Tartsd titokban!

Part 3

A lehető leghangosabban szólalt meg a Thunderstruck. Kipattantak a szemeim és idegesen néztem Linára.
-Tudod te hány óra van?-förmedtem rá.
-Igen. Reggel 8 óra múlt 3 perccel-bólintott. Kirángatott az ágyból. A többiek már felöltözve ültek valahol a szobámba.
-Miért keltettetek később?-néztem körbe.
-Szépítő alvás-vágta rá Hajni. Sóhajtottam. Rietta kikészítette a ruhát és a cipőt. Kinéztem az ablakon. Hét ágra sütött a nap.
-Hány fok van?-érdeklődtem.
-18,3-nézett rá a telefonjára Li.
-Akkor megúsztam a szemüveget?-lelkesedtem. Mindhárman bólogattak. 
-Na öltözz-vonultak ki a szobámból. Felvettem a ruhát és a szandált, majd visszaengedtem őket.
-Szerintem be kéne göndöríteni a hajad-gondolkodott hangosan Lina.
-Szerintem csak ki kéne egyenesíteni-nézett végig rajtam Hajni.
-Vagy fonjuk be-folytatta a gondolatmenetet Rietta.
-És ha én döntenék?-tártam szét a karom.
-Kizárt-vágták rá egyszerre.
-Borzalmas döntéseid vannak-rázta a fejét Lina.
-Jó, azért nem mindig-védett meg Rietta.
-Áruló-nevetett fel Hajni. Mosolyogva megráztam a fejem.
-Tud valamelyikőtök két copfba parkettát fonni?-adtam meg magam.
-Az én kézügyességemről inkább ne beszéljünk-húzódott a sarokba mosolyogva Rietta. Felnevettünk.
-Lehet tényleg jobban járunk-bólogatott vigyorogva Hajni.
-Majd én befonom-közölte Lina. Ijedten néztem rá.
-Mond, hogy csináltál már ilyet-kértem.
-Nem, de sokszor láttam már. Add a telefonod-nyújtotta ki a kezét. A kezébe nyomtam. Feloldotta és elkezdett valamit kutatni rajta.
-Ugye nem az üzeneteim nézed?-léptem mellé.
-Miért? Írtál valakinek valami érdekeset?-pillantott rám.
-Azt már rég elküldtem neked-mosolyogtam. Ránéztem a kijelzőre. A YouTube volt megnyitva.
-Na neem-ellenkeztem azonnal.
-Mi az?-értetlenkedett.
-Nem fogod egy videó alapján megcsinálni a hajam. Tönkreteszed-ráztam a fejem.
-Dehogy teszem. Na ülj le-nyomott le a székemre. Bár fél órájába telt és úgy érzem már nincs hajam, mert az összeset kitépte a végeredmény nem is lett rossz. 
-Na én jövök-tolt be a fürdőbe Hajni.
-Mit akarsz csinálni?-érdeklődtem a biztonság kedvéért.
-Sminket-vágta rá. Hagytam, hogy sima kicsit kékes sminket csináljon. A számra vörös rúzst kent. Miután végzett büszkén nézett bele a tükörbe, azon belül pedig rám.
-Nem lett rossz-forgattam a fejem. 
-Naná, hogy nem lett rossz. Én csináltam-vigyorgott.
-Csak nehogy azt higgye, hogy ez egy randi-motyogtam.
-Ne pánikolj-lökött oldalba Lina. 
-Na utat-húzott fel a székből Rietta. Visszairányított a szobámba, és leültetett az ágyamra. Kutakodni kezdett az ékszereim között. A nyakamba egy nyakláncot rakott, amin egy kagyló lógott, mint medál. A fülembe az ezüst teknősös fülbevalóm tette. Az bal kezem gyűrűsujjára a ballagásomra kapott, szívecskés aranygyűrűt húzta fel. A bal csuklómra egy sötétkék órát csatolt, aminek a számlapjába gyöngyökkel volt kirakva egy teknős. A jobb kezemre pedig egy bőrkarkötőt rakott az hat darab barátságkarkötő mellé, amiket soha nem veszek le. Mindegyikőjükhöz tartozik egy, meg csak mi négyünknek, és még egy ötünknek, tehát Kinga is beletartozik. 
-Na kész vagyok?-forogtam körbe. Bólogattak. Lina reggelire csak az almát engedte, amit nem bántam, mert nem lettem volna képes letuszkolni a torkomon például egy melegszendvicset. Mikor 9.45 lett mosolyogva megöleltem a lányokat.
-Köszi-engedtem el őket.
-Ugyan. De ne szúrd el, mert kinyírlak-fenyegetett meg Lina nevetve. 
-Azt hiszem nem jövök vissza-tettettem félelmet. Elköszöntem tőlük és elindultam. Út közben levettem a cipőm, mert nem bírtam volna a sok sétát. Ahogy befordultam a park utcájába megláttam. Világoskék, ujj nélküli ruhában volt, egy világoskék szandállal.
-Mizu Guszti?-nyújtottam ki rá a nyelvem szórakozottan, ahogy mellé értem.
-Hamupipőke gúnyolódik?-utalt mosolyogva arra, hogy nincs rajtam cipő. Gyorsan felvettem és átöleltem. 
-Reggeliztél?-érdeklődött miután már nem fojtogattuk tovább egymást. 
-Csak egy almát ettem-forgattam meg a szemem mosolyogva.
-Úgy érzem ez Lina műve-nevetett fel. Egyetértőn bólogattam.-Mi lett a hajaddal?-mért végig.
-Szintén Li műve-ráztam meg a fejem mosolyogva.
-Borzalmas-bólogatott szórakozottan.-Na de most megyünk mekizni-húzott magával.
-Jajj de jó-könnyebbültem meg. Nem hiszem, hogy kibírtam volna a napot reggeli nélkül. A mekibe beálltunk a sorba.
-Mit kérsz Hamupipőke?-nézett rám mosolyogva Kinga.
-Ez rajtam ragadt igaz?-nevettem fel.
-Igen-bólogatott. 
-Két bacon-ös toast-ot, egy tejeskávét és egy kávés sheak-et-soroltam. Dermedten nézett rám.
-Imádom-nevetett fel végül. 
-Mit adhatok?-fordult felénk egy fiatal csaj.
-Négy bacon-ös toast-ot, egy tejeskávét, egy jegeskávét és egy kávés sheak-et-fújta ki a levegőt. A lány hamar rápakolt mindent a tálcánkra, mi elvettük és leültünk. 
-Fogadjunk, hogy kóla van a táskádba-mutatott a fehér oldaltáskámra vigyorogva. Csak egyetértőn bólogattam.
-Nem fogadok olyanba amit tudok-kezdtem enni.
-Hihetetlen, hogy elvisellek a kóla-, és koffeinfüggőségeddel-rázta a fejét nevetve.
-Ugye? Ezt én se értem-értettem vele egyet szórakozottan. 
-Had kosti-nyúlt a tejeskávémért. Én becsórtam a jegeskávéját és belekortyoltam.
-Minden kávé finom-adtam neki vissza.
-Kivéve a tejeskávé-borzongott meg.-Hogy tudod ezt meginni?-szörnyülködött.
-A koffein az koffein-vontam vállat mosolyogva. Megrázta a fejét.
-Borzasztó vagy-nevetett.
-Én így vagyok szerethető-vigyorogtam. 
-Sajnos egyet kell értenem-húzta el a száját mosolyogva. Miután visszavittük a tálcánkat kiléptünk az ajtón.
-Kérsz?-nyújtottam felé a sheak-em. Elvette és belekortyolt, majd visszaadta.
-Nem is rossz-vonta össze a szemöldökét.
-Tudom én, hogy mi a jó-bólogattam mosolyogva. 
-Néha tényleg-értett egyet. Mire a vidámparkhoz értünk már csak a szívószálat rágcsáltam és szürcsöltem azt a semmit ami még a pohárba volt. A bejáratnál kidobtam, megvettük a jegyeket és bementünk.
-Vattacukor-csillant fel a szemem.
-Hány éves vagy?-nevetett fel.
-16-vágtam rá.-Naa. Légyiiiii-nyújtottam el és bociszemekkel néztem rá. Mosolyogva megrázta a fejét és beállt velem a sorba.
-Hogy tudsz ennyit enni?-kérdezte mikor már az édességet majszoltam. 
-Nem tudom-vontam vállat és felé nyújtottam. Letépett egy darabot belőle.
Egész nap nevettünk és olyan tökéletes volt. Álomszerű. Felültünk a hullámvasútra, bementünk a kísértetkastélyba, ahol folyamatosan egymás nyakába ugrottunk, nyertünk egy óriási maci és egy nagy unicornis plüsst. A medve lett az enyém, a másikat pedig ő tartotta meg. 
-Üljünk fel az óriáskerékre-lelkesedett. Azonnal rábólintottam. A kis kabinba egymás  mellé ültünk a plüssöket pedig magunkkal szembe raktuk. A tetején megálltunk, így ráláthattunk a kivilágított vidámparkra és a városra. Olyan romantikus volt. Egymásra néztünk, és szinte egyszerre néztünk le a másik szájára. Visszanéztem őzikeszemeibe. Lassan közelebb hajolt, ami által vettem a bátorságot és a derekát átölelve közelebb húztam magamhoz. Mikor csak pár mm választott el minket egymástól egymás szemébe néztünk. Elvesztem barna íriszeibe. Szánk összeért, ami mindkettőnket meglepett, de nem húzódtunk el. Fölöttünk tűzijátékot lőttek, mintha erre az alkalomra tartogatták volna. Nyelvünk táncot járt és a lehető legközelebb húzódtunk egymáshoz. Mikor elváltunk mosolyogva néztünk egymás szemébe. Olyan régen vártam erre, és nem hiába. Az óriáskerék leért. Kiszálltunk és összekulcsoltuk ujjaink. Nem mondtuk semmit. A helyzet egyszerűen hozta magával. Egy ideig csak lézengtünk.
-Nincs kedved lelépni innen és lemenni a partra?-vetettem fel az ötletet. Mosolyogva bólogatott. Kimentünk a vidámparkból és a Balaton felé vettük az irányt. Mosolyogva sétáltunk, és csak egyszerűen boldogok voltunk. Mikor mindketten kezdtünk fázni inkább hazafele indultunk. A házuk előtt megálltunk. Puszit nyomott a számra.
-Holnap tali a suliba-mosolygott.
-Szia-öleltem át. Intett és bement. megdörzsöltem a karom és hazamentem. Otthon azonnal a szobámba mentem, ahol a lányok fetrengtek.
-Egész nap itt voltatok?-nevettem fel. Mindhárman bólogattak.
-Na mi volt? Mond már-nézett rám csillogó szemekkel Hajni. Letettem a macit az ágyamra.
-Hát...-kezdtem, mire mindannyian törökülésbe ültek és úgy néztek rám, mint a gyerekek, akik várják az esti mesét.-Elmentünk mekizni, aztán mentünk a vidámparkba. Ott úgy említésre méltó nem volt, csak mikor az óriáskerékre ültünk fel. Csókolóztunk, utána összekulcsolt ujjakkal és egy szájra puszival köszönt el-éreztem, hogy a végére paradicsom vörös lesz az arcom.
-Még, hogy nincs nyert ügyünk-háborodott fel Lina.
-És akkor most jártok?-lelkesedett Rietta.
-Nem, nem járunk-ráztam meg a fejem. Egyszerre sóhajtottak fel.
-De egy valamit tudunk-jelentette ki Hajni, mire mindhárman ránéztünk.-Ugyanazt érzi mint Bell. Tehát szereti-magyarázta.
-Ja, ez mondjuk igaz-bólogatott Lina, és Rietta is egyet értett velük.
-Én viszont álmos vagyok-zavartam meg őket a gondolkodásba. Elvonultam a fürdőbe és lemostam a sminkem. Lefürödtem, felvettem a pizsim és visszamentem a szobámba. A lányok már elkényelmesedtek, így én is elfeküdtem az ágyamon. A kezembe vettem a telefonom és átállítottam a főképernyőm hátterét. Azt a képet raktam be, amin mosolyogva állok, Kinga pedig puszit nyom az arcomra, a háttérben a plüssök, pedig ugyanilyen pózba voltak. Elmosolyodtam, és kikapcsoltam a telefonom. Lehunytam a szemem, és már az álmok világában is voltam.