Tartsd titokban!

Part 1

A hűs szellő simogatta az arcom. Mellettem ült a takarón és a mosolygott. Lenéztem összekulcsolt ujjainkra. Együtt voltunk. Az enyém volt, én pedig az övé. Ott voltunk egymásnak és senki és semmi nem szakíthatott szét minket. Vagyis ezt hittem. Én kis naiv. A távolban felcsendült a Gumimaci dal, és mindennek vége volt. A szemeim kipattantak és felültem az ágyon. Egy álom volt. Csak álmodtam. Lehettem volna csalódott, de csak mosolyogtam. Már ezek az álmok sokat jelentettek. Mert ott volt velem. Csak mi ketten. Kimásztam az ágyból és elmentem zuhanyozni. Fürdés után felvettem egy babakék haspólót és egy fekete farmershortot. Felhúztam a fehér adidasom és már rohantam is le. 
-Jó reggelt-adtam puszit a szüleimnek. 
-Kész a reggeli-forgatta meg a palacsintát apa.
-Nem kérek, köszi. Kinga már kint van. Későn érek haza-vettem fel a táskám. 
-Rendben. Vigyázz magadra-ölelt meg anya, és már ki is léptem az ajtón. Kinga kint állt a kapuba és Molly fejét simogatta, aki ahogy meglátott farok csóválva futott felém. Megsimogattam a fejét majd kiléptem a kapun. Átöleltem barátnőm.
-Akkor ma gitárórád van ugye?-érdeklődött.
-Igen. Lesz táncod?-indultunk el.
-Neem. Elkísérhetlek?-lelkesedett.
-Persze-mosolyogtam. A sulihoz érve egyből felmentünk a terembe. Szokásunkhoz híven felültünk a padunkra és galacsingolyókat próbáltunk bedobni a kukába.
-Most figyelj-lökött meg. Ránéztem. Eldobta a galacsint. Követtem a kezét majd a golyót ami belerepült a kukába.
-Csont nélkül-lépett be a terembe Karolina. Lepattantam a padról és a nyakába ugrottam.
-Milyen volt Párizs?-engedtem el.
-Imádtam-mosolygott és átölelte Kingát is. Érettségi szünet volt, ezért elmentek Párizsba. Mentem volna vele, de nem szeretett volna vinni.
-Az Eiffel-torony tényleg olyan gyönyörű mint a képeken?-ugrált mellettem. Felnevettem.
-Háát. Este gyönyörű, nappal viszont nem annyira érdekes-mutogatott össze-vissza. 
-Akkor nem nézem meg-vigyorogtam. 
-Deee-bökött oldalba Kinga.-Velem jössz és megnézed.
-De csak veled-bólogattam. Meghallottuk a csengő idegesítő hangját.
-Karolina tudtommal nem ebbe az osztályba jársz-lépett be az ofő.
-Már megyek is Tanárnő-slisszolt ki a teremből. Utolsó óra után a táskámba pakoltam mikor Lina a hátamra ugrott. Hirtelen ért, ezért előredőltem és egy óriásit estünk. Kinga nevetve húzott fel a földről. 
-Héé. Engem is-nyújtogatta a kezét Lina. Megfogtuk a kezeit és felrántottuk. Felvettük a táskánk és kiléptünk a teremből. Egymás mellett sétáltunk végig a folyosón. 
-Akkor megyünk kajálni?-karolt belénk Karolina.
-Kedd van. Ilyenkor egyedül eszel-mosolyogtam.
-Fenébe. Naa ne már. Csak most gyertek már velem-nézett ránk kiskutya szemekkel. Sóhajtottam.
-Végül is a gitárod egy óra múlva van nem?-nézett rám Kinga. Bólintottam.
-Oké. Menjünk enni-ráztam meg a fejem mosolyogva. Az ebédlőbe beálltunk a sorba. 
-Emlékeztek Danira?-szólalt meg hirtelen Kinga. 
-Nem tudnám elfelejteni-forgattam meg a szemem és Lina is hevesen bólogatott mellettem. 
-Egy ideje újra találkozgatni kezdtünk-csavargatta egy gyönyörű barna tincsét szerelmem. Most is elszomorodhattam volna, de nem tettem. Mert egyrészt tudtam hogy hülyeség lenne, másrészt meg Dani egy seggfej úgyis meg fogja bántani. Ezt pedig nem hagyhattam.
-Tudod, hogy egy barom ugye?-kezdtem finoman, de Karolina felhorkant.
-Barom? Az egy seggfej. Legutóbb is megbántott és most is meg fog. Nem érdemel meg téged-idegeskedett.
-Lányok, nyugi. Megváltozott-mosolygott kissé elvörösödve. Barna őzike szemei csak úgy csillogtak. Nem akartam belegondolni, hogy talán már másnap is azokból a gyönyörű íriszekből könny fog folyni. 
-Egy ekkora seggarc nem változik-fújtatott Lina.
-Mennyit változott?-érdeklődtem Karolina pedig tátott szájjal nézett rám, mintha nem hinné el amit hall.
-Te adsz neki egy esélyt?-kérdezte gúnyosan Megvontam a vállam és kérdőn néztem Kingára.
-Hát elég sokat. Külsőre is és belsőre is. Már nem az a tipikus gengszter kinézete van, és kedvesebb lett. Tegnap virágot küldött nekem, előtte meg elhalmozott ajándékokkal. Meg minden nap taliztunk-vörösödött el még jobban. Lina most már rá nézett kitágult pupillákkal, és tátott szájjal.
-Mond, hogy rosszul hallok. Küldött? Nincs benne annyi, hogy legalább saját maga vigye el?-háborodott fel.
-Nem szeretnélek elkeseríteni, de Linának igaza van. Az ilyenek nem változnak. Csak leakar "fizetni"-rajzoltam idézőjeleket a levegőbe.
-Lehet igazatok van-sóhajtott Kinga.
-Nekem mindig igazam van-kérte ki magának barátnőm. Miután a tálcánkra pakolták az ételt leültünk a törzsasztalunkhoz, tehát a helység legeldugottabb asztalához. Még egy parafatábla is elválasztott minket a többiektől. 
-Mi támogatunk mindenben, csak nem szeretnénk, ha megbántana-mosolyogtam szerelmemre, Lina meg bólogatott.
-Köszönöm-nézett ránk hálásan. 
-Ti már megint itt vagytok?-jelent meg a parafatábla mellett Viki szőke lobonca. Ő a társaságunk negyedik tagja. A suliba dolgozik, de csak 3 évvel idősebb nálunk. 
-Neked is szia-mosolyogtam. Leült Karolina mellé és az asztalra könyökölt.
-Adsz?-mutatott a tányéromra amin lasagne volt. 
-Nem-nevettem fel. 
-Csak a sajtot kérem-nézett rám bociszemekkel.
-Az a legjobb része-háborodtam fel.
-Pont azért kell az-bólogatott. Megráztam a fejem és elfeleztem a sajtot, majd az egyik felet neki adtam. Bólintott köszönet képp. Miután végeztünk visszavittük a tálcát. elköszöntünk Vikitől és már el is hagytuk az iskola épületét.
-Én léptem. Edzésem lesz-ölelt meg mindkettőnket Lina. Ő is leszakadt tőlünk mi meg mentünk az én gitár órámra. Kopogtam, majd beléptünk a terembe.
-Hello-köszöntem Ágotának, a tanáromnak. 
-Sziasztok-mosolygott.-Kinga,rég láttalak-ölelte meg. 
-Keddenként táncom van sajnos-ült le egy székre miután a tanárom nem fojtogatta tovább.
-Én is kérek ölelést-tártam szét a karom.  Ágota nevetve megölelt. Szerencsére nagyon jó a kapcsolatom vele, ezért szabadidőmben is nála lógok. Ő pedig örömmel fogad. Nem tagadja, hogy a kedvence vagyok. Mindent megosztok vele. Kivéve a Kingás ügyet. Elszerettem volna neki mondani, mert bízom benne, de még nem jöttem rá, hogyan lehetne ezt megbeszélni vele. Nem ítélne el, mert nem olyan, de erről akkor is nehéz beszélni. Még a szüleim se tudnak róla. Bár arra nyomós okom van. Óra után még vagy egy órát ott maradtunk. Meg persze a fél órám is abból állt, hogy beszélgettünk és nevettünk. 
-Hazakísérjelek?-néztem Kingára.
-Aha-mosolygott. Az út csendben telt. A házuk előtt megálltunk.
-Beérsz úgy, hogy nem kapnak el a farkasok ugye?-nevettem fel.
-A macskáimtól jobban félek-nevetett. Mint egy angyal. Kissé elbambultam és csak arra lettem figyelmes, hogy csettintget a szemem előtt. Megráztam a fejem.
-Bocsánat-mosolyogtam.
-Fejben máshol vagy igaz?-döntötte oldalra a fejét. Jajj, ha te azt tudnád.....
-Megvárom míg bemész nehogy elkapjon valami-öleltem át. Mosolyogva ment be a kapun, felugrált a lépcsőn, intett és eltűnt az ajtó túloldalán. Fülig érő szájjal indultam haza. Ott csak bedőltem az ágyamba. Bekapcsoltam a telefonom, így láthatóvá vált a hátterem, amin Ő volt. Ördögszarv volt a fején, tiszta feketébe volt, kinyújtotta a nyelvét és ördögvillát mutatott. A szilvesztert nála töltöttem és ez egy emlék róla. Feloldottam a telefonom. A hátteremen a Balaton parton készült. Mindketten shortba és fürdőruhafelsőbe állunk és egymást átölelve békejelet mutatunk. Elmosolyodtam, végül úgy ahogy voltam elnyomott az álom. Újra a réten voltam. Vele. Örökre.