Tartsd titokban!

Part 6

A fodrásznál beültem a székbe, a kupola vagy mi alá és vártam, hogy megszáradjon a hajfesték miközben Gábriel és Lina hülyeségeit hallgattam. Túl jóban vannak. A fiú viszont hirtelen nagyon komolyan nézett rám, amire kicsit megijedtem.
-Szereted Kingát?-kérdezte hirtelen.
-Persze-vágtam rá azonnal.
-Figyelj, a húgom nem képes komoly kapcsolatokra. Nem akarok közétek állni, de felejtsd el mert össze fogja törni a szíved-magyarázta. Kikerekedtek a szemeim és azt hittem elájulok. Az utolsó napokba voltunk, nemsokára újrakezdődik a suli, és ő egész végig látott minket, mégis ilyet mond? 
-Tessék? Nem-ráztam a fejem, de azonnal abba is hagytam, mert rájöttem, hogy lehet nem jó ötlet. Végzős leszek, egy hónapja betöltöttem a 17-et és ő parancsolgat nekem? Na nemár. Sóhajtott. Én fárasztom? Hagyjon már.
-Bella a te érdekedben mondom-masszírozta az orrnyergét. 
-Nem kell megvédened a kis szívem köszi-köptem oda. Nem válaszolt csak megvárta míg végre végzek. Lina próbálta oldani a köztünk lévő feszültséget, de egyáltalán nem sikerült neki. A fodrász kivasalta már csak vállamig érő, sötétzöld hajam és a frufrum. Mikor kiléptünk a meleg levegőre elgondolkoztam, hogy egyáltalán beüljek-e Gábriel mellé az autóba. Végül egy "most inkább sétálni szeretnék" magyarázattal zsebre dugtam a kezem és elindultam. Az ég kezdett beborulni és átkoztam az eget és mindent, mikor cseperegni kezdett az eső. Naná, hogy kocsival is fél óra haza az út nemhogy gyalog. Sóhajtva  dugtam be a fülem és a Pink-től már el is indult A Million Dreams. Halkan dúdoltam a dalt és hagytam, hogy a feltámadó szél összeborzolja az új frizurám. Egy óra alatt simán megtettem az utat. Idegesen túrtam vizes hajamba mikor beléptem a kapun. Talán kicsit felzaklatott az amit Gábriel mondott, de a makacsságom erősebb volt. Az istenért se vallottam volna be, hogy elgondolkoztam az ajánlaton. Beléptem a házba és azonnal az emeletre mentem. Elakartam felejteni azt, hogy Gábriel mondott bármit is, de az amit a szobába lépve láttam csak erősítette. Kinga az ágyán ült egy sráccal, aki valamit nagyon keresett a szájában. Nagy zajjal rúgtam beljebb az ajtót, amire azonnal szétrebbentek.
-Hello-vigyorgott a srác. 
-Hello-ismételtem. Hangom csöpögött a gúnytól, ami Kingának is feltűnt.
-Nem....-kezdte de leintettem.
-Nem érdekel se az ok, se a magyarázat. Megvagyok anélkül is köszönöm-kerestem elő a sporttáskám és minden cuccom dobálni kezdtem bele. 
-Bella kérlek beszéljük meg-kérlelt Kinga az ágyán ülve. Egy pillantásra se méltattam, csak felkaptam a táskám a vállamra és már ki is léptem a szobából. Szó nélkül hagytam el a házat és az egyre erősödő viharba indultam el.....valamerre. A széltől és az esőtől az orrom hegyéig se láttam. Csurom vizesen estem be egy szálloda félébe, aminek mázlimra ki volt világítva a táblája. Az ajtót becsuktam magam mögött és félig könnyes, félig esőtől vizes arccal néztem a pult mögött ülő lányra. Nem sokkal lehetett idősebb nálam, szőke haja a válláig ért, tengerkék szeme csillogott. Rám nézett mikor a pult elé sétáltam.
-Jó napot-köszöntem a szemem dörzsölve.
-Tegezz nyugodtan. Szia. Emma vagyok-mutatkozott be. 
-Bella-ismételtem meg tettét.-Egy lakosztályt szeretnék kibérelni.
-Hány éves vagy?-érdeklődött.
-17-koccantak össze a fogaim és már szólásra nyitotta volna száját, de ahogy észrevette, hogy a szám lefele görbül egy kulcsot nyújtott felém. Hálásan elvettem és felfele indultam.
-Bella várj-állított meg, én pedig hátrafordultam.-Van egy kis mirelit pizzám, meleg takaróm és kávém. Ha érdekel miután lepakoltál gyere vissza-mosolygott. Bólintottam és felsétáltam az 5. emeletre. Kinyitottam a 36-os ajtót, ledobtam a táskám és már lent is voltam. Valami volt ebben a lányban. Mintha egy angyal lenne. De túl sokat veszítettem ahhoz, hogy tudjam.....angyalok nem léteznek. De démonok annál inkább. Kedvesen mosolyogva engedett be a pult mögötti ajtón. Hogy bíztam-e benne? Nem. Kicsit sem. De éhes voltam, fáztam és nemrég törték össze a szívem. Lerúgtam vizes tornacipőm és érdeklődve néztem körül. Mégis léteznének angyalok? A kis ház féle fehér és arany színekben pompázott. Minden tökéletesen a helyén volt. 
-Nézz körül nyugodtan. Addig megcsinálom a pizzát-mosolygott rám, ami engem is mosolygásra késztetett. Bólintottam és benyitottam az első ajtón amit megláttam. Ez egy egyszerű kis fürdő volt. A következő egy hálószoba íróasztallal és franciaággyal. Nem volt több szoba csak egy nappali ami egybe volt az előtérrel és egy pulttal elválasztott amerikai konyha. Semmi extra nem volt a házban, de otthonos volt és egyszerűen tökéletes. A tévé előtt egy kis üvegasztal mögötte kanapé. Emma az asztalra tett le két tányért, amin pizza volt és két bögrét tele töltve kávéval. 
-Ülj csak le-mutatott a kanapéra. Lehuppantam, ő pedig rám terített egy takarót. Hálásan néztem rá. Leült mellém.
-Nem vagy túl bőbeszédű-nézett rám nagyokat pislogva. Épp ellenkezőleg. Általában nem lehet elnémítani. 
-Te egy földre szállt angyal vagy? Vagy én haltam meg és a Mennybe vagyok?-érdeklődtem. Felnevetett. Még a nevetése is angyali.
-Egyik se talált-mosolygott. Mindketten enni kezdtünk. A telefonom plittyent egyet. Sóhajtva húztam elő a zsebemből. Csak Mi csoportba Főnök üzenetet küldött. A szemem forgatva nyitottam meg az üzit.
Főnök:Ma házibuli nálam? Anyáék leléptek a hétvégére. Innen is hálás köszi nekik :3
Herceg:Naná. Mikor?
Főnök:8kor nálam. 
Törpilla:Ti megint mi az istent szerveztek? :D
Főnök:Gyere Gyöngyvér, buli nálam.
Törpilla:Már ki is lógtam. Pia kell?
Főnök:Minden van gyere Babám.
Gyönyörűség:Meg kell néznem a naptáram :D
Főnök:Zsanna nem vagy ennyire fontos :P
Királynő:Ki nem hagynám. Zsanna megyek érted pusza :3
Gyönyörűség:Imádlak Petra :3
Törpicúr:Valaki vegyen már fel engem is help :D
Herceg:Jóvan emberek megyek mindenkiért.
Főnök:Bella veled mizu?
Hercegnő:Jó mulatást
Herceg:Mivan? Bell te miért nem jössz?
Hercegnő:Nincs energiám bocs srácok
Félreraktam a telóm és tovább ettem.
-Barátaid?-érdeklődött Emma.
-Igen. Balázs bulit szervez-legyintettem.
-Nincs kedved?
-Nem igazán-piszkáltam a pizzám héját. 
-Megy a kedvenc sorozatom. Megnézzük?-nézett rám. Terelte a témát. Ez aranyos.
-Attól függ mi az.
-Skam-vágta rá.
-Az nem valami romantikus izé?-húztam a szám. Imádom a romantikát de sorozatba valami borzalom.
-Annak is nevezhetjük-bólintott.
-Akkor már megy az Odaát-vetettem fel az ötletet.
-Az a horror sorozat?-nézett rám. 
-Hát nem annyira horror-gondolkodtam el.
-Nem nézek a horrort-ellenkezett.
-Nem nézek romantikát-ráztam a fejem. Felnevetett.
-Akkor nem nézünk semmit?-mosolygott.
-Bekapcsoljuk a tévét és ami épp menni fog?-néztem rá. Bólintott és bekapcsolta a tévét. Nem sokkal később nyugodtan néztük a Jégkorszak 3. részét. A köztünk lévő popcorn-ból eszegettünk és mindketten a mesére koncentráltunk. Annyira ellentétek vagyunk. Ő nyugodt, utálja a horrort és inkább romantikát néz és idősebb. Én bármin fel tudom húzni magam, imádom a horrort és nem nézek annyi romantikát és fiatalabb is vagyok. Hogy is volt az, hogy az ellentétek vonzzák egymást?

Másnap mikor kinyitottam a szemem fogalmam sem volt róla, hogy hol vagyok. Felemeltem a fejem és akkor esett le. Emmánál vagyok és az ő vállán aludtam. Jajjj nee. Alig ismerem. Ő is nyitogatni kezdte a szemét és értetlenül nézett rám, majd mikor leesett neki kikerekedtek a szemei. Ijedten pattant fel.
-Úristen mi történt tegnap?-nézett rám. Megráztam a fejem, jelezve, hogy fogalmam sincs.
-Ne haragudj. Biztos elaludtunk-nézett a bekapcsolt tévére.-Meghívhatlak egy bocsánatkérő ebédre?-fordult felém halvány mosollyal. 
-Persze, de nem kell bocsánatkérőnek lennie. Nem haragszom-viszonoztam mosolyát kicsit félénken. Ezután tényleg semmi érdekes nem volt. Ebéd közbe megismertük egymást és még munkát is felajánlott nekem a suli mellé. Besegítek neki a szállodába cserébe kevesebb a lakbérem. Ez szerintem egy remek ajánlat tekintve, hogy a zsebpénzemen-mármint ami még maradt belőle-kívül nincs semmi pénzem, úgyhogy azonnal rábólintottam. Kingának a hívásait és üzeneteit nem vagyok hajlandó figyelembe venni és a lányokat is ignorálom a Csak Mi csoporttal és a benne lévő emberekkel együtt. Még nincs energiám senkivel se beszélni. Majd később. Talán még Kingának is képes leszek megbocsájtani. De egyenlőre csak ki szeretném törölni az agyamból. Nem akarok rajta agyalni. A hátterem már visszaállítottam a gyári háttérkémre, így ott se kell látnom. Ásítva sétáltam be a lakosztályomba és ruhástul az ágyra dőltem. Azonnal bealudtam. Egy angyalról álmodtam, aki megmentett az örök szomorúságtól.