what happened?

~SECTUMSEMPRA~

•Harry•

-Te voltál Malfoy, tudom. Te átkoztad meg őt.- mondtam a mosdóban állva, közben le se véve a szemem a szokatlan jelenségről; egy Malfoy sír, igazán furcsa látvány.
Draco hirtelen felemelte a fejét,megfordult és pálcáját egyenesen rám szegezte. A másodperc töredéke allatt jött is a támadás. Heves pálca harcba kezdtünk, mikor eszembe jutott a varázsige amit alig tíz perce olvatam.
-Secrumsempra!-kiáltottam és az átok egyenesen Malfoyt érte. Hallottam ahogy a padlóra zuhan. Lassan elindultam,hogy megnézzem mit is művelt a varázsige. Basszameg, a szőke vérbe burkolva feküdt a vizes padlón. Úristen, mit tettem?
Azonnal oda siettem és felemeltem a fejét. Ekkor lépetek zaját hallottam a folyosó felől és egy fekete alak szapora léptekkel érkezett a mosdóba, Piton.
-Potter!- kiáltott fel majd odébb lökött, hogy Malfoyon segítsen.
-Vulnera Sanentur, vulnera sanentur...-Piton ezt ismételgetve gubbasztott a haldokló fiú felett.
A vízből hirtelen elkezdett vissza kúszni a vér Malfoy irányába. Hatalmas megkönnyebbülés fogott el.
A szőke még mindig ott lihegett a padlón fekve csurom vizesen.
-Potter-mondta a tanár és egyenesen rám szegezte azokat a fekete szemeit
- Te most megfogod Mr.Malfoyt és felviszed a gyengélkédőre, tíz perc és én is ott leszek. Nem értettem miert nem küld rögtön az igazgatóhoz vagy kiabál velem egyből. Felkaroltam a Mardekárost aki olyan erejét vesztett volt mint még soha.
Nagyon szégyeltem magam és borzalmas bűntudat fogott el amikor elindultam vállamon Malfoyal a gyengélkedő irányába.
Miért is érzek bűntudatot?
Ez Draco pökhendi Malfoy... talán azért mert ez az ige az életébe is kerülhetett volna, én pedig akár mennyire is utálom, nem vagyok gyilkos.

Nehézkesen mentünk fel a lépcsőn, vagyis inkább csak mentem mivel ő addigra ájultan feküdt a vállamon. Ez nem mehet így tovább úgy húzom magam után mint Hagrid a fenyőfákat karácsony közeledtével. Habár ha jobban bele gondolok megérdemli. NEM HARRY, TE NEM ILYEN VAGY! Nem vihetem így még több tucat lépcsőn keresztül. A fenébe is fel kell vennem ezt az Egó Herceget a karomba. Nagylevegő és hoppá. Már fent is van.
Őszintén nehezebbre számítottam.

Meg is érkeztem a gyengélkedőbe karjaimban a Mardekárossal.
-Szentséges Mandragóra vele meg mi történt?- sietett oda hozzám Madame Pomfrey.
-Öhm...
-Egy kis baleset Madame- hangzott fel egy hang mögöttem, Piton volt az és mögötte lesütött szemmel érkezett Dumbledore. Tehát mégis csak lesz egy köröm az igazgatónál.
-Értem-felelte a nő és segített Malfoyt az ágyra.
-Megtudhatnám miféle baleset volt?
-Potter te most mennyi ki és el ne merj mozdulni-fordult felém Piton majd a fejével az ajtó fele intett.
-Ugyan már Perselus- emelte fel a fejet az igazgató aki eddig láthatólag a gondolatai foglya volt. A tekintetem a két professzor között cikázott.
-Harry légy oly kedves és ülj le kint, pár perc és vissza hívunk.- nezett rám Dumbledor. Biccemtettem majd elhagytam a gyengélkedőt.