúgta lovát. Geralt is így tett, bár cseppet sem értette mire ez a nagy sietség. Mindketten kengyelükbe tapostak, és kiegyenesedtek a nyeregből. A patadobogás közepette kígyósziszegés hallatszott, majd sistergés. Hallották ahogy zörög az avar, mintha valami kúszna a lehullott levelek, bokrok közt. Mintha velük együtt haladna.
