Prológus

1.2K 21 0
                                    

Van egy lány. Osztálytársam. Szerelmes vagyok belé. A szüleimnek nem mondhatom el, mert szedhetném is a sátorfám. A két nővérem szintén nem értene meg. Egyedül három barátnőmre támaszkodhatok. Henrietta volt az első akinek elmondtam. Karolinának és Hajnalkának egyszerre írtam meg. Pánikoltam, hogy mit fognak hozzá szólni, de csak magyarázatot kerestek rá. Ez részben jó volt, mert jól esett, hogy foglalkoznak vele ezzel együtt velem is, de egyben rossz is volt. Mert úgy éreztem erre nincs magyarázat. Nem akartam megérteni és nem is tudtam volna. Túl bonyolult. Egyszerűen éreztem, hogy nem csak bebeszélem magamnak. A tudatalattim rengeteg jelet küldött. Mindig is imádtam könyvet írni, de csak arról tudtam, ami valós. Mindig volt egy fiú akibe beleszerettem és ő volt a könyvbe álnévvel. A főszereplő lány mindig ebbe a fiúba szeretett bele. De sose lett happy end a vége. Vagy meghalt a lány, vagy elment a fiú, de valahogy mindenképp szétszakadtak. Nemrég találtam egy könyvet, amit én írtam, de nem emlékeztem rá.  A lány beleszeretett a maffia fiába, aki nem szerette, csak bántotta, ezért elmenekült. Új életet kezdett. Találkozott egy rendes sráccal, akibe beleszeretett. De a maffia megtalálta. Megölte "élete szerelmét" és őt is kórházba juttatta. Ott, mikor felébredt egy lány ült mellette. Azonnal beleszeretett. Boldogan éltek, egy párt alkottak. A maffia megtalálta a főszereplő lányt és megölte, de beleépítettem a könyvet az életembe. Nemrég volt két srác Roland és Bence. Pont megfelelt a két fiúnak. Egyik se viszonozta szerelmem, ahogy a könyvbe a lányét se. Végül jött a lány, akibe azonnal beleszeretett. Kinga a legjobb ami velem történhetett. Nem tudja. Fogalma sincs arról, hogy vonzódok a lányokhoz, és azok közül is hozzá. Nem mondtam el neki. Egyszer utaltam rá, de nem vette a lapot én pedig nem erőltettem. "Úgyis hetero"-gondoltam. Ekkorát életemben nem tévedtem még. De hát honnan tudhattam volna. Mióta rájöttem, hogy szeretem csak úgy tudtam aludni, hogy azt képzeltem átöleli a derekam. Ha egy filmbe két lány csókolózott magunkat képzeltem oda. Szerettem, de magamat nem bírtam elfogadni. Egészen addig, míg nem fogadtak el mások is. Miután Rietta elfogadott és utána Lina és Hajni is könnyebb volt. Úgy éreztem nem vagyok különb. Számíthattam valakikre, ha a családomra nem is. Ők mindig is homofóbok voltak. Egyedül én nem ítéltem el a leszbiket, melegeket, biszexeket, és nem zavart ha az utcán látom, hogy csókolóznak vagy átölelik egymást. Természetes volt. Viszont az, hogy a lány és a fiú csókolózott taszított. Nem néztem oda, ha láttam egy szerelmes párt. Idegesített, hogy nyalják-falják egymást. Úgy éreztem ez undorító és nem igazságos. Mert bezzeg a magam fajtákat meg elítélik ha felvállalják szerelmüket. Igazságtalan és felháborító. Azt hiszik jobbak nálunk. Tisztelet a kivételnek. Igazából örültem, hogy nem igazán bukok a fiúkra. Akiket ismerek mind nőfaló ami undorító. Nem voltak fiú barátaim, és így jobban belegondolva jó is. Az új osztályom fele minimum homofób. Jó helyre kerültem. Nem ismerek még mindenkit, de majd megismerem az "idegeneket" is. Ha meg nem az se baj. Már van egy barátnőm. Igaz én többet érzek iránta, de nem fogom elrontani a kapcsolatunk. Majd ha piros hó esik. Addig nincs baj amíg titok marad, hogy a lányokhoz is vonzódok. Ha ez kiderül talán örökre búcsút mondhatok mindennek amit szeretek. És ezt nem akarom. Tehát amit most olvasol azt "Tartsd titokban!".

Remélem tetszett ez a kis bevezetés és tovább is olvasod. Szívesen fogadok észrevételeket.  :D

Tartsd titokban!Where stories live. Discover now