Tartsd titokban!

Part 2

Reggel 7-kor már a biciklimen ültem és a semmi fele vettem az irányt. A lovarda előtt kifarolva fékeztem le. Betoltam a kerékpárt az istálló mellé és letámasztottam. Andy-hez léptem. Kinyitottam az ajtaját. Lecsutakoltam, felnyergeltem és felkantároztam, de mielőtt kivihettem volna a tulaj lépett élem.
-Jó reggelt B. Ilyen korán?-mosolygott.
-Neked is jó reggelt Bálint. Elviszem kicsit Andy-t, oké?-érdeklődtem a biztonság kedvéért. Azért mégiscsak az ő lova. 
-Mielőtt elmennél mutatni szeretnék neked valamit-komorodott el. Összeráncoltam a szemöldököm, de kimentem és követtem egy kinti karámhoz. Ott volt. Megállt a gyönyörű, szürke, közepes méretű póni előtt. Nem volt túl jó formában. Pocakja volt és látszott, hogy évek óta senki nem ült rajta. Hátráltam két lépést. Ő az én lovam volt. Trixi. Versenyekre jártam vele. Akrobatikáztam a hátán. Bálint jól tudja mi történt. Azt is jól tudja, hogy azóta a közelébe se megyek. Kifutott alólam. Majdnem eltört a nyakam. Anyáék megtiltották, hogy lovagoljak. Persze mint minden gyerek, én se hallgattam rájuk. Trixi-t Bálintnak adtuk, hogy gondoskodjon róla, de elég makacs ló. Csak én ülhetek fel rá. Az is csoda, hogy engedte, hogy Bálint minden nap lecsutakolja. 
-Én....-kezdtem, de a szavamba vágott.
-Csak simogasd meg. Hiányzol neki. Szerinted miért van külön. Nem visel el társaságot. Megtámadja a lovakat-magyarázta. Sóhajtottam. A baleset évek óta történt. Véletlen volt. Talán most más lesz. Bólintottam.
-Meg van még a nyergem?-néztem rá.
-Igen. A többi mellett van. Lerendezem Andy-t-ment el. Mivel Trixi a lehető legtisztább volt csak felnyergeltem és felkantároztam. Nagyot nyeltem. Már megint itt vagyok. Az évek alatt sokszor néztem felé, de egyszer se mentem a közelébe. Csak messziről néztem. Felültem és a sarkammal megpöckölve az oldalát elindítottam. A közeli erdő legmélyebb pontjára mentem. Azon belül egy tisztáson megállítottam. Kényszert éreztem, hogy kézen álljak. Végül egy nagy levegő után felálltam a hátára. Lehajoltam, megfogtam a kapaszkodót és kézen álltam. Megfordultam, a levegőben egy majdnem spárgát csináltam, így kissé ellöktem magam és visszaültem. Háttal voltam a fejének, ezért lecsúsztam hátul. 
-Szép volt-lépett elő egy fa takarásából Kinga. Éreztem, ahogy elpirulok.
-Ez csak egy kézenállás volt-legyintettem.
-Egy ló hátán-bólintott. Mosolygott. Olyan gyönyörű mosolya van.
-Némi gyakorlás és ez egy egyszerű trükk lesz-vontam vállat. Leült a fűbe, én pedig mellé. 
-Mit keresel itt ilyen korán?-érdeklődött.
-Csak kijöttem kicsit lovagolni. Szép idő van. Na és te?-néztem rá.
-Csak sétáltam-feküdt el. Mosolyogva ledőltem mellé. A kezemet kereste, amit nem sokkal később meg is talált. Összekulcsolta ujjainkat és az eget figyelte. Kérdőn néztem rá, de nem sokáig kockáztattam, hogy elengedi a kezem, ezért inkább én is a felhőket kezdtem pásztázni. Nem tudom meddig feküdtünk szótlanul, de hirtelen megszólalt a csengőhangom. Ránéztem a kijelzőre majd felvettem.
-Szia-köszöntem barátnőmnek.
-Merre vagy?-tért azonnal a tárgyra.
-Csak kilovagoltam kicsit. Miért?-érdeklődtem.
-Mert dél van és megyünk vásárolni. Rémlik? Holnap jól kell kinézned mikor talizol Kingával-szólt bele Lina.
-Ez nem Rietta telefonja?-nevettem fel.
-Ki van hangosítva-hallottam meg Hajni hangját.
-Na told haza a segged. Sok dolgunk van még veled-közölte Karolina.
-Oké, megyek már-tettem le.-Mennem kell-néztem bűnbánón szerelmemre. Elengedte kezem és bólintott.
-Nekem is-nézett órájára. Fel se tűnt, hogy így elment az idő. 
-Hazavigyelek?-érdeklődtem.
-Még sose lovagoltam-húzta el a száját.
-Akkor majd most-mosolyogtam és a derekánál fogva felültettem a nyereg mögé én pedig felültem elé. Azonnal átölelte a derekam, amitől melegség árasztott el. Legközelebb is lóval viszem haza. Elindítottam Trixit. Ügetve mentünk ki az erdőből, és értünk be a civilizációba. 
-Itt kanyarodj le légyszi-szólt. Értetlenül nézetem, de lekanyarodtam. Nem erre lakik, nagyon jól tudom. Ahoz a következő utcába kellett volna bekanyarodni. 
-Megjöttünk-figyelmeztetett. Megálltam és felnéztem a mellettünk lévő házra és lesápadtam. 
-Itt Dani lakik-jelentettem ki. Lemászott mögülem.
-Igen-sütötte le gyönyörű szemeit.-Adok neki egy esélyt-bólintott magabiztosan.
-Áll még holnapra a tali vagy inkább vele lennél?-biccentettem a ház felé. 
-Persze, hogy áll még a tali-vágta rá.-Nem cserélnélek le rá soha-jelentette ki. Bólintottam.
-Akkor holnap-indultam el, Ő pedig bement. Trixit visszavittem Bálintnak és hazatekertem. Berohantam a házba egyenesen az emeletre, a szobámba. Barátnőim már elhelyezkedtek. Rietta az ágyamon, Hajni a babzsákfotelembe, Lina pedig az asztalomon.
-Sziasztok-ültem le a kanapémra.
-Merre jártál?-érdeklődött Karolina.
-Az erdőbe voltam, és találkoztam Kingával-vörösödtem el azonnal. Mindhárman felkapták a fejüket.
-És mi volt?-kerekedett ki Hajni szeme.
-Semmi érdekes, csak a fűbe feküdtünk, az eget néztük, és....-nagyot nyelve elmosolyodtam.-Összekulcsolta az ujjaink-virultam.
-Nyert ügyünk van-vágta rá Lina.
-Nincs-sóhajtottam.
-Miért nincs?-értetlenkedett Rietta.
-Nem akartam, hogy sétáljon ezért hazavittem, de nem haza ment hanem Danihoz-motyogtam. Lina azonnal felhördült Hajni és Rietta meg csak értetlenül nézett.
-Pedig megmondtuk neki tegnap, hogy mi lesz belőle-morgott Li. 
-Dani hogy jött megint a képbe?-érdeklődött Rietta.
-Találkozgatnak egy ideje-legyintettem.
-Azzal a seggfejjel? Nemár-dühöngött Hajni. 
-Ez van-vontam meg a vállam. 
-Dani úgyis megbántja. Akkor jössz te és bumm-lelkesedett Lina.
-Nem akarok az lenni akit eldob ha Dani visszajön-közöltem. 
-Akkor most megyünk és teszünk róla, hogy téged válasszon a seggarc helyett-pattant fel Hajni. 
-Nekem van pár ötletem. A szemedet kiemelné a fekete haj. Körmöt is kell csináltatni, és napszemüveg ha meleg van, ha hideg akkor pedig kontaktlencse helyett szemüveg-sorolta Karolina.
-A fekete haj oké és a köröm is, de minek a szemüveg?-értetlenkedtem.
-Hogy legyen valami színe az arcodnak-vágta rá. Sóhajtottam.
-Ezt az eszmecserét a pláza fele is tudjátok folytatni-szólt közbe Rietta. Egyetértve vele bólintottam és miután átöltöztem elindultunk. A vásárlás nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, ezért nekem nem volt túl érdekes. Egy fehér, kék tollakkal mintázott, ejtett vállú ruhát vettünk. A hajam ébenfekete lett és egy tincs pedig a kedvemért világoskék. A lányok szerint kiemeli a szemem. Egy kicsit magasabb sarkú, fehér szandált vettünk, és egy csomó kiegészítőt. A körmöm világoskék lett sötétkék pöttyökkel. Csak a géllakkot engedtem, a műkörmöt már nem. A csajok hozzám jöttek mondván, hogy holnap ők fogják megcsinálni a sminkem, a hajam meg ilyenek. Olyan fáradt voltam, hogy nem akartam ellenkezni. Mikor hazaértünk és mindenki lefürdött, megvacsiztunk és bedőltünk az ágyba. Bekapcsoltam a telefonomat és egy ideig néztem a hátterem. 
-Ne azt bámuld, mert véreres lesz holnap a szemed-szólt rám Lina félálomba. Elmosolyodtam és félreraktam az éjjeliszekrényemre. Nem sokkal később már az igazak álmát aludtam. Álmomba már másnap volt, és találkoztam Vele. Minden jól alakult. Szerettem ezeket az álmokat, mert ott is Vele lehettem. Vagy akár kétszer átélhettem ugyanazt a dolgot. Még alvás közben is mosolyogtam, mint mindig ha Vele voltam, vagy Rá gondoltam. Tehát mindig.