
Mikor Agnieszka éppen felkapta oldaltáskáját, hogy elhagyja az üresen álló szinte már idegesítően csendes felcserházat, észrevett még egy kupac véres kötszert. Morogva odatrappolt a piros folyadékkal átitatott szövet halomhoz miközben végig átkozta összes munkatársát, és kidobta az ottmaradt szemetet. Végül újra az ajtó felé indult, de háta mögött egy óriási durranást hallott mire azonnal füléhez kapott egy pillanatra, majd megfordult tengelye körül és a hang irányába nézett. A falon egy óriási világító kör tátongott. Felvont szemöldökkel tanulmányozta a különös alakzatot, majd hirtelen hamu szőke barátnője esett ki rajta őt leteperve.
- Baszki, baszki, baszki! - visított a witcher miközben bizonyos narancssárga ragacsos lét próbált leszedni magáról. Agnieszka azonnal felpattant és egy rongy meg egy palack fertőtlenítőt vett le a polcról, majd azonnal ott termett, hogy segítsen káromkodó barátnőjén, ki még mindig a földön ült és próbálta megszabadítani magát a maró anyagtól, de csak elkennie sikerült így nagyobb felületen emésztette az anyag. A másik szőke azonnal kicsatolta Ciri mellkasán lévő szíjat ami a kardjait tartotta, majd leráncigálta róla a különös anyaggal átitatott ingét, és kihúzta a fertőtlenítőt tároló üveg dugóját mire felszabadult az alkoholos szaga.
- Hagyd, majd én! - kiáltott kétségbeesett barátnőjére miközben kiöntött egy kevés szeszt a rongyra és elkezdte lemosni barátnőjéről a folyadékot. Amint a fertőtlenítő hozzáért a witcher kimart bőréhez összeszorított fogakkal szisszent fel - Mégis mi ez? - kérdezte miközben a folyadékot tanulmányozta mely' leginkább a sütőtök belsejére hasonlított.
- Szurcsohó nedv - hadarta a választ gyorsan miközben próbálta újra saját maga sápadt bőréről eltávolítani a maró anyagot, mire Agnieszka egy gyors mozdulattal rácsapott a másik lány kezére, és tovább sikálta le róla a maró anyagot ki csak hősiesen tűrte a fájdalmat. Miután kellően letisztította a felcser a witchert felállt és a polcon kezdett el kutatni valami után. Ciri félve nézett a zöld ruhás barátnőjére, hogy mégis mivel akarja még megkínozni. Végül egy tégely kenőcsőt vett elő, mire a witcher fellélegzett és a piros tapétázott falnak dőlt, de mivel hátát is érte a szurcsohó nedv ott is hagyott egy nagyon szép terebélyes kimart foltot így mintha húszan lökték volna úgy dőlt előre. Agnieszka kinyitotta a tégelyt, és három ujjával belenyúlt az agyag edénybe majd egy jókora adagnyi masszát a witcher bőrére kent, ki amint a bőréhez ért a büdös massza pupillái kitágultak a fájdalomtól, majd hogy a káromkodást visszatartsa alsó ajkába harapott.
- És méghozzá a witcherek nem éreznek fájdalmat... - nevetett feszülten a kék macskaszemű.
- Átbaszás - bólintott a nagy munka közben a másik lány, majd amint az összes kimart bőrfelületét bekente a kötszerhez nyúlt. Szinte a harcos egész felsőtestét és karjait be kellett kötöznie mi nem kevés időbe telt. Amint végeztek Ciri kinyújtotta mind a két bekötözött kezét és végig csodálta a felcser munkáját miközben Agnieszka elkezdett matatni a táskájában.
- Köszi Agniesz... Istennő vagy... - mondta a witcher miközben feltápászkodott a földről. Agnieszka éppen abban a pillanatban rántott ki egy látványos mozdulattal táskájából egy rózsás hímzésekkel díszített fehér inget amit a barátnéja felé nyújtott egy biztató mosollyal.
- Jobban jársz ezzel mint azzal a savval átitatott inggel - nevetett fáradtan, miközben a harcos magára vette a felcser ingét. A fehér ruhadarab egészen illett a hamu szőkéhez. A ruha ujjai buggyosak voltak, és éppen csak annyira volt kivágása, hogy kulcscsontjai kilátszódjon. Agnieszka elégedetten bólintott. - Na gyere, induljunk - sóhajtott fáradtan, majd az ajtó fele bökött. Ciri halványan mosolygott, majd kardjaiért nyúlt amik a földön pihentek.
